Aki az utóbbi években rendszeresen követte a különböző online horrorfilmes mémekkel, illusztrációkkal foglalkozó oldalakat, minden bizonnyal találkozott már az ausztrál Steven Rhodes Twisted Nostalgia című illusztráció-sorozatával, melyben klasszikus horrorfilmeket és horroros motívumokat ötvöz '70-es, '80-as évekbeli, tizenéveseknek szóló plakátokkal, reklámokkal, könyvborítókkal. Olyan örökzöldekről van szó, mint a Recipes for Children szakácskönyv-borító, melyen egy torz boszorkány egy hatalmas üstben főz egy csapat gyerkőcöt, vagy a beszédes című Let’s Sacrifice Toby. Mivel a szóban forgó illusztrációk kivétel nélkül régi játékok, könyvek, plakátok stílusát követték, szinte tálcán kínálta magát a lehetőség, hogy a kávésbögréken, posztereken és pólókon felül más médiumra is adaptálják őket, a Cryptozoic Entertainment pedig látott fantáziát a dologban. Rhodes-zal karöltve, legikonikusabb grafikái alapján Ben Stoll tervezett három könnyed, pakligyűjtögetős játékot, melyek aztán Kickstarteren olyannyira sikeresnek bizonyultak, hogy azóta már pár héten belül esedékes a következő hármasfogat megjelenése is.

Let’s Dig for Treasure

  • Partner/Kiadó: Cryptozoic Entertainment
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Játékosok száma:  2-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 10-20 perc
  • Korcsoport: 12-14+ (doboz szerint 12+, oldalak szerint 14+)
  • Nehézség: 1-2/5
  • Ára: dobozonként 20 dollár (nagyjából 8000 forint) a kiadó honlapjáról

A Let’s Dig for Treasure “kincsásós” mókája játékmenet szempontjából a hármas legegyszerűbb darabja. A játékosok a megkevert kártyákból három, nagyjából egyforma méretű sírhalmot formálnak, majd körönként addig húznak fel lapokat a különböző halmok tetejéről, amíg úgy nem döntenek, hogy kimentik a kincseiket, vagy egy felhúzott lap nem kényszeríti őket a zsákmány eldobására és menekülésére. Utóbbi kategóriába tartoznak például a felhúzott gonosz csontvázak, de hasonló eredménnyel bír az egy kör alatt felhúzott két gilisztás kártya. Természetesen a felhúzott lapok speciális kombinációs lehetőségeket is biztosítanak: van olyan, amelyik képes megátkozni az egyik sírhalmot, akad, amit automatikusan az egyik ellenfél kincstárába kell tenni, illetve olyan is, amely csak más lapokkal párosítva, vagy pont azok hiányában ér pontot.

A körök addig folytatódnak, amíg legalább az egyik halmot teljesen kiásták/felhúzták. A játék egyszerű, gyors és szórakoztató, egyetlen hátránya az erősebb speciális kártyák súlya. Számos olyan lap van, amelyek behúzása kissé aránytalan előnyhöz juttatja az adott játékost: a lich koronával például a gonosz csontvázak elveszítik hatásukat az adott játékosra nézve, sőt még pontot is érnek számára. Az ilyen kártyák ellopására, hatástalanítására, ellensúlyozására pedig viszonylag kevés mód áll rendelkezésre, és könnyen eldönthetik a játék végkimenetelét.

Let’s Summon Demons

  • Partner/Kiadó: Cryptozoic Entertainment
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Játékosok száma:  2-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 10-20 perc
  • Korcsoport: 12-14+ (doboz szerint 12+, oldalak szerint 14+)
  • Nehézség: 1-2/5
  • Ára: dobozonként 20 dollár (nagyjából 8000 forint) a kiadó honlapjáról

A démonidézés lényege, hogy minden játékos kap három, véletlenszerűen kiválasztott, lefordított démonlapot, egy szintén véletlenszerűen sorsolt lélekgyűjtő, démonidéző gyertyát és öt lelket, amelyek a valuta szerepét töltik be. A játékosok minden körükben dobnak két kockával, amelyek értéke alapján aktiválódik minden játékos minden olyan lapja (a démonokat leszámítva), melyeken az adott érték szerepel, az aktiválás hatására pedig újabb lelkeket termelnek, esetleg lapokat húznak, vagy a játékosok közötti “játszótér” tartalmát módosítják. Ezután lehetőségük van lelkekért cserébe új barátokat és állatokat venni a játszótérről, vagy három megszerzett barát feláldozásával megidézni az egyik lefordított démont.

A játékot az nyeri meg, aki elsőként tudja kijátszani mindhárom démonját. A taktikázási lehetőség abban rejlik, hogy a játszótérről beszerezhető lapok többsége (melyek egy jó részét Rhodes ismert popkulturális ikonokról mintázta, mint Kázmér és Huba, Cujo, vagy az ifjú Donny Trump) rendelkezik egy pozitív vagy negatív moralitással. Bizonyos képességeik működését pedig befolyásolja, hogy a saját gyűjteményben milyen arányban vannak például állatok, vagy jó, illetve rossz karakterek. A Demons a három játék közül a leggyorsabb: amennyiben az újabb karakterek beszerzése helyett a játékosok célirányosan a démonok megidézésre mennek rá (ami érdemes is, hiszen a győzelmi feltételek mellett ezek a lapok rendelkeznek a legerősebb képességekkel), viszonylag gyorsan, akár bő 10 perc alatt véget érhet a játék.

Don’t Talk to Strangers

  • Partner/Kiadó: Cryptozoic Entertainment
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Játékosok száma:  1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 10-20 perc
  • Korcsoport: 12-14+ (doboz szerint 12+, oldalak szerint 14+)
  • Nehézség: 1-2/5
  • Ára: dobozonként 20 dollár (nagyjából 8000 forint) a kiadó honlapjáról

Komplexitás tekintetében az apró, kétoldalas játéktáblával rendelkező földönkívüli invázió a legkomplexebb – és ahogy azt barátnőmmel több játék után megállapítottuk, a sor leggyengébb darabja is. A koncepció egyszerű: jönnek az idegenek, a játékosoknak pedig minél több, a saját színükhöz tartozó gyerkőcöt kell eljuttatniuk az iskolából minél jobb (vagyis több pontot érő) menedékhelyekre, mielőtt az adott pálya összes inváziós pontján megjelenne egy földönkívüli. A játékmenet itt is a laphúzásra épít, minden játékos egyszerre egy karakterrel és három lappal a kézben kezd, melyek kijátszásával mozgathatja karaktereit vagy szabotálhatja a többi játékost. Minden körben egy kártya kerülhet kijátszásra, majd a kör végén lehet új lapot húzni. Amennyiben a felhúzott lap egy földönkívüli, az automatikusan felkerül a pálya egyik pontjára, melyen ettől kezdve nem lehet hagyományos módszerekkel átkelni, ha pedig repülő csészealj, akkor a mellékelt token feldobásával az adott játékos használhatja az idegenek járművét, és ellenfelei karaktereit kidobathatja a játékból. 

Bár a koncepció maga izgalmas, játékmenet szempontjából már akad pár probléma: egyes lapok aránytalanul nagy előnyt adnak ahhoz, hogy egy-egy karaktert akár már a játék legelején eljuttathassunk a legtöbb pontot érő helyekre, az egyszerre több táblára rakható karaktert biztosító bónusz pedig a gyakorlatban felesleges bonyolításnak érződött, mivel egy körben több karakter egyszerre csak speciális lapok révén mozoghat.

Rhodes illusztrációi mindhárom játék esetében zseniálisak, a játékmenet gyors és egyszerű, ugyanakkor mindháromról elmondható, hogy annál szórakoztatóbbak, minél több játékos áll rendelkezésre, illetve mindegyik esetében akadt valamilyen gyengébb elem. A stílus, a dizájn remek, unalmas délutánokra, esetleg halloweeni hangolódásra kíválóak, kártyagyűjtős játékokból viszont szép számmal akadnak jobbak is.

(A játékok angol nyelven érhetőek el, így megértésükhöz nyelvtudás szükséges, rajongói fordításokról nem tudunk.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát