A Köszöntünk álmaid városában egy nagyon jól működő, nagyon egyszerű flip & write játék volt, amely korabeli módon mutatta be egy város megteremtését az 1950-es években, amit akár 100-an vagy még többen is játszhattak egyszerre, szimultán módon. Volt ezután mindenféle variáció, még halloweenes is, most pedig, a tényleges, nagy folytatással ugrunk egyet az időben, méghozzá a Föld végnapjaiba. Katalin Nelson Blue, az Emberek Szövetsége első elnöke ugyanis beszédében hívta fel a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy civilizációnk a végét járja, és ha nem sikerül új otthont találni, végleg a bolygónkkal pusztulunk. Ezért kell a végtelennek tűnő űr felé fordulva új otthonra lelnünk, méghozzá nem is olyan távolra, a Holdig utazva, ahol aztán kemény munkával, megteremtve az élethez szükséges feltételeket, ismét megvethetjük a lábunk. Erről az utazásról és munkáról szól a Köszöntünk a Holdon.

Köszöntünk a Holdon (Welcome to the Moon)

  • Hazai partner/kiadó: Gémklub
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 25-30 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 2,38/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 13 490 forint

A Köszöntünk a Holdon viszonylag kis (de az elődjénél így is picit nagyobb) dobozában ehhez megtalálunk mindent, méghozzá 4 fajta, 2 oldalas, letörölhető tábla formájában, amik így összesen nyolc kalandot kínálnak, ami mellé van a szabályfüzeten felül egy kampányfüzet, egy nagyobb adag kártya, valamint természetesen filcet és törlőkendőt is kapunk a feladathoz. A kártyák ráadásul 6 dobozba rendezhetők, a megfelelő, külön jelölt módon, így nem keverednek el és össze, mindennek megvan a maga helye az ezáltal kényelmesen elrendezhető tartalommal rendelkező dobozban. Amennyiben pedig nekiállunk az első, ízelítő kalandnak, csak az űrhajókártyákat kell három kisebb paklira osztani, mellé választva egy-egy küldetést az első misszióhoz tartozó 2-2-2 közül (A-B-C), és már mehet is a Hold meghódítása. Vagyis első körben a Föld elhagyása. 

Repülés, terraformálás, harc a túlélésért

Ahogyan a Köszöntünk álmaid városában esetében, úgy a Holdnál is az az alapfelállás, hogy az űrhajókártyák három paklijának felső 1-1 lapját a számos oldaláról átfordítva a paklik alá/elé tesszük, így két sort kapva, amiből a felső a (paklis) három szám, alá pedig egy-egy ikon kerül. Ezek a későbbiekben különböző akciókat is jelentenek, de az első küldetésnél, mikor csak az űrhajót kell fel- és megtölteni, lényegében a sorokat jelölik, melyekbe a számokat írhatjuk. A lényeg, hogy teleírjuk a saját lapot, miközben az elválasztott termeket is befejezzük. Mert amikor befejezünk egy termet, megkapjuk annak odaírt hatásait, amikkel kombózva a saját dolgunkat egyszerűsítjük. Például X-et írunk egy tetszőleges helyre, vagy rakétákat aktiválunk és a többi. Amennyiben a hatásokat beindítjuk és használjuk, ki is satírozzuk azokat, és a sorok feltöltése közben a lapon a többi jelzést figyelve mindent jelölünk. Például hány rakétát aktiváltunk, hány rendszerhibánk van és a többi.

És igen, a rendszerhiba szemét kis dolog, vagyis a szabotázs az, ami nehezíti a dolgunkat. Mert ha ilyet jelölünk, azt a játék végére érdemes kijavítani, amit pedig a maximum 150-es szint elérése után, a rakétákkal tehetünk meg. Ez az alapjáték, ami három módon érhet véget: egyfelől, ha valakinek a teljes táblájának összes mezőjét sikerült kitölteni; másfelől, ha valaki mindhárom feladatkártya kihívásait teljesítette; harmadrészt pedig úgy, ha valakinél minden rendszerhiba betelt. Ilyenkor a fellőtt rakéták nyújtotta érték számít, valamint a javítatlan rendszerhibák száma, ha pedig döntetlen alakul ki, akkor a feladatokkal szerzett hajók száma dönt. De a későbbiekben már pontokat kapunk, illetve jóval komolyabbá válik a játék, még akkor is, ha csak szimplán a kalandoknak állunk neki.

20220707114341.jpg

Mindez azonban csak A kilövés, elvégre a játék innentől egyre bonyolódik, egyre több extra tényező jön a képbe. Az utazásnál már az űrben járunk, itt például minden második energia-hatásért cserébe leválaszthatunk egy területet, külön szekcióként, ami a küldetéseknél nagyon fontos, emellett ténylegesen vízért dolgozunk, növényeket szerzünk, robotokat küldözgetünk. A kolóniánál már elkezdjük a Holdat kolonizálni, közben pedig, ahogy a kerületekre osztott területen dolgozunk, bónuszokat kapunk minden teljesített kerületért. A bánya értelemszerűen a bányászatra épít, különböző üregekkel, miközben a főgyárakat töltjük fel, ismételten a – csak egy játékos által megszerezhető – bónuszok reményében. És így megyünk tovább, egyéb 4 helyszínen és történeti szálon, kupolát építve, megküzdve egy vírussal, majd elmenekülve, hogy végül egy csata során szerezzük meg a hatalmat minél több bolygó és erőforrás felett. 

A határ nem a csillagos ég

Hogy sem a New Las Vegas, sem a számos kiegészítő (halloweeni, zombis és a többi) nem érkezett el hozzánk magyarul, az talán nem is baj, hiszen így legalább egy tényleges folytatást hozhatott a Gémklub, ami bizonyítja, hogy a 2018-as eredeti játék koncepciójában mennyivel több minden rejlett annál, amit az elsőre mutatott. A két játékot egymás mellé téve egyértelmű a változás, már az összetevők terén is, hiszen minőségibb alkatrészeket kapunk, nem kell papírokat kidobni (és egy idő után nyomtatni), elvégre letörölhetjük a táblákat, a kártyák pedig nemcsak be vannak hányva a dobozba, de kis dobozokban, rendszerezve tárolható minden. Emellett a látványvilág is fejlődött, mert bár az előzménynél is működött a letisztultabb, '50-es évekre jellemző hangulat, ezúttal minden sokkal részletesebb, sőt még jobb easter eggeket kapunk, olykor a Doctor Who-ra, olykor az Alienre és másokra utalva. És ez még csak a jéghegy csúcsa, elvégre maga a mechanika, a játéktanulási ív, a remek újrajátszhatóság is sokkal magasabbra teszi a lécet, mint amire az eredeti társas képes lett volna. 

Itt ténylegesen nyolc eltérő kalandot és egyben játékot kapunk, amiken egyesével 30 perc alatt végig is mehetünk, de bármikor neki lehet állni egy korábbinak is, annyira eltérő megoldásokkal dolgoznak a különböző szegmensek. Mindegyiknél másra kell figyelni, másból lehet építeni a győzelemre, viszont tényleg, szó szerint oda kell figyelni, mert apróságokon múlhat a bukás és a győzelem, avagy nem mindegy, mit hova írunk, mikor mit használunk fel. És emellett még mindig volt erejük az alkotóknak arra, hogy a nyolc kalandot egy szóló móddal és egy kampánnyal is kibővítsék. Igen, Benoit Turpin, Alexis Allarddal együtt dolgozva nemcsak egy “MI” ellenféllel működő egyjátékos verziót készített, de egy vastagabb kampányfüzetet is, amely egy sztorival megtámogatva fűzi egybe a kalandokat, közben számos jelentős történeti elágazással, amiknél eltérő hatások lépnek érvénybe. Mindez (talán most már érezhető, hogy mennyire lett nagyszabású a Köszöntünk a Holdon) az eredeti játékhoz visszonyítva valami elképesztő fejlődés, de úgy, hogy a folytatásért elkért összeg ahhoz képest még a kétszerese sincs, avagy 13 490 forintért elvihetjük a dobozt. Ez az összeg a mai árak mellett nagyon korrekt, hiszen még ha azt nem is kalkuláljuk bele, hogy minimum 20, de inkább 50 játék simán van a csomagban, közben még a Holdra is eljuthatunk, sőt az űr további területeit is felfedezhetjük. Ami azért mégsem egy mindennapos dolog. 

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát