A mennyiség nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy játék intézménnyé, korszakalkotó, akár egy évtized távlatából is inspirációul szolgáló alapművé váljon, de mindenképp segít benne. Több mint egy tucat kiegészítőjével, variációjával és újragondolásával a hóna alatt a Catan ennek tökéletesen megfelel, miközben már a hőskor, azaz 1995 óta velünk van. Klaus Teuber modern klasszikusa azon kevés társasok közé sorolható, melyek nemcsak, hogy kiállták az idő próbáját, de mind a mai napig aktívak és keresettek, repertoárjukban pedig van egy-két olyan trükk, melyek a határokat csak kifejezetten későn lépik át. Ilyen a Catan: A párbaj is, amely meglehetősen kacifántos utat járt be, mire megérkezett a hazai játékosokhoz.

Catan: A Párbaj

  • Hazai partner/kiadó: Piatnik
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2 fő
  • Játékidő: átlagosan 30-75 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 2,25/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó webshopjából 7490 forint

Alapját ugyanis az 1996-os, tehát az eredeti Catant egy évvel követő kártyás adaptáció adja, amely 2010-ben kapott egy újragondolást, Rivals for Catan néven (német és angol nyelvterületen), átdolgozva nemcsak elődje lapjait, de annak főbb mechanikáit is. Ez a variáció érkezett meg idén magyarul, Catan: A párbaj néven, kizárólag két játékost támogatva. Ugyanakkor nem ez az egyetlen különbség az ikonikus, alapjáraton 3 fős Catanhoz képest, hiszen most nem egy szigetet kell meghódítani, a cél ezúttal egy-egy fejedelemség felvirágoztatása és bővítése, újabb és újabb utak, települések, városok létesítésével, valamint az ezeket körbeölelő, nyersanyagban gazdag tájak hatékony kihasználásával.

Ehhez kezdésnek mind a két játékos megkapja a maga fejedelemségét, mely két faluból, egy útból, valamint három tájlapkából áll – ezek mellé jár még további 3 lapka, melyek kézbe kerülnek. A játékos a körét két kockadobással kezdi: az egyik egy eseménykocka, melyen ikonok mutatják, milyen esemény következik be (ez a rablótámadást leszámítva általában pozitív dolog, javarészt extra nyersanyag), a másik pedig egy hagyományos, hatos dobókocka. A rajta levő szám határozza meg, hogy mely tájlapkák termelnek, így véletlenszerű, hogy épp fához, kőhöz, gyapjúhoz, téglához vagy aranyhoz jutnak-e a felek. Ezután veszi kezdetét az akciófázis, ahol a kézben tartott kártyákat tudjuk felhasználni: ez lehet épület (ilyenkor adott mennyiségű nyersanyagot kell befizetni a saját készletből) vagy akciókártya (azonnali hatással rendelkezik). Ha ezek egyike sem érhető el (vagy épp nem megfelelő), a központi készletben található útépítés és településalapítás, városlétesítés is járható út, de ezekhez szintén fix mennyiségű és típusú nyersanyag szükséges.

És, hogy miért fontos ez a folyamatos fejlesztés és terjeszkedés? Egyrészt mert értelemszerűen a települések adják a győzelmi pontokat, másrészt, mert a Párbajban meglehetősen kötött, hogy mit és hova lehet rakni. A saját játéktér lényegében egy rácsot alkot, ahol a településeket utak kötik össze, építményt pedig csak a települések fölé és alá vagyunk képesek rakni, ezek mellé kerülnek a tájlapkák. Az, hogy mi hova kerül, teljes egészében a játékoson múlik, ugyanakkor sok gondolkodást igényel, mivel vannak olyan épületek és egyéb kártyák, melyek a velük szomszédos lapokat erősítik vagy formálják át – például egy tájlapka a szokásosnál többet termel, vagy a nyersanyagváltás költségét faragja le.

A szűkös hely és a szerencsefaktor miatt a Párbaj így talán még a Catannál is komótosabb, gondolkodósabb játékmenetet eredményez, ahol meglepően nagy az interakció a játékosok között. Igazi vesszőfutás folyhat ugyanis az extra győzelmi pontot biztosító erő- és kereskedőfölény megszerzéséért (ez adott típusú épületek felépítésével érhető el), de a későbbi játékok során még ennél is jobban eldurvulhat a rivalizálás. A Párbaj ugyanis moduláris, tematikus bővítményeket tartalmaz, melyek nemcsak a játékidőt tolják ki (kezdésnek a szükséges győzelmi pontok megemelésével), de új lapok révén még új mechanikai elemeket is behoznak, melyeknek hála a két fejedelemség versenye kiélezettebbé és sokkal izgalmasabbá válik.

Mindezt nagyon áramvonalas, kifejezetten elegáns tálalás fogja közre, és ez nem csupán a tetszetős ábrákkal rendelkező kártyákra vonatkozik, de azok működésére is. Hiszen nincsenek tokenek és egyéb jelölők, a nyersanyagok számát a kártyalapok elforgatása és az ott található ikonok jelzik. Ez ugyan hosszútávon (amikor már vagy egy tucat lapból áll a fejedelemség, és folyamatosan rendezgetni kell a sorokat) kissé kényelmetlenné válhat, de ennek, valamint a műanyag kártyatartóknak hála az el- és kipakolás tényleg csak percek kérdése, így hordozható játékként is megállja a helyét. Helyigénye viszont brutális, a horizontálisan bővülő fejedelemség örömmel falja fel az asztalt, bármekkora is legyen. De a habzsolás visszafelé is igaz: a Párbaj kora ellenére még mindig egészen lebilincselő és addiktív, több fronton is bővíthető, egészen fantasztikus két fős stratégia, amely nélkül talán a Birodalmi telepesek sem készült volna el, és nélküle nemcsak a Catan világa, de a miénk is szegényebb lenne.

(A játékot partnerünk, a Piatnik biztosította – köszönjük!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát