Inkább szójátékok, mint versek:

1.

A vendéglőben
egy vendég lő,
S minő borzalom,
koponyámból kiszakad
egy borz-alom.

2.

Végső nyughelyem e tajtékos hullámsír,
garnélarák rágta hullám sír.
Rákkal vert hullám lámul,
mert nem ért hullámul.

Volt két költő, együtt éltek,
Hölderlin és Heine,
néha-néha eszmét cseréltek,
így élt a két elme.

nem volt nekik sok pénzük,
ezért közösködtek,
így volt nekik csak egy késük
amivel vajat kentek.

egy nap közösen étkeztek
egyik barátjukkal,
vaj és kenyér volt az étel
egy kis szalámival.

-Add már ide azt a kést!
mondta egyik nyersen.
-nem adhatom neked tüstént,
mert most a HeineKEN.

Ma esti termés.

Én a méhekkel vagyok

Rajokban járunk,
Virágokra szállunk,
Áttetsző a szárnyunk,
A reggeli virágnyitásra várunk...

Mindig látod miben sántikál
a méh-ész,
vadon szállunk; minket nem
használ ki a méhész,
Néha közénk keveredik egy magányos kérész,
Rövid életébe egy kis társaságot... -
ez nem túl nagy kérés.

Utunkat szállják a darazsak,
Máglyát akarnak, hozzák a parazsat,
feleslegesen égetik a szavakat.
A méh csak egyszer szúr, de akkor nagyot,
Az alkalomra várok,
Én a méhekkel vagyok.

Nagy Roland

Nekem kedvenc kültőm egyértelműen Romhányi József. Minden verse szórakoztató, szellemes. Közülük is szerintem ez az egyik legjobb:

Romhányi József: Varjúnóta
Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:
-Elszáll a nyár, kár!
Lucskos ősz vár már.
Ha túl nagy a sár,
felszállok a fár'.
Nem okozott bajt a sor végén az űr,
ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr'.

Unokatesómmal beszélgettünk arról,hogy mi lenne,ha a régi "nagyok" elvesznének a mai celeblét sűrűjében. Valakit fel kellett használnom,így esett a választás Gróf Széchenyi Istvánra. Előre leszögezem,hogy az írásom nem az előbb említett urat fikázza.

S lemegy hídba az ember

Zajlik a lóverseny,agarak a pályán,
Önkéntelen zsokék a kis költségvetésű lovak hátán.
Megrökönyödés a nemesség arcán,
Doppinggyanú terpeszkedik Szabadság és Pilvax harcán.

De ne rohanjunk előre,hisz itt a legnagyobb magyar!
Furcsa pajeszával mindenkit az osztrákokhoz zavar.
Akadékoskodik mindig az akadémia ügyén,
De nem lesz celeb,mert zsíros hajfürtjei megpihennek a fülén.

A reflektorfény messzire kerül kedves Pistám!
Grófné Kiszel Tünde se tudja ki az a Széchenyi István.
Kell egy tett,valami nagy!
Ami ebben a trikolor nemzetben nyomot hagy.

Mazochista vagy,szereted a Láncot,
Mindig Seilern Crescence domina ujjait rágod.
Szőrös testedhez simul a latex,
Metternich is mondotta ebből egyszer baj lesz.

Hitel már nincs,a Világ rohan,
Minden második gyermek egy foci-Stádiumban fogan.
S jön az ihlet;kell egy Híd
S már hallod is,ahogy Steiner Kristóf
a VIVA színpadára hív.

Én is nagy hódolója vagyok Szent Varecza László művészúrnak.

Metafora a piacon

Találkozik a férfi a nővel,
s mondja,
ÁFA,
a nő meg
TÖVÁL.
Tiszta allegória,
ÁFA, áll a lopótökom aranyoskám,
TÖVÁL, tövig vállalom.
Befele szánt,
kifele boronál.
A halottaskocsi
nem fordul kétszer.

- Szent Varecza László
("Kisgyerekként és később is zseni voltam.")

Kösz szépen! Ez is az üzenőfalnak köszönheti keletkezését. 16 éves kamasz - tipikus szerelmi csalódás utáni nyilvános önsajnáltatás.Miután teleszórta az iwiwet szerelmes versekkel és No Thanx idézetekkel nem bírtam tovább...


Teátrális világfájdalom,avagy a vidéki diákszerelembe oltott poszt-apokaliptikus emoncionalitás netovábbja

Szívemet mardossák a hollók
Hajszálaimat mészárolják az ollók...
lefele.
Tevéled babám én nem mék elfele,
Amott véremet cicád lefenyele...
a Cirmos.
mit világnak fájdalma emígyen ontott
Cirokseprűd nyéle a mellkasomba rontott.

Az életem oly keserű,
mint a nádtető,
az a tóparthoz hűtlen,többrétegű.
Fájdalomtól kérődzök,akár a magyar szürkemarha,
ki egész nap a gyászos humusszal táplált,
létbe fáradt ződ füvet marja,
mint szívemet a fájdalom.
Hogy szenvedéssel teli utolsó soraimra nincs rím,
az puszta rágalom.

Ne érts meg!
Olyan vagyok akár a fekete rózsa.
Génmanipulált? - kérdéd.
Ki érzi evolúciós zsákutcájának végét.
Beteg az elmém,mert szerelmetes vagyon...
cickom-cickom,de nagyon.

Rusnya vagyok,akár a hanyag matyó hímzés,
mit félholt nyugdíjas erőszakolt meg majd ki
kezei közül...
Vérző vaginával nézek ki férfi létemre a
repetitív értetlenkedés zászlaja mögül.

Én vagyok a maga a magány,
gúnyosan gány magasztos lány
a Hortobágy sóverte legelőjén az üszők között
Gémeskutra akasztva,a szomorú bábu
a tehenek itatója fölött.

Mezté puli vagyok,számkivetett,
ki a disznótor óta véres húst nem evett.
csak egy keveset,de azé' me' az is csak odaesett.
Csupasz bőrömet zakatolja meg erőszakosan a depresszív napsugár,
Lőjj agyon pásztor gazdám!Értem már nem kár!
Nem!Várj!Ez csak céltalan teátralitás!
Mely néha olyan,mint a fehér szoba közepire szarós dadaizmus...

De mégis szenvedélyesen szenvedek,mert az előbbire nincs rím,
Inkább vergődök tovább,mert mardos ez a pubertáskori megérthetetlen kín.

Nagy Roland

2008 szeptember 12. 23:47

Egy iwiwes eszmecserét követően pattant ki:

Báthory Erzsébet a kádban

Itt lennél velem mosnád a hátam,
Puha állad alá fognád a vállam,
S nekem nem csurogna a nyálam,
Mert végre teljesülne minden vágyam...

Egyedül vagyok mosom a hátam,
Csontos állam csúcsára csorog a nyálam,
Hirtelen elmegy az áram,
Ebben a vaksötétben te lehetnél
fényben úszó váram...

Visszajött az áram...

S te mosod a hátam,
Téped a húst,harapod a vállam,
Ijedten hátranézek s Böbére csapódik a nyálam.
A hirtelen halál most minden vágyam,
Szűzvérrel itatott álomban úszok,
S korbáccsal mossák a hátam.

Nem szórakozok többet a szüzekkel!
Mert Báthory Erzsébet ül a kádban,
Ül mögöttem s mossa a hátam.



Nagy Roland

2008 szeptember 12.

Van egy remek tragacsom
Repesztgetek az aszfalt útakon

Bukósisak és bőrkesztyű
A felszerelésem észvesztő

Bekötöm magam és taposom a gázt
Tőlem kapnak a vezetők frászt

Füstöl a gumi,de még nem elég
Egy kis kakaó kéne még

Lassan követ a rendőrség
Mutatom,mi az a sebesség

....
egyenlőre ennyi,egy szusszra.

Nah ezért van meg nekem a 2002es guru az Unreal teljes játékkal... A lap dedikált példány...

Az egyiket az első évfordulónkra irtam a feleségemnek. De erre gondolom, nem volt nehéz rájönni.
A másikat az ősz hozta ki belőlem. Gyűlölöm az őszt. Olyan elmúlás-szagú.
Köszi, Spike!

Mért fáj a szívem, ha bánatom nincsen?
Mért kínoz, mit megnevezni sem tudok?
Mi fáj hát, ha nem hiányzik semmi
Mért sajog ott, mélyen a lelkem – nem tudom.
De álmatlan éjeknek mély, sötét árnyain
Rám talál, s úgy gyötör a kín, és a fájdalom.

Szép tavaszi esték virágillat szárnyán
Fáj az ifjúság, mi örökre elveszett.
Őszi lombok sárgán zörgő lehullásán
Fáj az elmúlás, mely egyre csak közeleg
És e kettő közt végleg itt rekedtem
Vénülő fejemmel – s fiatal szívemmel

Mit siratok rég elmúlt ifjúságomon?
Megmondani talán magam sem tudom.
Szeretek, s érzem: engem is szeretnek
De a régi esték többé vissza nem jöhetnek
Szép volt a nyár, s mi kézenfogva jártunk
Elmúlt a nyár – de megtaláltuk boldogságunk!

Ködös messzeségből közelít az elmúlásom
Messze van még, úgy hiszem – de látom
Megszülettem egykor, s ott vár kezdettől a vég
Bár túl jár valahol a távoli szemhatáron még
De már jön könyörtelen, és elborzasztja szívemet,
Mert megszakasztja egyszer sok gyönyörű tervemet.

Egyirányú bizony, jól tudom, az élet
Ami elmúlt, vissza már sohasem térhet
De maradnak az álmok és a szép emlékek
Vigaszul az ember ostoba, fájó kis szívének
Mert csak annak fájnak a múltba süllyedt évek
Ki meglátta ezüstjét vénülő fejének.

Ha nem átkoztok ki, közzéteszem egy másik, igen régi förmedvényemet is.

Épp ma egy éve megtaláltalak
Mióta élek, csak téged vártalak.
Hamarabb mondd, miért nem láttalak?
Mért egy röpke éve csak,
Hogy megtaláltalak?

Épp ma egy éve megismertelek
S az eslő percben megszerettelek.
Szebb ajándékot a sors sem adhatott
Mért egy röpke éve csak,
Hogy veled összehozott?

Épp ma egy éve, hogy szeretlek
Mig élek soha el sem eresztlek!
Szerelmemet hogyan is feledném,
Nem egy röpke évre kérlek,
Maradj örökre az enyém!

Prózát irni sokkal könnyebb. Kitalálok egy jó sztorit, töröm a fejemet a szereplőkön és kialakul az egész, mint egy film. Nekem csak le kell irni és egy kicsit stilizálni az egészet.
De a vers, az egészen más. Ahhoz sokkal komolyabb érzelmi töltés kell. Jobban össze kell válogatnom a szavakat. Régen volt, hogy utoljára próbálkoztam vele.

Spike nekem is tetszenek a verseid!Egyetértek azzal ,hogy nálad ezek belürről jönnek.Van benne értelem és át lehet érezni.Ha egy kicsit csiszolnál egykét szón ami nem pont oda illik pl.: napot látom emelkedni a horizonton.A horizont szó kibicentett engem azokból az érzelmekből amiket éreztem a vers közben ,de több ilyen szó is van.Ne érts félre asszem versszakonként maximum egy van ,de ha nem volna olyan csodálatos versek lennének.Mindenesetre tiszteletem.

Nekem csak egy-két szösszenetem volt valaha régen. Engem is az "iheletett meg", ha valami komoly dolog történt körülöttem. Előtte és utána inkább a prózát nyüstöltem-nyüstölöm. Egy kisebb regényem fenn is van az oldalaom, és most nemrég kezdtem egy vadonatúj sztorit.

Jók a verseid. Érződik, hogy belülről jönnek, igazi érzelem fűti őket.

Köszi, Spike! Sajnos már rég volt olyan aranyos kisbaba a nagyfiam. Ma már majdnem két méter magas. De azért most is büszke vagyok rá.

Blarskerin verse tényleg jó. Sajna nem vagyok otthon a versekben sehogy sem (nem szerettem őket gimiben, sehol...), de az tetszik.

Majd igyekszem a Hol a vaj? c. vershez hasonlóakat költeni, ha lesz ingerenciám. Majd talán 1 év múlva... Addig belesek néha 1-2 nevettető rímért.

Azt hiszem egy magyar költöé. Vagy mégsem? De ha jól tudom a régi, lila ötszázason az ő képe volt rajta. Nem a hid, hanem a másik oldalon. Ha nem tévedek Ady Endre

Na,már rég jártam a PGO-n.Írtam még pár hete egy szösszenetet a szemkontaktusról vagy miről.Kéretik nem röhögni!...olyan hangosan.

Egy elszigetelt másodperc

Szétnyílt az embertenger,
Bilincsbe vertél méregzöld szemeddel;
Egy lélegzetnyi szünet az élet sodró hullámai között,
Egy ragyogó tünemény a foszlott függönyök mögött…

Abban a szent pillanatban csak te látod,
S a világot magadtól egy gondolattal elvágod.

Mivel egy életnyi szerelem nem ér fel,
Az a tied lehet egy elszigetelt másodperccel.

Kösz, Kredenc! Talán átjön, hogy milyen büszke apa voltam-vagyok.

blarskerin, ez nagyon aranyos . Tetszett!

Nem vagyok igazi költő, de néha én is próbálkoztam a rimekkel.

A szobában piros rácsos kisketrec
Benne alszik egy gyönyörű kisherceg.
Fél éves lett épp a mai szép napon
De jó is, hogy nap-napután láthtatom!

Ha ébren van, hangos ám az egész ház
Ki látott már ily nagy hangú kisbabát?
Gőgicsél, meg csörgőt ráz és jót sikit
Jellemezni igy lehet csak kis Jocit.

Függöny, maci és az anyunak haja
Mindent rángat ez az eleven baba.
Amit bir, azt szájába is belenyom,
Eltűnik az egész cumi - ha hagyom!

Hidat csinál, s majdnem felül egyedül
Maholnap az ágyából kimenekül.
Pelenkázni is segiti önmagát,
Végigkenve a kenőccsel kis hasát.

Ha rászólok, minduntalan kinevet,
Mutogatva két picinke foghegyet.
A súlya is több ma már mint nyolc kiló
Ez a fiam! valóságos vasgyúró!

Hol a vaj? (by AdyBaby)

Én vagyok az AdyBaby,
Te meg itt a Mari néni.

Hé Te ki vagy? Ácsi!
Csak nem a Feri bácsi?

Bolond vagy, hé?
Én vagyok az Kovácsné!

Jajj! Tessék nekem elnézni,
Hogy sikerült így benézni.

Jóvan kiccsávó! Semmi baj!
Bajszod alatt ott a vaj.