Az emberiség kipusztulása a szórakoztatóipar egyik megunhatatlan toposza, melyet számtalan variációban láthattunk már az elmúlt évtizedekben. A Pirita Studios első játéka, a Mutropolis pedig pontosan ezt a témát járja körül, azonban egy érdekes csavarral: ezúttal ugyanis nem a biztos halál elől kell elmenekülnünk, hanem háromezer évvel a Föld elnéptelenedése után térünk vissza, a marsi kolónia túlélőivel, hogy régészként a régi emberek életét tanulmányozhassuk. Ez a koncepció pedig, legyen akármennyire lerágott csont az apokalipszis, egész jól működik.

Egy legendás város nyomában

A Mutropolis főhőse dr. Henry Dijon, aki néhány társával közösen épp egy ásatáson dolgozik, mikor ráakadnak életük nagy felfedezésére: egy falfestményre, mely a legendás, elveszettnek hitt várost, Mutropolist ábrázolja. Hőseink azonban nem örülhetnek sokáig a tudományos áttörésnek, ugyanis valaki a sötétben rájuk támad, és látszólag minden ok nélkül elrabolja expedíciójuk vezetőjét. Az esetet tovább nehezíti, hogy a rendőrség igazából semmit sem akar tenni az ügyben, így Henrynek és pár kollegájának kell az enyhén szólva is rejtélyes eset végére járnia…

Ez az alaphelyzet már önmagában is elég érdekesnek mondható, a fejlesztők pedig néhány kisebb és nagyobb csavarral, valamint az információk remek tempójú adagolásával később is nagyon jól fenntartják az ember figyelmét. Ennek hála, ahogy haladunk előre a sztoriban, mindig lesz pár kérdés, ami nem hagy nyugodni, és ami miatt folytatni akarjuk a kalandot, plusz azt is érdemes hozzátenni, hogy maga a környezet is nagyon érdekes. Jó látni, ahogy a modern és a 20. századi technológia keveredik egymással, plusz a Földet lassan, de biztosan visszahódítja a természet.

Mindehhez pedig azt is érdemes hozzávenni, hogy a Mutropolis története kifejezetten igényesen van előadva. A teljes sztori szinkronizált, méghozzá egyáltalán nem rosszul, ami az indie címeknél annyira azért nem megszokott, és bár néha úgy érződik, hogy kicsit sok az átvezető vagy a párbeszéd, és túl kevés a játékmenet, a történet még így is a Pirita Studios alkotásának egyik fénypontja.

Kombinálás felsőfokon

Játékmenetét tekintve a Mutropolis leginkább egy hagyományos point & click kalandjátéknak mondható, melyben a szembejövő tárgyak begyűjtésével és esetenként az összepasszításukkal tudunk megoldást találni a legtöbb problémánkra. A fejlesztők ezen túl pár logikai feladványt is bedobtak a mixbe, melyek kicsit megtörik a tárgyak folyamatos kombinálgatásának ritmusát, azonban érdemes megjegyezni, hogy papír és toll (vagy fotografikus memória) mindenképp legyen kéznél, főhősünk ugyanis nem jegyzi le a megtalált nyomokat, azokat nekünk kell fejben tartani.

Ami pedig magukat a feladványokat illeti, itt elég vegyes az összkép. Akadnak olyan helyzetek, amikor Henry szó szerint kijelenti, hogy egy adott akadály leküzdéséhez mire lenne szüksége, máshol pedig szinte semmiféle fogódzkodót nem kapunk annak tekintetében, hogy mégis mit kéne csinálnunk. Összességében a Mutropolis még így sem a frusztrálóan nehéz kategória, és a legtöbb helyzetben logikusan ki is lehet következtetni, hogy mit kéne csinálnunk a továbbjutás érdekében, de ezen a téren azért némi finomhangolás így is ráfért volna a játékra.

Színes, vidám, posztapokaliptikus

Kicsit feljebb már előkerült, hogy a Mutropolisnak elég egyedi a háttérvilága, erre pedig remekül ráerősít a játék grafikája és humora is. Előbbi egy nagyon kellemes, rajzfilmszerű irányvonalat követ, ami élénk színeivel és sokszor karikatúraszerű megoldásaival fél pillanat alatt elfeledteti velünk, hogy lényegében egy kihalt bolygón kalandozunk. Plusz azt is érdemes megjegyezni, hogy a felszedhető tárgyak is szépen kiemelkednek a környezetükből, és nincs az, mint például az Encodya esetében, ahol a hasznos cuccok sokszor menthetetlenül beolvadtak az érdektelen „szemét” közé.

A Mutropolis humora pedig javarészt ártalmatlan és esetenként kicsit infantilis poénokból épül fel, amik pont jók arra, hogy oldják a feszültséget, és folyamatosan éreztessék velünk, hogy ez azért nem egy vérkomoly játék. A legjobb ezen a téren alighanem az, ahogy a jövő emberei a 20. századot elképzelik: a különféle leleteket és történelemkönyveket tanulmányozva ugyanis sok jópofa értelmezésre bukkanhatunk. Azt a tudományos tényt például, hogy az Ázsiában népszerű integető macskákat azért tartották, hogy arcba vágják velük a hívatlan vendégeket, nehéz mosoly nélkül megállni.

Indulhat a kaland

Mindent összevetve a Mutropolis egy kifejezetten kellemes point & click kalandjátéknak mondható, mely elsősorban érdekes sztorijával és egyedi háttérvilágával hívja fel magára a figyelmet. Ez persze jó eséllyel nem elég ahhoz, hogy azokat is bevonzza, akiket amúgy nem érdekel a zsáner, de ha kedvelitek az ilyen gyűjtögetésre és kombinálásra épülő címeket, és esetleg a könnyedebb hangvételű sci-fi sincs ellenetekre, akkor mindenképp érdemes lehet egy pillantást vetnetek a Pirita Studios alkotására.