A Shenmue 3 pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Shenmue 2 abbamaradt: Ryo, immáron Shenhuával az oldalán igyekszik minél mélyebbre ásni a tükrök rejtélyébe, és a Bailu jelenét is megfertőző múltba. Ez volt az a falu, ahol Ryo apja és nemezise, Lan Di, egykoron barátként igyekeztek minél többet megtanulni a harcművészetről, ám ennél sokkal több mindent találtak – a tükröket, azok históriáját és a jövő átformálását lehetővé tevő képességeiket. Bailu a Shenmue 2-ben nem jutott szerephez, azt felfedezni nem lehetett, itt viszont nem csak a sztori kezdőhelyszíneként, hanem az egész Shenmue 3 központi lokációjaként funkcionál. A körülbelül 20 órás történet tetemes hányada itt zajlik le, méghozzá pontosan úgy, ahogy a Shenmue első és második része is lepörgött két évtizeddel ezelőtt: lassan.

A RUTIN

Minden nap reggel 7-kor veszi kezdetét, az ébredést követően pedig mi magunk döntünk arról, hogy a késő esti lefekvésig mivel töltjük az időt. Nyomokat keresünk, és követjük azokat, hogy haladjon előre Ryo és a Lan Di utáni hajsza története? Megismerkedünk a helyiekkel, esetleg segítünk nekik (ha van erre lehetőség)? Vagy elvállalunk valamilyen munkát, hogy legyen miből költekezni? Esetleg nekilátunk kungfu tudományunk fejlesztésének a helyi dojóban edzéssel és a falu bajnokainak legyőzésével? Megkötés ezzel kapcsolatban most sincs, bár fontos észben tartani, hogy ahogy az eddigi részekben, úgy itt is van azért egy időkorlát – egy adott dátum (több mint fél év) elérését követően a játék mindenképp véget ér, és ha valaki nem a rövid, semmiképp sem kielégítő rossz lezárást szeretné, jobb, ha azért nem feledkezik bele teljesen a világ felfedezésébe.

Ez ugyanis továbbra is egy mikrouniverzum, avagy a sorozat két korábbi epizódjához hasonlóan most is kapunk egy a maga módján a végletekig kidolgozott világot, funkcióval is rendelkező helyszínekkel és terekkel, a napi dolgaikat végző NPC-kkel, és egy olyan héjszerű felépítéssel, ahol újabb és újabb rétegek, azaz további bejárható részek nyílnak meg az idő- és bizonyos események elteltével. Kezdetben csak a főtér és a falu határában található apró, elkerített szerencsejáték-karám érhető el, később viszont benézhetünk a helyi templomba, a falu egy részét etető napraforgó ültetvényre, a piactérre, a dojóba és további területekre, nem meglepő módon pedig idővel Bailut is el kell hagyni egy nagyobb, minden szempontból masszívabb város kedvéért.

A RUTIN

Minden nap reggel 7-kor veszi kezdetét, az ébredést követően pedig mi magunk döntünk arról, hogy a késő esti lefekvésig mivel töltjük az időt. Nyomokat keresünk, és követjük azokat, hogy haladjon előre Ryo és a Lan Di utáni hajsza története? Megismerkedünk a helyiekkel, esetleg segítünk nekik (ha van erre lehetőség)? Vagy elvállalunk valamilyen munkát, hogy legyen miből költekezni? Esetleg nekilátunk kungfu tudományunk fejlesztésének a helyi dojóban edzéssel és a falu bajnokainak legyőzésével? Megkötés ezzel kapcsolatban most sincs, bár fontos észben tartani, hogy ahogy az eddigi részekben, úgy itt is van azért egy időkorlát – egy adott dátum (több mint fél év) elérését követően a játék mindenképp véget ér, és ha valaki nem a rövid, semmiképp sem kielégítő rossz lezárást szeretné, jobb, ha azért nem feledkezik bele teljesen a világ felfedezésébe.

Ez ugyanis továbbra is egy mikrouniverzum, avagy a sorozat két korábbi epizódjához hasonlóan most is kapunk egy a maga módján a végletekig kidolgozott világot, funkcióval is rendelkező helyszínekkel és terekkel, a napi dolgaikat végző NPC-kkel, és egy olyan héjszerű felépítéssel, ahol újabb és újabb rétegek, azaz további bejárható részek nyílnak meg az idő- és bizonyos események elteltével. Kezdetben csak a főtér és a falu határában található apró, elkerített szerencsejáték-karám érhető el, később viszont benézhetünk a helyi templomba, a falu egy részét etető napraforgó ültetvényre, a piactérre, a dojóba és további területekre, nem meglepő módon pedig idővel Bailut is el kell hagyni egy nagyobb, minden szempontból masszívabb város kedvéért.

Legyen ugyanakkor akármennyi is az életerőnk, előbb vagy utóbb mindenképp elapad, amint harcra kerül a sor – ilyen és ehhez hasonló helyzetből pedig bőven fog akadni. Ryo nem véletlenül jön harcművész családból, és nem véletlenül ajánlott folyamatosan fejleszteni a kungfuhoz kapcsolódó képességeit: az álmos Bailu nem éppen a legbiztonságosabb falu, a helyieket zargató bűnbandákkal viszont Ryo megérkezéséig nem nagyon merik felvenni a harcot. Maguk a csaták most is pusztakezesek, fegyvert sem mi nem vetünk be, sem az ellenfelek, de nincs is rá szükség, az ütések és a rúgások önmagukban is annyira erősek, mint egy tisztességes csapás egy méretes kalapáccsal, feltéve persze, ha sikerül a támadás.

A rendszer mindenesetre meglehetősen érdekesre sikeredett: bár most is van lehetőség manuális pofozkodásra (kétfajta ütés és rúgás áll rendelkezésre), de persze a leghatékonyabbak a folyamatosan fejleszthető kombók, melyek akár másodpercekre is képesek lesokkolni a célpontot. Bemagolni sem kell a kombinációikat, minden egyes mozdulatsor egyetlen hotkey alá tartozik, így elég csak azt lenyomni a megfelelő időben, és reménykedni, hogy pont nem védekezik, vagy tér ki az ellenfél. Potenciális mozdulatból elég sok van, az újabbak scrollok vásárlásával és azok megtanulásával szerezhetők meg, és mivel az ellenfelek helyszínről helyszínre egyre erősebbek, ez a fejlődés, na meg a kungfu alá tartozó támadóerő és vitalitás folyamatos javítása így nélkülözhetetlen. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy túlságosan kielégítőek lennének az összecsapások, a mozdulatok gyatrán néznek ki, a kitérés, a félrehajolás és igazából minden a Dreamcast-korszakot idézi, és ez ennyi év elteltével még a nosztalgiafaktort figyelembe véve sem éppen a legjobb bizonyítvány.

A KUNGFU IDŐZSARU

Még úgy sem, hogy a Shenmue 3 alapvetően azért meglepően jól néz ki, ha csak az összhatást figyeljük, és nem bontjuk elemeire. Bailu minden szempontból látványos és élettel teli, a Shenmue-s világépítésnek hála minden szoba minden szekrénye kinyitható, megvizsgálható (még ha értelme nincs is), és a későbbi helyszín, Niaowu is pazarul kidolgozott, de mindez semmiképp sem említhető egy lapon az AAA kategóriás vetélytársak színvonalával. És nem is lenne fair ahhoz viszonyítani, a Shenmue 3 se nem tripla-A, se nem nagyszabású projekt, cserébe viszont abszolúte tiszteletteljesen húzza át egy kicsivel modernebb keretek közé a maga egyedi stílussal rendelkező világát. Ez pedig minden elemére igaz, hiszen tényleges történés, a sztorit nagy léptékkel előre lendítő esemény nagyon ritkán következik be, a Shenmue 3 ugyanis nem egy trilógia lezárása, csupán egy masszív, már a Dreamcast-érában is 5-6 játékra tervezett eposz egy következő fejezete, amely meg sem kísérel megmagyarázni mindent, vagy egy olyan lezárást nyújtani, amely kielégítő lenne, főleg közel két évtized várakozást követően. És igazából ez a mentalitása és a korábbi epizódokhoz való görcsös ragaszkodása a legnagyobb pozitívuma és negatívuma. A Shenmue 3 olyan, mint egy soha el nem készült harmadik rész remasterje: pontosan úgy épül fel és úgy működik, mint az első két felvonás, emiatt azonban nemcsak egy pazar folytatás, de a játékipar innovációit maximálisan ignoráló, és sok szempontból csalódást okozó időkapszula is.