A 2006-os Silent Hill filmre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy rossz, semmiképp. Még azoknak is ajánlható horrorfilm, akik életükben nem találkoztak a játékokkal, a sorozat rajongói számára pedig maga a tökély, hisz kiválóan ötvözi az első két Silent Hill eseményeit és nyomasztó atmoszféráját a mozgóképben rejlő lehetőségekkel. Erre már csak ráadás a kiváló színészi játék, a hiteles forgatókönyv, és a gondolkodtató befejezés, melynek láttán az ember elképzelni sem tudja, hogy lehet folytatni ezt a nem mindennapi történetet.



Nos, a mezei nézőnek talán nincs elég fantáziája hozzá, de azt már rég megtanulhattuk, hogy Hollywoodban más törvények uralkodnak, és ha valamiből pénzt lehet kisajtolni, akkor annak lesz folytatása, ha törik, ha szakad. Így járt a Silent Hill is, bár nem mondhatnánk, hogy elkapkodták a dolgot, hisz több, mint hat évet vártunk a Revelation 3D című második részre, mely eredetileg még csak nem is folytatás, hanem önálló film lett volna. Nos, ez a terv az előkészítési fázis és a ki tudja, hány kukában landolt forgatókönyv-vázlat után végül füstbe ment, a Revelation (vagy hogy a tükörfordított, ostoba magyar címet ízlelgessük, Kinyilatkoztatás) immár egy teljes értékű folytatás, melynek története évekkel az első filmet követően veszi fel a fonalat. Az ott látott befejezést nagyon gyorsan átugorják, nem magyaráznak meg semmit, igaz, nem is kell, mert...

... ezt a filmet csak és kizárólag a Silent Hill 3 című játék rajongóinak készítették. Pont. Ha nem játszottál a sorozat (szerintem) legjobb részével, nem ismered a lore-t, fogalmad sincs róla, mi az a Rend, és mindez még csak nem is érdekel, akkor kerüld el messzire a Revelationt, mert te is csak unnád és utálnád, mint azok a kritikusok, akiknek "hála" a cikk írásának pillanatában 6%-on áll a film a RottenTomatoeson. Félreértés ne essék, őket is meg lehet érteni: mindenféle előzetes ismeret nélkül ez a film szimplán élvezhetetlen, de erre magyarázatot adhat, hogy az alkotóknak eszük ágában sem volt megfelelni a mainstream igényeknek. Ők csakis a játékosok vágyait tartották szem előtt, ennek eredménye pedig egy zavaros, bonyolult film lett, mely minden egyes másodperce a klasszikus Silent Hill trilógiára utal. Nem vicc: komplett szobákat, jeleneteket, helyszíneket emeltek át, a látvány pedig egész egyszerűen fenomenális. Egy rajongó szemével nézve képtelenség nem felszisszenni minden pillanatban, és az ujjunkkal mutogatni a vászonra, hogy "igen-igen, pont így történt a játékban is, emlékszünk" -- és bizony ez az a tulajdonság, ami sok videojátékon alapuló filmből hiányzik. És akkor még nem említettük, hogy a zene szinte teljes egészében Jamaoka Akira Silent Hill 3 OST-jéről származik, az első másodperctől az utolsóig garantálva a nosztalgia gerjesztette libabőrt.

Persze ez, mint filmen, még nem segít a Revelation 3D-n. A karakterek elég zavarba ejtők, és bár egytől egyig a játékból származnak, némelyikükön feleslegesen változtattak a forgatókönyvírók. Zavaros továbbá a helyszínek váltakozása, a sokszor inkább komikus, mintsem komolyan vehető színészi játék, na meg az ostoba, minden átgondoltságot nélkülöző dialógusok.

És mégis: a formula működik, imádjuk!

Aki Silent Hill fanatikusnak tartja magát, játszott a sorozat minden részével, és máig Heather a kedvenc karaktere, az azon nyomban nyomuljon a legközelebbi moziba, mert ezt neki találták ki! A többiek viszont nézzenek meg egy másik filmet, mert csak kidobnák a pénzt az ablakon.