Bármennyire is fantasztikusan sikeredett a 2006-ban megjelent The Elder Scrolls 4: Oblivion, azzal szinte minden rajongó egyetért, hogy a Morrowind valóban idegennek ható tájai és épületei után Cyrodiil egy sablonos high fantasy világnak érződött – hogy ez mennyire probléma, az persze teljesen szubjektív. Mindez azért különösen furcsa, mert a Pocket Guide to the Empire-ben (a Tamriel tartományainak történelmét leíró sorozat) még egészen másképp festették le ezt a régiót, tele dzsungelekkel, egy rahedli kultusszal (amikből végül csak a sztori központi elemét képező Mythic Dawn maradt) és változatos kultúrákkal. Mindeddig elég nehéz volt hova tenni ezt az irányváltást, a széria egykori lore mestere azonban most elárulta, mi vezethetett a végső dizájnhoz, aminek szinte minden fantasy klisét sikerült felvonultatnia.

Kurt Kuhlmann a KIWI TALKZ néhány nappal ezelőtti interjújában beszélt arról (via TheGamer), hogy az előkészítési szakasz után (egészen pontosan 2003-ban) tért vissza az Oblivionhoz, és eléggé meglepődött azon, hogy Cyrodiil teljesen másként fest, mint ahogy azt ő és sorozat alapjait lefektető Michael Kirkbride (neki köszönhetjük a Pocket Guide to the Empire első kiadását) elképzelte.

Kuhlmann leginkább A Gyűrűk Ura óriási népszerűségét „okolta” azért, hogy az RPG meg sem közelítette a Morrowind furcsaságát, emellett aláhúzta, hogy Todd Howard is inkább a hagyományos fantasyt részesítette előnyben. A lore mester persze nem orrolt meg a Bethesdára a változtatások miatt (ebben az esetben ugyebár nehezen hagyja ott a kéznyomát a Skyrimen és a Fallout 4-en), mindenesetre szívesen megnéztük volna az ő verzióját.

A borítóképek forrása: Bethesda, The Elder Scrolls