A 5Panels 2010-ben alakult azzal a céllal, hogy fiatal magyar művészeknek biztosítson online és nyomtatott megjelenési lehetőséget. Ez olvasható a honlapon, a célkitűzés pedig mindenképpen dicséretes, pláne azt tekintve, hogy hova jutott a kezdeményezés, amely eleinte még az online megjelenésekre összpontosított, majd egyre inkább a nyomtatott irányba tartott. Ez egészen odáig fejlődött, hogy idén ősszel két nagyobb lélegzetvételű antológia is napvilágot látott, szeptember végén és halloween után, amikre többek között a témájuk miatt is örömmel vetettük rá magunkat. Igen boszorkányos rémüldözés következik, készüljetek fel!

Coven

  • Író: változó
  • Rajz: változó
  • Ár: a kiadó webshopjából 7000 forint

Azt írtam, hogy “többek között a témájuk miatt”, ami abszolút igaz, hiszen nemcsak a felütés vonzott, miszerint egyfelől boszorkányokról, másfelől pedig misztikumról vagy éppen horrorról van szó, hanem az is, hogy hazánk alkotóinak antológiája mindkét kiadvány. És kérem, ez mennyire megmutatkozik már a Coven elején is, ahol a nyitó Haláltánc (Bajer Fanni) és az azt követő Az ördög szíve (Balázs Eszter) le sem tagadhatná, melyik országban, mely hazában született. A két kezdő sztori alatt szinte hallottam Szabó Gyula bácsi hangját, ízesen előadott szavait, sőt mozgásban láttam a cselekményt, a stílus annyira magán viseli Jankovics Marcell hagyatékának nyomát. Még ha a történet nem is minden esetben mély, az előadásmódért jár a csillagos 5-ös.  

Azután a rövidebb-hosszabb kis képregények eltérő stílusban váltogatják egymást… van megelevenedő festmény, művészi látomás (Holdfázisok; Dedinszky Vivien), amit esélyesen a szerző lát teljes egészében, mindenki más pedig azt képzel bele, amit szeretne; van bosszúsztoriból átvedlő kedves kis történet, hagyományosabb képregényes elemekkel (Orvosság; Boros Brigitta és Boros Bettina), de többek között a sellők és a nagyváros rejtélyei közé is elmerészkedünk. Rengeteg forma és stílus megelevenedik a Coven oldalain, volt olyan, hogy a képeket nézve szemem előtt egy anime pergett le, az azonban minden esetben jellemző, hogy a látvány fantasztikus, bármilyen is legyen éppen az alkotó stílusa.

És ettől olyan ragyogó a 5 Panels kiadványa. Bár a közel 300 oldalnyi tartalom számos ismeretlen rajzoló művét tartalmazza, nem biztos, hogy azokat nézegetve meg tudnánk mondani, ki frissen csatlakozott szerző és ki régi motoros. A történet nem minden esetben hangsúlyos, de mivel vizuális műfajról beszélünk, erre talán nem is mindig van szükség. A Coven minden képregényrajongónak nagyon ajánlott, aki szeretné megismerni a hazai alkotókat, és lényegében egyetlen dolgot sajnálok, amikor a kezembe veszem: bármennyire is szép a szolidan lakkozott borító, ezt a kötetet érdemes lett volna közösségi finanszírozásban is megfuttatni, aminek során a legfelső tier egy olyan HC kötet, amit ez az antológia igazán megérdemelne. Ja, hogy valami rosszat is írjak: a háttér- és betűszín a tartalomhoz nem éppen ideális. Ennél többet tőlem senki ne várjon! Hogy egyszerűen csak ennyire tetszik a kötet, vagy az abban lévő boszorkányok bájoltak el, azt mindenki döntse el maga.

Rémképmesék

  • Író: változó
  • Rajz: változó
  • Ár: a kiadó webshopjából 4000 forint

Bár a Rémképmesék igazi, vérbeli horror-antológiának tűnhet, igazából nem is annyira rémületkeltésre szolgál, vagy az olvasó kirobbantására a komfortzónájából, inkább laza, frappáns kis sztorik egybefűzött gyűjteménye, ami leginkább a Mesék a kriptából-szériával áll rokonságban. Pláne, hogy itt is van egy összekötő elem, csak nem kriptaőrrel, ami újra és újra visszatér a szegmensek között. És ezek a szegmensek itt is elég eltérőek. A zsírtalanítás például új értelmet nyer; megnézzük, hogy egy gyenge és törékeny lány hogyan tudja magát megvédeni egy perverz szomszéddal szemben; milyen az, amikor a tengeren hajózókat megtámadják; illetve milyen az, amikor a kisgyerek szobájában egy szörnyeteg rejtőzik éjszaka.

Ahogyan a Covennél, úgy a 148 oldalas Rémképmeséknél is a változatosság az, ami szó szerint gyönyörködtet, és ugyan igazi horrorra, félelmetes vagy véres történetekre számítottam, kevés szegmens az, ami ténylegesen ezt célozta meg. Emiatt talán kicsit csalódott is vagyok, de összességében itt is sikerült tartani a minőséget, ami átlagban elég magasan van, noha engem inkább fárasztottak az agyalós átkötések. A helyzet az, hogy bár a Rémképmeséket vártam jobban, minden szempontból a Covent emelném ki, ami magasan felülmúlta az elképzeléseimet, míg az újabb, vékonyabb kötet egy kellemes kis egyszeri szórakozásnak bizonyult. Ez sem rossz, messze nem az, de szívből inkább a boszorkányos gyűjteményt tudom ajánlani, illetve azt, hogy aki eddig nem tette, figyelje a 5 Panels kiadványait, mert a Céltalan és a CSKA kiadója még okozhat meglepetést, ha sikerül tartani a szintet, illetve ha a hazai szerzők is maradnak ezen a vonalon. Nem boszorkányság, tényleg ennyire jók!