Gyerekként odáig voltam Bondért, a nőcsábász, mindenféle kütyüvel és prémium cuccokkal villogó ügynökért, aki bárkit elintézett, bármelyik nőt az ágyába csábította, majd minden harcból – legyen az véres vagy csak nedves – úriemberként távozott. Persze leginkább Sean Connery és Roger Moore vitte a prímet, az újabb 007-esek már nem is fogtak meg, így a népszerű brit titkosügynök története is kiesett a látószögemből. Egészen mostanáig, mert ugyan maga a sztori annyira nem hozott lázba, Warren Ellis miatt sikerült fellelkesedni – mert hát na, aki a Transmetropolitant megírta, attól jóformán bármit elolvasunk. Így volt ez most is.

James Bond Omnibus 1.

  • Írta: Warren Ellis
  • Rajzolta: Jason Master
  • Oldalszám: 328
  • Ár: 13 000 Ft (csak a kiadó webshopjából vásárolható)

Vargr és Eidolon. Nem két jófej figuráról van szó, hanem az első James Bond-kötet és a Warren Ellis és Jason Master páros alkotásairól, amik aztán megnyitották az utat a máig futó, már közel 90 számot és több spinoffot is megért szériának. Annyira nem a jófej figurák állnak a középpontban, hogy már az első szám végén szétrohadó fiatalokkal, kábítószeresekkel találkozhatunk a paneleken, avagy messze nem a hollywoodi stílus uralkodik a képregényben. Nagyon nem. Bizonyítja ezt már a 6 füzetnyi Vargr is, ami látszólag egy laza kiruccanással kezdődik, Németországba, ahol Bondnak igen hamar gondja akad a helyiekkel, majd kiderül, hogy lényegében csapdába lett csalva, méghozzá úgy, hogy ellenfelei közben Norvégiából szállítják a halálos cuccot az Egyesült Királyság területére. A 007-est azonban nem kell félteni, akár fegyver nélkül is megóvja magát, és ez bizony előnyére válik, mikor magasabb körökben nemzetbiztonsági kérdést csinálnak még az MI6 működésével kapcsolatban is.

Ez a kérdés aztán a szintén 6 füzetet megért Eidolonban csak még égetőbbé és fontosabbá válik, mikor a folyamatos szankciók mellett az ügyosztály állandó támadásoknak van kitéve, sőt mintha rendszeresen a 007-es ügynök és társai előtt járna valaki, de legalábbis a nyomában biztosan. A jelekből úgy tűnik, hogy még a CIA sem teljesen tiszta, sőt egészen a belső ellenőrzésig érnek a szálak és a Spectre is említésre kerül. Lehet, hogy a régmúltból nemcsak elvarratlan szálak maradtak, de még a vezetőségbe és az MI5-be is sikerült beépülnie egy olyan sejtnek, mely különállóan dolgozik?

A pisztoly nélküli férfi

Ellis alapvetően Ian Fleming írásait vette alapul, azon belül is a Risico volt a kiindulópont, legalábbis a Vargr esetében, míg az Eidolont már Umberto Eco ihlette a Numero Zero-val. Jason Master a Fleming-hatáson felül (tehát az írásokból indult ki ő is) John McLusky stílusából merített, aki Bond első rajzolója volt. Így adódott össze végül az a különleges egyveleg, ami engem az első füzetek során valahogy végig egy rajzfilmre emlékezetett, sőt nem ritkán maga az Archer-sorozat is eszembe jutott, persze a végeredmény azért jóval intelligensebb, de nem kevésbé visszafogott.

Bond karizmája itt is működik, ahogy ökle is, de ami külön kiemelt figyelmet érdemel, az talán a grafikus erőszak kiemelt szerepe, hiszen folyamatosan látjuk a behatoló lőszert, illetve nem ritka a kiloccsanó agyvelő, a fröccsenő vér vagy éppen a szétnyíló hús. Warren és Master tehát semmit nem bízott a véletlenre, sőt az első sztori bemelegítő intrikái után együtt igazi mélyvízbe hajították a közkedvelt ügynököt, aki igazán komoly slamasztikába kerül az Eidolon során – persze arra így is van energiája és lélekjelenléte, hogy összeszűrje a levet a gondjaira bízott nővel. De ilyennek ismertük meg, ilyennek szeretjük James Bondot, aki ezeken az oldalakon, ebben a remek kötetben is méltó hírnevéhez, sőt természetesen több ismerős karakter is felbukkan a már ismert történetekből. Maga az Omnibus a megszokott Vad Virágok Könyvműhely-minőség, fantasztikus keményfedeles formátumban, külső borítóval, nagyon jó papírminőséggel, a végén extraként vázlatokkal és borítóképekkel. Bár a szerzőpáros ezután átadta a stafétát másoknak, azért kíváncsian várom, hogy lesz-e folytatás és a képregény szempontjából az milyen minőséget képvisel. Az első kötet abszolút megérdemli a figyelmet, Bond- és képregény-rajongóknak, illetve Ellisék kedvelőinek ezek az oldalak igazi gyémántok az örökkévalóságnak.