Egy mandala célja a meditáció elősegítése, a szimmetriában való elmélyülés és az alkotás által, de ahány ága van a buddhizmusnak, annyi jelentéssel bírnak ezek a műalkotások. A legérdekesebbek mégis talán a tibeti buddhizmusra jellemző homok-mandalák – melyek hagyománya egyébként Indiából ered –: ezeket elkészülésük után rituálisan elpusztítják, elsöprik. Ezzel a tettel jelképezve a hit egyik alaptételét, hogy a halál nem a vég, hanem csupán egy végtelen körforgás egyik fázisa; de a fizikai dolgokhoz való ragaszkodást elvető tanok szimbóluma is eme cselekedet. Mindegyik mandala egy istenséghez szól, és minden színnek megvan a maga jelentése és jelentősége. Ezt az építést és elsöprést eleveníti fel a Mandala is, egy barátságos versengéssel egybekötve.
Mandala
- Partner/Compaya: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2 fő
- Játékidő: átlagosan 20 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,79/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8490 forint
A játék különlegessége az a szövetből készült „terítő”, melyen magukat a mandalákat találjuk: egyből kettőt, melyeken egyszerre játszunk majd ellenfelünkkel. Mindkét kört középen egy sáv osztja ketté, ez a „hegy”, körülötte körben a „világ”, és mindkét játékos előtt a számozott mezőkből álló „folyó” húzódik, melynek a végén a „kehely” helyezkedik el. Az előkészületek során mindketten hat lapot kapunk, a két hegyre felkerül két-két lap, és már indulhat is a versengés, melynek során felváltva helyezünk le kártyákat.
Fordulónk során eldönthetjük, hogy a világ ránk eső felére, vagy a hegyre teszünk lapot, mindkét esetben az első és legfontosabb szabály a színszabály: egyszerre csak egy színt játszhatunk ki, és minden szín csak egyetlen halomba gyűjthető. Magyarán, ha a hegyen szerepel a fekete, a világ egyik felén sem lehet már; ha pedig ellenfelünk már lerakta a maga felére, mi azt a színt arra a mandalára már nem játszhatjuk ki. A saját térfelünkre egyetlen színből akárhány lapot kijátszhatunk, a hegyre viszont csak egyet, de cserébe húzhatunk akár hármat is a húzópakliból (a maximális hatig).
Ha valamelyik mandalára felkerül mind a hat szín, akkor a lapok leszedésre kerülnek. Először az a játékos veheti le az egyik szín összes lapját, akinek a legtöbb kártya van a világán, és ha az a szín még nem fellelhető a folyójában, akkor egy kártyát oda kell tegyen, balról az első üres helyre, míg a többi a kehelyben landol. Az így megüresedett mandala közepére aztán két kártyát húzunk.
A játék mindaddig tart, amíg a pakliban van kártya, vagy valamelyik játékos folyója meg nem telik. Amint ez utóbbi bekövetkezik, azonnal véget ér a meccs. A folyó egy mezőjén szereplő szín annyi pontot ér, amelyik számértékre tettük a sajátunkban, a kelyhünkben levő összes színkártyát végül ennek megfelelően összegezzük, a valószínűtlen döntetlen esetén pedig az nyer, akinek több kártyája gyűlt össze.
Nyomok a homokban
A Mandala leglátványosabb eleme a szövetből készült játéktér, melynek egyetlen gondja éppen az anyaga, mivel a gyűrődések nagyjából eltávolíthatatlanok. Maguk a kártyák négyzet alakúak, színeik kissé visszafogottabbak, mint amilyennek a képeken látszanak, kissé merevek, és jobban keverhető lapokkal is találkoztam már.
Persze mindez semmit sem vesz el a játékélményből, melynek legfőbb eleme az időzítés és az előre tervezés. Sütögethetjük a saját pecsenyénket anélkül, hogy törődnénk ellenfelünkkel, de az okos játékos odafigyel a másik lépéseire, hogy tudja, mikor húzhatja keresztül a számítását, és mikor kell befejeznie egy mandalát, vagy éppen a játékot ahhoz, hogy a lehető legnagyobb előnyhöz jusson. A Mandala pörgős és egyszerű, de nem kifejezetten direkt konfrontatív, viszont csak és kizárólag ketten játszhatják, ami egyeseknek előny, másoknak pedig kizáró tényező lehet. Pároknak kifejezetten ajánlható, érdekes és okos filler játék.
(A játékot partnerünk, a Compaya biztosította – köszönjük!)
