Tesztek

A Salt and Sanctuary annak idején egy kifejezetten kellemes soulslike cím volt, de vajon elmondható-e mindez a folytatásáról is?

Metroidvaniába ágyazott izometrikus soulslike, ami legalább annyira nehéz, mint amennyire aranyos. Íme, a Tunic.

Alaposan felpezsdülnek két unatkozó fiatal mindennapjai, mikor tétlen ücsörgés helyett elkezdenek koboldokkal hadakozni.

Mijazaki Hidetaka visszatért, ezúttal George R. R. Martin társaságában, hogy a soulslike zsáneren belül együtt alkossák meg a legnagyszabásúbb játékot, amihez valaha szerencsénk volt – de vajon sikerült nekik?

Hogy mi sülne ki a Hollow Knight és a Dark Souls indie szerelemgyermekéből? Most kideríthetitek!

Egy új túlélőhorror érkezett, amely a régi Alone in the Dark- és Resident Evil-játékok nyomdokain halad, miközben borzalmas rémségeket szabadít ránk a sötétből.

Egy új dark fantasy témájú souls-like metroidvania, ami groteszk látványvilágával egyből felkelti a műfajra fogékonyak érdeklődését.

Elmerültünk egy sötét és kegyetlen világban, egy csipet őrülettel megfűszerezve.

Bár özönlenek a soulslike játékok, többségük nem éri el a FromSoftware műveinek színvonalát, hiába is próbálkoznak, mint például a formulát kalandjátékos elemekkel bővítő Remnant-előzmény.

Megújult formában tért vissza a soulsborne-játékok anyja, mely kegyetlen kardjával újra és újra lecsap a PS5-tulajokra.

A soulslike és a metroidvania műfajok találkozásából sültek már ki jól dolgok – most a Vigil: The Longest Night próbálkozik ezzel a recepttel.

Indie soulslike címekből annyi van, mint a fene, a Mortal Shell azonban ötletes megoldásaival messze kiemelkedik a felhozatalból.

Az űrben senki nem hallja a sikolyod, szól az elcsépelt frázis, ebben az esetben pedig sikolyok helyett beszéljünk inkább a káromkodásokról, mert "lovecrafti" sci-fi soulslike-ként abból bőven kijut.

Hogyan is sülhetne el rosszul egy lovecrafti és nyomokban soulslike-inspirációval bíró játék? Hát így. Avagy nem minden Lovecraft, ami csápos.

A legendásan nehéz Ninja Gaiden-sorozatot is jegyző Team Ninja a 2017-es Nioh-val még a Dark Soulsokra is rálicitált, és a japán fejlesztők nem cicáztak: az előzménytörténtként funkcionáló folytatásban még magasabbra emelték a téteket, elsősorban a nehézséget

A dungeon crawler műfajt már eltemettük egyszer-kétszer, de úgy tűnik, hogy a négyzethálón kalandozó csapatok csak nem akarnak kimúlni…

A Decay of Logos két játék hibridje: a maximális nehézségre belőtt, mazochistáknak való Dark Souls és a határtalan, felfedezésre váró világgal operáló Breath of the Wild közös gyermeke. Papíron ez számomra tökéletesen hangzik, és a Decay gyakorlatilag tényleg hozza is mindkettőt...

A Dark Soulsoknak köszönhetően az atomnehéz játékok reneszánszukat élik a fősodorban. Ezek közé tartozik a német Deck 13 cyberpunk témájú The Surge-je is, ami 2 évvel ezelőtt izgalmas próbálkozás volt, még ha bizonyos szempontból félre is ment. Sebaj, itt a folytatás, ami minden téren emelte a tétet.

Megint egy ismeretlen, halállal és szomorúsággal teli világban kell túlélni a láthatóan kizárólag életünk megnehezítésére született szörnyetegek, bizarr kreatúrák támadásait, miközben szinte csak magunkra számíthatunk a pokoli kihívás közepette. Már megint egy Dark Souls, mondhatnánk, de ez nem teljesen igaz, plusz lényegében nem is vagyunk teljesen egyedül.

A Dark Souls-játékok hatalmas népszerűsége napjainkra gyakorlatilag már egy új műfajt eredményezett. A souls-like címeket a kíméletlen nehézség és a sötét, gótikus háttérvilág mellett az akció-RPG elemek jellemzik, a Gunfire Games csapata pedig ehhez a recepthez adott hozzá még egy apróságot: lőfegyvereket.

Milyen lenne, ha valaki egybegyúrná a Gothicot, a Morrowindet, a Dark Soulst és bármely szabadon választott túlélős játékot? Az Outward megadja a választ, egy olyan egyedi hangvételű és mechanikájú élményt kínálva, amihez foghatót nem nagyon találni a piacon.

A „Souls-szerű játékok” kategória már egy egész műfajt jelöl, és a FromSoftware sorozatának merészen nehéz darabjaihoz hasonlóan kikezdik a játékosok idegeit. Ilyen a csapat legújabb műve, a Sekiro: Shadows Die Twice, amely akár a „Sekiro-szerű” zsánert is megteremtheti, elvégre minden téren rálicitál elődjeire.

Nem elég, hogy a közeljövőben a From Software legalább két Souls-jellegű játékkal készül, de úgy tűnik, hogy a műfajt az indie fejlesztők is kezdik egyre jobban megkedvelni. Az Ashen szerencsére a jobban sikerült, eredetibb próbálkozások egyike lett.

A Souls-sorozat játékmenetét többen is sikeresen másolták, ebbe a sorba próbált beállni a svéd Toadman Interactive csapata is egy új – bár elég ismerős – koncepcióval, amely az atomnehéz RPG játékmenetet sci-fi környezetbe ültette, majd lőfegyverekkel dúsította.