Kaze and the Wild Masks teszt – Nyuszi vs Zöldségek
A Kaze and the Wild Masks a ‘90-es évek játékait felidéző stílusban készített platformer, ami biztosan hamar belopja magát a kicsik és nagyok szívébe.
A Kaze and the Wild Masks a ‘90-es évek játékait felidéző stílusban készített platformer, ami biztosan hamar belopja magát a kicsik és nagyok szívébe.
Már egy éve, hogy megjelent az Animal Crossing legutóbbi része, és bár nemrég bukkant fel egy valódi és egy imposztor Harvest Moon, van, akinek még így is gazdálkodós hiányérzete lehet – különösen, ha nincs konzolja.
A The Fabled Woods egy egyszerű, de hangulatos sétaszimulátor, azonban az árazásnál elég vastagon fogott az a bizonyos ceruza.
Eleged van kollégáid irracionális elvárásaiból és abból, hogy egyetlen kérésüket sem tudod elutasítani? NETOVÁBB!
Az Aron’s Adventure a látványát tekintve egy nagyon színes fantasy-kaland, de az izgalmas külső mögött milyen a belső?
A Stadia fogságából kitörve, egy év várakozás után végre a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit Estoria – és bizony megérte rá várni.
Visszatért a természet fontosságára és szépségére nagy hangsúlyt fektető Shelter-sorozat, és bizony a végigjátszás után mi is leszögezhetjük: az elefántok nem felejtenek!
Hát, apám, nem hittem volna, hogy a gányolás, a jóvanazúgy, az ottb@sszameg, a vidéki ezermesterek világa a távoli jövőben is tökéletesen megtalálja majd a helyét.
Helló fiatalok! Szeretitek a TPS-t? Hát az FPS-t? Az RPG-t, az RTS-t, a TBS-t? Akkor biztos szeretni fogjátok ezt a játékot, amiben minden ilyen hárombetűs izé benne van, és ez nem BLS!
Az alkímia és a sör veszélyes kombináció, most például egy komplett várost von halálos ködbe, legalábbis a belga fejlesztők szerint…
A Scarlet Hood and the Wicked Wood elsőre egy kellemes kalandjátéknak tűnik, a felszín alatt azonban egy nem túl egyedi program lapul.
Ebben az interaktív kalandjátékban nem mással kell irányítanod az eseményeket, mint a saját szemeddel!
Az Outriders eddig hatalmas sikernek tűnik, és bár a játék közel sem tökéletes, így is abszolút érthető, hogy miért kapták fel ilyen sokan.
A Genesis Noir két történetet mesél el, egymásba szőve: három zeneszerető, természetfeletti lény robbanékony szerelmi háromszögét, és a világegyetemünk keletkezését.
Egy jó mágusnak minden helyzetre van egy megfelelő trükkje. De vajon arra is, ha egy elátkozott tükörbe zárják?
Vannak azok a sétaszimulátorok amik remek történetükkel és hangulatukkal kápráztatják el a játékost. Meg aztán van a Paradise Lost is.
Az Endzone – A World Apart során egy világégés után kell igazgatnunk az emberiség egy maroknyi csoportjának életét.
Még a zsoldosokat sem kerüli el a kegyetlen valóság, miszerint a pénz nem a fán terem és keményen meg kell dolgozni érte.
Az EA Originals programjának keretében egy újabb remek kooperatív játékhoz van szerencsénk: az It Takes Two talán az eddigi legjobb.
Egy varázslatos világban jártunk, mely a korai 3D-s platformereket idézi – sajnos szó szerint...
Gonosznak lenni nem csupán egy kazamata mélyén, de egy titkos bázison is jó, főleg, ha alattvalók százai dolgoznak az ember keze alá. Visszatért az Evil Genius, hogy szatírával, modern funkciókkal és a gonoszkodás szabadságával adjon teret világuralmi terveinknek!
A Wales Interactive egy újabb interaktív filmet szállított: az I Saw Black Clouds a természetfeletti horrorban próbálkozik.
Nincs is kínosabb érzés, mint mikor egy száguldó autó alól egyszer csak elfogy az út. De legalább ott vagyunk mi egymásnak.
A Digitális Királyság veszélyben van, és csak egy nem mindennapi hős mentheti meg a gonosz programtól: te, avagy Narita Boy!