Tesztek

Ebben az interaktív kalandjátékban nem mással kell irányítanod az eseményeket, mint a saját szemeddel!

Az Outriders eddig hatalmas sikernek tűnik, és bár a játék közel sem tökéletes, így is abszolút érthető, hogy miért kapták fel ilyen sokan.

A Genesis Noir két történetet mesél el, egymásba szőve: három zeneszerető, természetfeletti lény robbanékony szerelmi háromszögét, és a világegyetemünk keletkezését.

Egy jó mágusnak minden helyzetre van egy megfelelő trükkje. De vajon arra is, ha egy elátkozott tükörbe zárják?

Vannak azok a sétaszimulátorok amik remek történetükkel és hangulatukkal kápráztatják el a játékost. Meg aztán van a Paradise Lost is.

Az Endzone – A World Apart során egy világégés után kell igazgatnunk az emberiség egy maroknyi csoportjának életét.

Még a zsoldosokat sem kerüli el a kegyetlen valóság, miszerint a pénz nem a fán terem és keményen meg kell dolgozni érte.

Az EA Originals programjának keretében egy újabb remek kooperatív játékhoz van szerencsénk: az It Takes Two talán az eddigi legjobb.

Egy varázslatos világban jártunk, mely a korai 3D-s platformereket idézi – sajnos szó szerint...

Gonosznak lenni nem csupán egy kazamata mélyén, de egy titkos bázison is jó, főleg, ha alattvalók százai dolgoznak az ember keze alá. Visszatért az Evil Genius, hogy szatírával, modern funkciókkal és a gonoszkodás szabadságával adjon teret világuralmi terveinknek!

A Wales Interactive egy újabb interaktív filmet szállított: az I Saw Black Clouds a természetfeletti horrorban próbálkozik.

Nincs is kínosabb érzés, mint mikor egy száguldó autó alól egyszer csak elfogy az út. De legalább ott vagyunk mi egymásnak.

A Digitális Királyság veszélyben van, és csak egy nem mindennapi hős mentheti meg a gonosz programtól: te, avagy Narita Boy!

Épphogy minden rejtélyt megoldottunk a Chronicle of Innsmouth: Mountains of Madness kalandjátékban, már be is futott a következő lovecrafti horror.

...de repülőteret építeni, fejleszteni és üzemeltetni, na az a nehéz. Legalábbis erre mutat rá igencsak egyértelműen az Airport CEO.

Nem vagyok egy panaszkodós vagy válogatós típus. De tényleg nem. Éppen ezért nagy szó, ha Böjtivel arról tanácskozunk: inkább visszadobnám a tesztelésre kapott játékot, mert hát egy, khm, szóval f*shalom. Aztán úgy döntöttem, megpróbálom kihozni a maximumot.

A Spacebase Startopia bár humorosan közelíti meg a témát, felelősségünk elég nagy, hiszen a fejlesztők egy egész űrállomás irányítását bízzák ránk.

Amikor a filmes szakik eredményesebben üldözik a bűnt, mint a rendőrség.

H. P. Lovecraft kozmikus rémségeivel ezúttal is kalandjátékos formában nézhetünk szembe, miközben a jóleső nosztalgia kerülget bennünket a végigjátszás során.

Eljött az ideje újra térdig gázolni a sárban, hogy saját kertünkből tehessük az ételt az asztalra, majd a szánkba.

Három évvel a World után végre visszatért a Monster Hunter, méghozzá bizonyos szempontból nézve duplán, hiszen a Rise Nintendo Switch-exkluzívként aranyozza be azt a Nintendo-családot, aminek oly sokat köszönhet.

A háborúnak vége, az országnak pedig mennie kell tovább: rád hárul Basenji köztársaságának felvirágoztatása, amihez az út minisztereken, törvényeken, rendeleteken, és egy nagy adag szerencsén át vezet!

A Mr. Prepper mottója az, hogy készülj a legrosszabbra, de ebben a játékban nem a világvége vagy a mindent szabályzó kormány a legrosszabb, hanem a mindennapi élet.

A Doom Eternal: Ancient Gods Part 2 lezárja a Slayer történetét, mi pedig könnyes szemmel és törött billentyűzettel veszünk búcsút tőle.