Tesztek

Közel öt hónappal az alapjáték megjelenése után kézhez kaptuk az első DLC-t a Battlefield 1-hez, amely végre felfrissítette a mostanra már lagymataggá vált háborúsdit. Sok újdonságot nem hozott magával, de amit kaptunk, azt ezúttal is kiváló minőségben tették az asztalunkra a fejlesztők.

Hosszú évekkel a Mass Effect-trilógia befejezése után végre visszatérhetünk a legendás univerzumba, de nem a Tejútrendszerben, hanem a távoli Androméda-galaxisban, ahol az ember csak vendég, a természetet pedig soha nem látott erők uralják.

A programozók, szoftverfejlesztők iránti kereslet az utóbbi időszakban minden kétséget kizáróan világszerte emelkedett, és ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog az elkövetkezendő években is.

Nem mondanám, hogy megszállottja lettem volna a vadászattal kapcsolatos játékoknak, de ez idén megváltozott. Valamilyen módon véletlenül rátaláltam az Expansive Worlds készülő csodájára, minek hatására mégis úgy döntöttem, hogy fegyvert fogok ragadni.

Egy letűnt birodalom régi dicsőségét visszaállítani semmivel sem egyszerűbb, mint egy újat világbirodalommá tenni. Háború és diplomácia, egy jó vezetőnek mindkettőben járatosnak kell lennie, és a Sovereigntyben mindkettőben lehetőségünk lesz elmerülni.

Újabb közismert franchise videojátékos feldolgozása a Koei Tecmo égisze alatt, újabb végtelen háború. Musou a gyermek hivatalos megnevezése, tehát ha a percenként 2000 kardélre hányt ellenfél nincs hatással a libidódra, kifejezetten rossz helyen kopogtatsz.

Egy rejtélyes sziget, két kebelbarátnő, négy orbitális méretű duda, és megszámlálhatatlan mennyiségű démon: ez a Nights of Azure számokban, amely ismeretlensége okán az újdonság erejével hatott, ám a hozzá fűzött reményeket nem sikerült beváltania.

Nehéz lenne faarccal azt mondani, hogy politikusnak lenni a legnehezebb, különösen úgy, ha az ember egy láthatatlan mindenható. De a Realpolitiksben hiába érezheti magát istennek az ember, ha a nép, vagy egy rivális államfő az orrára koppint – és csak jó esetben bottal, nem pedig atommal.

A Samurai Warriors című hack & slash sorozat 2004-ben indult útjára a Dynasty Warriors testvérszériájaként. A Spirit of Sanada a negyedik rész mellékága, de ez senkit se riasszon el, az előzmények ismerete nélkül is élvezhető a játék. Már csak azért is, mert a történet úgyis elsikkad a folyamatos csihi-puhi mellett.

Az idei esztendő első asztala 2016 végének legnagyobb kasszasikerét, a Zsivány Egyest célozta meg, így az Erő ismét velem lehetett, mikor TIE vadászok és rohamosztagosok között igyekeztem elkapni Krennick igazgató grabancát. Hogy miért egyetlen asztalt írtam? Mert sajnos ennyi került bele az új csomagba, de legalább a minőség a régi.

Várakozni senki sem szeret, különösen nem azok a játékosok, akik az óraműszerűen érkező folytatások világában élnek. Ám az első Halo Wars óta eltelt 8 év semmi ahhoz képest, amit a Spirit of Fire legénységének kellett elszenvednie. Hiszen három évtizeden át lebegtek öntudatlanul az űrben, majd békés, nyugodt menedék helyett egy újabb konfliktuszónában tértek magukhoz.

Drágán mért folytatással tért vissza a B-kategória egyik legjobb minőségű shootere, ami nem kíván elszakadni a második világháborútól és Hitlertől, inkább mindenben jobbat és többet nyújtana. A lelkesedés azonban sokszor kevés, pláne, ha tripla-A kategóriás árfekvésbe van öntve.

A Gust legismertebb sorozata, az Atelier tavaly újabb részt kapott az Atelier Sophie képében, február elejétől pedig már a PC-tulajdonosok is élvezhetik ezt az állandó mosolygásra késztető, szívet-lelket melengető címet. Az új epizód a 17. része a szériának, de aggodalomra semmi ok, ugyanis új és régi játékosok egyaránt élvezetet találhatnak a rejtélyes könyv történetében.

Einstein mondta annak idején, hogy fogalma sincs róla, miféle fegyverekkel vívjuk majd a harmadik világháborút, a negyediket viszont botokkal és kövekkel fogjuk. Azt viszont ő sem látta előre, hogy a letűnt korok árnyai még a jövő kőkorszaki emberének sorsát is beárnyékolják majd. Az apák bűnei, ugye.

A várfal tövében ezúttal nem találni sem lőfegyvert, sem varázslókat, sem pedig sárkányokat. Ami van, az a puszta, mezítelen acél, az akarat és bátorság, na meg a vér fémes íze a szádban, miközben csak egy rossz lépésen múlik, hogy élettelen tested a porba hulljon. Vagy akár darabokban repkedjen mindenfele, ha ellenfeleid úgy akarják.

Egy évvel ezelőtt már írtunk egy előzetest a híres Monte Cook és Brian Fargo nevéhez fűződő, rendkívül ígéretes, régivágású szerepjáték, a Torment: Tides of Numenera Early Access verziójáról. Akkor ódákat zengtünk róla, s most végre dicshimnuszt zenghetünk a teljes változatról is.

Egyszer mindenki elveszít valami fontosat. Van, aki a lakáskulcsát, más az elefántját, egyesek frekvenciákat akarnak befogni, s akad, aki saját neve után kutat. Ebben az álomszerű városkában mindenki hiányol valamit, és sorsuk szürreális módon fonódik össze.

Ha még nem csömörlöttél meg a birodalomépítős, körökre osztott stratégiai játékoktól, vagy csak túl drágának találod a fősodorbeli címeket, akkor érdemes bepattannod egy körre a Stars in Shadow csillagrombolóiba is!

Az örök háborúiról ismert Warhammer 40k világának színpadára új játékmester érkezett, az előadás pedig az Űrfarkasok és az orkok között lezajlott „kisebb”, azaz kb. bolygóméretű csetepatét igyekszik feleleveníteni, körökre osztott tálalásban.

Az Agarest: Generations of War 2007-ben látta meg a napvilágot Japánban, az Idea Factory, a Compile Heart és a Red Entertainment koprodukciójaként. Az Agarest azóta sorozattá nőtte ki magát, mely három fő részt és egy spin-off játékot ért meg. A széria először 2013-ban tette tiszteletét a személyi számítógépekre a Ghostlight gondozásában. A játék maga egy T(J)RPG, azaz egy taktikai harcra kihegyezett (japán) szerepjáték.

A Japánból érkező szerepjátékok újabb képviselője nyitja a 2017-es évet. A Berseria viszont nem épp egy napsütéses, meseszerű kalandra hív bennünket – a főhős egy bosszúszomjas démon, aki testvérének gyilkosa ellen indít dühös hadjáratot.

Az eredeti Binding of Isaac-nek megvoltak a hibái, viszont a maga műfajában egy kiemelkedő alkotás volt. Edmund McMillen ezt próbálta túlszárnyalni a Rebirth elkészítésével. Lássuk, hogy sikerült-e neki…

Miközben a Kingdom Hearts-rajongók évek óta a harmadik rész megjelenésére várnak, a Square Enix összeállított egy újabb csomagot, így enyhítve a várakozással teli hosszú időt. A Final Chapter Prologue nemcsak a nosztalgia felidézésére alkalmas, de új élményeket is ad.

Mintha csak átaludtunk volna 27 teljes évet, szinte a semmiből futott be a Double Dragon legújabb, sorszámozott epizódja, ami teljesen olyan, mintha tényleg kihagytunk volna néhány évtizedet az életünkből. Persze a játéktermek mélyén a cigifüst is megkövült azóta, ma már senki nem dobálja az érméket a poros gépekbe.