Tesztek

Nemrég még a démonokat és angyalokat pusztító kishölgy, Bayonetta Steamre költözésének örülhettünk, de az eltelt egy hónap elég is volt az ismerkedéshez, hogy most végleg elmerülhessünk a PlatinumGames tölténypornóval teli őrületében.

Nehéz dolga van az emberfiának, ha történetesen a 2D-s platformer játékok közül szeretne valami igazán kiemelkedőt, egyedit kiválasztani. A Limbo és az Inside óta próbálok olyan címet találni, ami egyedi hangulatával, atmoszférájával kiemelkedik a független alkotások „tengeréből”, és ami képes valami újat mutatni ebben műfajban. Ha azonban az ember elég elszánt és kitartó, „kincskeresés” közben olyan gyöngyszemekre akadhat, mint tesztünk alanya. Nem is rabolnám tovább a kedves olvasó idejét, lássuk, mi is rejtőzik eme sötét erdő mélyén...

Évek óta dúl a nosztalgiavihar, ami a zenék, filmek és videojátékok közé is beférkőzött, ezzel megbolondítva és egyben kényeztetve a retró-megszállottakat, akiknek egy kis nyolcvanas évekbeli szintizene és pixelkavalkád ajándékszámba megy. A STRAFE pedig egy igazi nosztalgiabomba, ami ránk robbanthatná a házat.

A Bloodborne PS4-exkluzív, ráadásul egyszeri kaland, a Dark Souls-sorozat meg a végéhez ért, így a hasonló stílusú játékok rajongói könnyek között ülve várják a messiást. Úgy tűnt, a Surge veszi magára ezt a szerepet, de a síró fanokat mosoly helyett inkább zokogásra késztette a Deck13 új alkotása.

Végre finisbe ért az Endless Space 2, ami hosszú hónapokon át korai hozzáférésű változatként győzködött minket arról, hogy érdemes még 4X stratégiát játszani. A végeredmény szinte tökéletes lett: ha csak egy ilyen jellegű játékot akarsz kipróbálni, akkor lehetőleg ez legyen az.

Az egykori Midwayből kimenekített NetherRealm Ed Boon vezetésével nemcsak a Mortal Kombat-szériának adta vissza az azt megillető hírnevet, hanem még a DC legismertebb szuperhőseit is csatasorba állította. Immáron másodszorra döngölhetjük földbe az új isteneket, akikkel még a vereség is nagyszerű móka.

Ennyi év várakozás után nem gondoltuk, hogy a Prey még nyújthat meglepetéseket, de tévedtünk: az Arkane játéka igazi mestermű lett, olyan program, ami megérdemli a főhajtást, mert azon túl, hogy megfelel a kor elvárásainak, még intelligens is. Na meg addiktív, én is alig bírtam letenni.

23 évvel az első rész megjelenése után végre PC-n is tiszteletét teszi a konzolon méltán népszerű Tekken-sorozat. A számozott hetedik rész igyekszik megfelelni a kor és a platform elvárásainak, gyökerei azonban annyira mélyre nyúlnak, hogy képtelen elszakadni tőlük. Ez pedig ugyanannyira jó hír, mint amennyire rossz.

Szörnyekkel teli óceánok, vérszomjas kalózok, felfedezésre váró partok, felfoghatatlan gazdagságot biztosító kincsek, orkok, zombik, elfek, káosz, birodalom, tengeri csaták, kereskedelem... Mindez a Warhammer Fantasy világában, egyetlen játékba sűrítve.

A mozifilm második részének várva várt premierjével szinte egy időben megérkezett A galaxis őrzői „játékverziója” is, méghozzá a Telltale Games tálalásában: vadonatúj sztori, az évek óta ismert és egyre bosszantóbb hibák, plusz néhány felesleges újdonság.

Manapság a csapból is vikingek folynak, minden platformon próbálnak betörni képernyőinkre, s mivel csak nem unjuk meg a szakállas-baltás harcosokat, hajlandók vagyunk velük tárgyalni, és adunk esélyt legújabb követüknek, az Expeditions: Vikingnek is.

A mitológia mindig is népszerű témának számított a szórakoztatóiparon belül. Legyen szó filmről, könyvről vagy videojátékról, előszeretettel nyúlnak hozzá a készítők. Azonban amíg az ókori görögök, az egyiptomiak vagy épp a vikingek mondáiról gyakorlatilag már mindent tudhatunk, addig más népek hitvilága méltánytalanul háttérbe szorult. Ezen a helyzeten próbál meg változtatni az orosz Morteshka játéka, a Mooseman, ami a pogány finnugor törzsek mítoszait mutatja be nekünk.

Nem kellett éveket várni a Nintendo Switch következő nagy dobására: egy hónappal a gép és a tökéletes Zelda-játék megjelenése után újabb ütőkártyát húzott elő a Nintendo a kalapból. Ha eddig húztad a gépvásárlást, itt van még egy érv a lista PRO részére!

A kiadók manapság „szezonbérlettel” próbálnak még egy kalapnyi pénzt kiszedni belőlünk, és nem mindig könnyű eldönteni, hogy érdemes-e fizetni az extra tartalomért, avagy sem. Mi most a Mankind Divided csomagját vettük górcső alá, véleményünket alant olvashatjátok.

Belerúgsz egy ellenfelet a közeli húsevő növény kitátott szörnypofájába, majd robbanószerrel pakolsz meg egy másik punkot, hogy a rohamozó mutánshorda közepébe hajítsd, ezzel és egy csúnya robbanással megtépázva a társaságot. A Bulletstorm világa még mindig őrült, még mindig állandó fordulatszámon pörög, és még mindig rohadtul élvezetes.

A gyors, de nagy kihívást nyújtó platformjátékoknak helye van a mai játékpiacon, főleg, ha a háttérvilág is olyan izgalmas vagy humoros, mint a Voodoo Vince: Remastered esetében, melyen azért érződik, hogy csupán egy 2003-as játék kicsinosított verziója.

A LEGO-játékok világszerte hatalmas népszerűségnek örvendenek minden platformon, éppen ezért volt csalódás, hogy 2013-ban csak Wii U-ra jelent meg a klasszikus kockajátékokat a sandbox műfajjal keverő LEGO City Undercover. Öröm az ürömben, hogy a Nintendo előző konzolja csúnyán besült, így négy év után pótolhatjuk az exkluzívnak szánt élményt.

Egy kilencéves kisfiú világokat álmodik, új mesékről és hősökről fantáziál, amikkel és akikkel aztán együtt él a gondolataiban, történeteket sző köréjük. Később ezeket elfelejti, a valóságba temetkezik, vagy éppen megvalósítja álmait, és ilyen-olyan formában egész univerzumokat épít.

Tizenhárom év után folytatódik Kate Walker utazása, aki a mondabéli Syberia szigetét, a mamutok földjét maga mögött hagyva ezúttal a youkol törzsnek segít eljutni szent vándorlása végcéljához. Sajnos ez az út jóval viszontagságosabb lett a kelleténél.

A motorsportok rajongóinak nem sok édesebb pillanat lehet annál, mikor végre egyszer a kedvenc csapat kedvenc versenyzője kerül dobogó tetejére. Ez az a mámor, ami után másnap bátran a rivális szurkoló kolléga/barát/ismerős arcába lehet nevetni. A Motorsport Manager pedig tesz is róla, hogy ez a mámor minél édesebb legyen.

A mesterlövészek iránt ellenállhatatlan vonzalmat érző CI Games előrukkolt a PC Guru olvasói számára már bizonyára nem ismeretlen Ghost Warrior-széria harmadik részével, a legutóbbi lövés azonban, ha csak kevéssel is, de sajnos elvétette a célpontot.

A Steamre portolási hullámnak köszönhetően minden évre akad valami gyöngyszem, ami egykoron csak konzolra jelent meg, ám szerencsénkre már PC-n is futtatható, méghozzá stabil fps mellett, felújított formában. Tavaly többek között a Dragon’s Dogmának örülhettünk, most pedig köreinkbe tévedt a szexi boszorkány, Bayonetta.

Gyermeknek lenni nem könnyű, főleg nem akkor, amikor mindenféle lidércnyomás akarja felzabálni az embert. Ebből a nem épp könnyű helyzetből indul útnak Six, a különös lányka, akinek kalandja mintha csak a legszörnyűbb rémálmainkból köszönne vissza.

Sikolyok és halálhörgések, vallásos mormogások, feldarabolt emberi testek, kibelezett áldozatok, halott gyermekek, sátánisták és szektások, elmondhatatlan borzalmak és látomások – a független Red Barrels visszatért, és semmit sem bízott a véletlenre.