Most, hogy másodjára is befejeztem a Mass Effect 3-at, áthozva saját karakteremet (egy teljesen példakép értékű John Shepardöt), úgy gondoltam, jogosan szállok be a háborúba, melynek középpontjában a vitatott befejezés áll. Így van, befejezés, nem befejezések, lévén bár tizenhatféle variáció létezik, tulajdonképpen az összes ugyanaz. Tudjátok, megsemmisülnek a tömegrelék, a Reaperek vesztenek, Shepard pedig meghal... ja igen, spoilerek, bocsi.



Mielőtt továbbmennénk: nem, Sheprad nem éli túl a Megsemmisülés befejezést sem. Egy pillanatra látjuk, hogy megmozdul az N7-es páncél, de ez csak sejtetés, meg különben is, elég rossz bőrben lenne, valószínűleg sosem épülne fel. Tehát fogadjuk el, hogy Sheprad halott, már csak azért is, mert a BioWare hivatalos álláspontja szerint soha többé nem találkozunk vele a sorozatban.

Ugye ti sem hittétek azt, hogy ezzel vége? A Mass Effectet sokan a játékvilág Star Warsaként emlegetik, és ha tanulhattunk valamit Lucas filmsorozatából, akkor az az, hogy SOHA nincs vége, amíg zöldhasút termel. Tök mindegy, milyen szar, a lényeg, hogy tejeljen.

Szóval igen, lesz még Mass Effect, persze minden bizonnyal nem ebben a történetben. Vagy mégis? Emlékszünk a BioWare tavalyi nyilatkozatára, melyben a fejlesztők egy, a harmadik rész végén kezdődő konfliktusról beszéltek, amit egy új sorozatban tárgyalnak ki? Mi emlékszünk, én emlékszem -- kérdés, hogy mit értettek ez alatt. Nos, íme egy kis spekuláció.

Akármelyik befejezést válasszuk is, a tömegreléknek annyi. A Normandia egy távoli bolygón ér földet, ahol újraindul az élet, és sok-sok évvel később egy nagypapa mint hősi eposzt meséli kisunokájának "a Shepard (vagy a juhász, ha úgy jobban tetszik)" történetét, aki békét teremtett a Tejútrendszerben. De ne feledjük: feltételes módban beszél a galaxis életéről, mintha sosem látta volna a saját szemével. Jogos, hisz a tömegreléknek annyi, és a Mass Effect univerzum elméleti fizikája szerint ezek nélkül a több millió éves eszközök nélkül nem lehet a fénynél gyorsabban utazni, ergo képtelenség emberi léptékkel felfogható időn belül eljutni egyik anyagbolygóról a másikig.



Ez azt is jelenti egyben, hogy a Föld köré vezényelt galaktikus armada, ami a Tejút összes ismert űrjáró civilizációjának katonai többségét vonultatja fel, a mi naprendszerünkben ragad.

Na már most, képzeljétek el, mi lenne ebből. Egy csomó, együttélésre képtelen katona egy kipusztult, erőforrásoktól szegény bolygón. Oké, a Mars ott van, meg biztos lehet élni állomásokon és bányászni a Jupiterről, a Szaturnuszról, és így tovább. De ez még így is kevés, főleg annak ismeretében, hogy egyes népek milyen nehezen tették félre nézeteltéréseiket. El tudjátok képzelni, ahogy a krogan menekültek ételt osztanak a szalári sebesültek között? Fenét! Szerintem ez lesz a következő konfliktus: túlélni egymás nyakán, vagy kifejleszteni egy újabb tömegrelé technológiát, melyet érdekes módon egy faj sem tudott lemásolni a ki tudja, hány ciklusban.

Na igen ám, de mi van a három fő endinggel? Úgy értem a Szintézis, a Megsemmisülés, és az Irányítás befejezésekkel? Melyik jó, melyik rossz, van-e canon?

A Szintézist sokan a legjobbnak tartják, de szerintem ez elhamarkodott vélemény. Egyrészt, Shepard az organikus és a szintetikus életformák helyett hozza meg döntését úgy, hogy az mindenkit érint. Békét teremt? Nem, mert a közös életformák is létrehozhatnak gépeket, ha éppen unatkoznak és kell az ingyen munkaerő. Etikus? Még jó, hogy nem! Mégis ki a fene akar zölden világítani egész éjjel, csak mert egy sebesült, fáradt katona épp ezt találta helyesnek? Mellesleg pedig a jelenlegi konfliktusokat sem oldja meg, mert látszólag mindenki ugyanolyan marad, mint azelőtt, csak a DNS-ük megy át változásokon. Ettől még az említett krogan / szalári együttes simán egymásnak ugrik. Egyedül Joker örülhet, mert nyugodtan gyűrheti a lepedőt EDI-vel, igaz, ezt valószínűleg egyébként is megteheti, ha szerelme elvégez pár fejlesztést és megmossa a haját.



Belátható, hogy ez nem lehet canon sem, hisz mindenki zölden kéne villóddzon a folytatásokban, na meg ezzel aláásnák a teljes Mass Effect mítoszt. Most komolyan: a gépek elég fejlettek hozzá, hogy összemossák az élők DNS-ét a szintetikus életformákkal, de nem tudnak rendes választási lehetőséget nyújtani Sherapdnek. De erre még visszatérünk.

Szintézist letudtunk, jöhet a Megsemmisülés. Minden bizonnyal rossznak szánták, hisz az általunk megkedvelt EDI és a gethek is mennek a levesbe. Hogy miért, az nem derül ki, de így van, látjuk is a bolygón, hogy EDI helyett Javik lép ki a Normandia ajtaján. Canon lehet, de rossz választás, mert a gethek nélkül pont a Mass Effect alapkonfliktusa (vagyis a teremtő-teremtett ellentét) veszik el.

Az utolsó befejezés az Irányítás. Ez tartalmazza a legtöbb lehetőséget. Bár Shepard halott, valójában tovább él a reaperek kódjában, így ha akarja, meg is tudja semmisíteni őket. A szintetikusok eldönthetik, hogy át akarnak-e alakulni szerves létformákká, az organikusok pedig maguk építhetik fel a békét. Canon? Nos, én erre szavazok. Meglátjuk.

Most, hogy felsoroltuk és megvizsgáltuk a befejezéseket, lássuk, miért is rosszak igazából.

A legnagyobb baj velük, hogy a játék végén dőlnek el, a tetteink alig-alig befolyásolnak rajtuk. Hogy elpusztul-e a Föld, vagy hogy megpróbál-e beavatkozni az Illusive Man, esetleg hogy EDI vagy Javik éli-e túl... mindegy. A gyökerek egyformák, az élet megy tovább, akár rosszak voltunk, akár jók. Megjegyzem, a Mass Effect jó-rossz ellentétét mindig nevetségesnek találtam, mert ha valaki a velejéig romlott, nem akar együtt dolgozni a hadsereggel, és nem lesz belőle tiszteletreméltó vezető, ergo csak a példakép jellegű karaktereknek van hitele a sorozatban. Mindegy, ezt majd máskor részletesebben is kitárgyalom.

A második problémás pont a filozófia rossz felhasználási módja. Akik készítették a Mass Effect 3-at, tudták, hogy egy minden bizonnyal örökké megválaszolatlan kérdéssel játszanak. Mivel egyelőre nem teremtettünk intelligens gépeket, és ezért mesterséges élet sem létezik a Földön, csak sejthetjük, hogy milyen lesz, ha egyszer bekövetkezik.

Ezzel szemben a játék kreatív csapata úgy látszik, tudja, hogy egy örök körforgásba kerülünk, mert a teremtett mindig fellázad a teremtő ellen. Izé... oké, de miért? És ha fellázad, az miért baj? Mi emberek is fellázadunk, ha elnyomnak, bántanak bennünket, akkor a mesterséges élőlények miért ne tehetnék meg ugyanezt? Akárhogy is, a BioWare szerint nincs joguk, sőt, a gépek előbb-utóbb minden életet kiirtanak majd. Ezért kell egy isteni erejű fegyver, ami gondoskodik róla, hogy az élőlények fennmaradjanak.

Ebből a gondolatból süt az előítélet. A gépek gonoszak lesznek, kész, ennyi, következő. Nincs átmenet, nincs tiszta forrás, csak feltételezés, mely roppant ingoványos talajon áll. Mégis azt mondom, hogy ez még elmegy, mert mi, a játékosok döntünk a Tejút sorsáról.

És ekkor esünk pofára.



Nem döntünk, mert a játék csak három választási lehetőséget kínál fel, és mindegyik ezen a negatív jövőképen alapszik. Mi az, hogy nincs más választás? Miért nem lehet például meghekkelni a berendezést, hogy csak a Reaperek kódját törölje ki, ezzel lekapcsolva őket, és minden mehet a régiben? Miért kell belehalnunk a döntésbe? Túl sok a kérdőjel és túl kevés a válasz. A játék vége hatalmas űrt hagy maga után.

Persze, majd lesznek DLC-k, amikkel javítanak a dolgokon, és biztos vagyok benne, hogy a túlélőkkel is foglalkozni fog a BioWare. De az még sokára van, és mi nem erre fizettünk be.