Bár a Rare az utóbbi években (konkrétan azóta, hogy a Microsoft kivásárolta a csapatot a Nintendo istállójából) arról lett híres, hogy kinectes játékokat gyárt, miközben az Xbox kezelőfelületének avatárjait csinosítgatja, a fejlesztőstúdió egykoron nagy népszerűségnek örvendett. A Super Nintendo Entertainment System és a Nintendo 64 idejében például megváltóként tetszelegtek formabontó felhozatalukkal, ami nem is meglepő. GoldenEye 007, Perfect Dark, Conker’s Bad Fur Day, Battletoads-sorozat, Donkey Kongok – nem véletlen, hogy azt gondoltuk róluk: nem hibázhatnak. Ez a feltételezés azóta már egyszer-kétszer meg lett döntve, ettől függetlenül klasszikusaikra örömmel emlékeznek a vén(ebb) rókák, akik most boldogan vehetik kézbe a harmincéves almanachot, ami egy rakás őskövületet, plusz nem kevés modernebb közönségsikert kelt életre. Kár, hogy a pár sorral korábban felsoroltak közül több is hiányzónak bizonyul, ami egy abszolút logikátlan, ám (részben) sajnos mégis érthető lépés.
Csak a legjobbak?
Amennyiben ilyen számokról, valamint egy ilyen komoly múltra visszatekintő csapatról beszélünk, joggal várhatjuk el, hogy a legnagyobb és legismertebb címek kerüljenek fel az adathordozóra és a digitális piactérre. Ez pedig csak részben történt meg. Atic Atac, Banjo-Tooie, Battletoads, Cobra Triangle, Jetpac, Perfect Dark és Sabre Wulf. A felsoroltnál szélesebb kínálat szinte a teljes élettörténetét lefedi a stúdiónak, de még így is vannak komoly hibák. Azt még ugye meg lehet magyarázni, hogy Donkey Kong miért nem került be a válogatásba (egyetlen cím sincs itt a közkedvelt platformer-sorozatból), vagy hogy az „aranyszem” hova tűnt (ezek a kimaradások mind a Nintendo miatt történtek), de az már teljesen logikátlan, hogy Conkerből nem az xboxos felújított, hanem a N64-es verzió, a Killer Instinctből pedig tulajdonképpen bármelyik(!) változat helyett a szintén 64-es Gold kiadás került a repertoárba. Megértem azt is, hogy a kopottas Atic, Knight Lore és Sabre ott van a kínálatban, mert ez is a múlt része, de akkor a Wizards & Warriorsok hol maradnak? Azokkal még ma is élvezetes játszani, míg egy-két leporolt őskövület ezúttal nem pozitív módon öregedett. Persze ekkora listából még így is bőven lehet válogatni, mindenki megtalálja a számításait, de ettől még tény az is, hogy komoly címek, kultikus darabok maradtak le, amiknek helyük lett volna a gyűjteményben.
Színház az élet
Mindettől függetlenül a keserű szájíz hamar elmúlik, ha nekiesünk a programnak, ami több részletben kerül fel a merevlemezünkre. A menü egy színházi bemutató, egy élettel teli revü, ami egyből vidámsággal és mókával bizonygatja az összeállítás létjogosultságát. Közismert hősök elevenednek meg, hogy együtt dicsőítsék a Rare-t, a felhozatal pedig nagyszerű plakátokkal, interaktív hátterekkel kel életre, mikor átnyálazzuk a kínálatot. Minden darab tökéletesen fut (akár visszatekerve is, hála a rewind funkciónak), függetlenül attól, milyen platformra jelent meg, ezenkívül különböző extra kihívások várnak minket a Snapshotok által, amik minden egyes alkotásból egyedi pillanatokat nyújtanak, mialatt időre vagy éppen az adott pontszámot elérve teljesítjük a feladatokat. Ha pedig mindent kipróbálunk, mindent végigjátszunk, minden ráadás missziót teljesítünk, nemcsak az achievementjeink száma növekszik, de a játékban kapott matricák is gyarapodnak, melyek segítségével különböző kisfilmeket („Így készült” videók, törölt címek, interjúk) nézhetünk meg a fejlesztőkkel.
Rajongóknak kötelező…
…mindenki másnak ajánlott. Nagyjából harminc év igen korrekt felhozatala elevenedik meg újra, méghozzá egy minőségi és hivatalos gyűjtemény képében. A választékon lehetett volna formálni, egy-egy cím nagyon megöregedett, de ha Xbox One-ra olcsóbb árfekvésben szeretnél valamit venni, akkor nincs jobb választásod. A Rare Replay a videojáték-történelem egy komoly szelete, amelyben összefonódik a rég- és a közelmúlt.
