Az irigységnek van egy egészen speciális formája, amikor a mások helyzete iránti vak megszállottság átvált tömény rosszindulatba. Ennek voltunk ma szemtanúi a PC Guru Online hírei között, amikor is ]{redenc kitette a főoldalra a Radical Entertainment megszűnésének szomorú históriáját. A részletektől most eltekintenék, mert egyrészt kollégám meglehetősen alapos volt, másrészt pedig ez a post nem a Radicallal foglalkozik. Sokkal inkább azzal a pár hozzászólással, amit a hír alatt lehet olvasni.

Neveket nem írok, mert minek: a link ott van, láthatja mindenki, miről is van szó. Inkább a tartalom a lényeg: lehet-e rideg elutasítást mutatni azok irányába, akik elvesztették az állásukat, de vitathatatlanul jobb körülmények között élnek nálunk? Morális kérdés-e ez, vagy inkább az érzelmi intelligencia függvénye?

Nem vagyok sem filozófus, sem pszichológus, így ezeket a kérdéseket maximum saját gondolataim alapján tudom megválaszolni. És mivel úgy látom, hogy a kereset mennyiségétől eltekintve is szívás, ha valakit kirúgnak egyik napról a másikra, ráadásul egy szarnak még csak véletlenül sem nevezhető munka asztalara tétele után, ezért kimondom, hogy csak azért utálkozni és legyinteni, mert nálunk itthon sem sokkal jobb a helyzet, nem több rosszindulatnál. Dögöljön meg a másik tehene is, tartja a nem épp közkedvelt mondás, mely sajnos egyre több emberre válik igazzá... empirikusan állítva mármint.

Arról már inkább nem kezdek értekezni, hogy "minél több van, annál nehezebb visszavenni belőle", pedig a szomorú közhely most is igaznak bizonyul. Lehetséges, hogy ezek az emberek jól élnek, sőt mi több, 100%, hogy nálunk sokkal-sokkal jobban. De ettől még vannak gyerekeik, családjuk, otthonuk, ami bár nagyobb és szebb lehet az ittenieknél, fenn kell tudni tartani, fizetni kell a rezsit és még sorolhatnám. Szóval csak a jobb fizetés nem egyenlő a gondtalansággal, főleg nem a játékiparban, mert lássuk be, ügyes szakemberekkel Dunát lehet rekeszteni a gamer világban. Van sok programozó, dizájner, grafikus és hardveres... mindenféle emberek, fiatalok és idősek akik simán beugranak bármely helyre, tehát nem tuti, hogy az onnan eltávolított dolgozóknak lesz munkahelye az elkövetkezendő hetekben.

De persze bunkózni és nyafogni mindig könnyebb, mint gondolkodni, ugyebár.