Az alternatív történelmet boncolgató alkotások mindig nagy kedvenceim közé tartoztak. Egyszerűen csak ámulva szoktam nézni, ahogy ezek a kötetek egy-egy történelmi pillanat vagy momentum megváltoztatásából kiindulva egy, a miénkhez hasonló, de mégis annyira más világot tudnak felépíteni. Ezért is tartozik nagy kedvenceim közé a Wolfenstein: The New Order, ami szerintem valami félelmetesen eltalálta a nácik által uralt jövő hangulatát, és ezért is vártam annyira az Összeesküvés Amerika ellent, mely papíron ugyanilyen érdekes témákat jár körbe.
Második világháború, némi csavarral
Az Összeesküvés Amerika ellen az azonos című, 2004-ben megjelent Philip Roth regény adaptációja, mely az alternatív történelmi alkotások egyik örökzöld témáját, a második világháborút veszi elő és variálja egy kicsit meg. A legtöbb alkotás ugyanis azt a kérdést szokta körüljárni, hogy mi lett volna, ha Amerika elveszti ezt a háborút, a sorozat forgatókönyve azonban elébe megy ennek, és egy sokkal izgalmasabb alapfelállással indít: mi lett volna, ha Amerika be sem lép a konfliktusba?
Az Összeesküvés Amerika ellen ugyanis egy olyan alternatív idővonalat vesz alapul, ahol Charles Lindbergh legyőzi Rooseveltet az 1940-es választásokon, így az USA nem üzen hadat Németországnak. Lindbergh maga egy valós történelmi figura: 1927-ben a világon elsőként repülte át egyedül az Atlanti-óceánt, ezzel pedig egyik pillanatról a másikra Amerika egyik legismertebb embere lett. És bár érdemes megjegyezni, hogy Lindbergh a valóságban elítélte Hitlert, egyben elég rasszista nézeteket is vallott, a sorozat pedig azt bontja ki, hogy mozdul el Amerika a fiktív elnöksége alatt a fasizmus felé.
Egyenlőbbek az egyenlőknél
Az Összeesküvés Amerika ellen a végzetes választás előtt veszi fel a történet fonalát, cselekménye pedig nagyjából 1942-ig tart. A sorozat egy Newark városában élő zsidó családra fókuszál: Herman Levinre (Morgan Spector), egy középosztálybeli biztosítási ügynökre, annak feleségére (Zoe Kazan), valamint két fiára, Sandyre (Caleb Malis) és Philipre (Azhy Robertson), illetve közelebbi rokonságukra.
Egy dolgot azonban fontos leszögezni. A címmel ellentétben az Összeesküvés Amerika ellen kapcsán nem érdemes kémkedésre, titkos találkozókra vagy egyéb politikai sakkjátszmára számítani, ez sokkal inkább egy karakterdráma, ami azt mutatja be, hogy hullik szét egy elsőre több mint ideálisnak tűnő család, ahogy a tagjai másként élik meg és fogják fel a körülöttük zajló változásokat. Nagyon durva látni, ahogy a szereplők szépen, lassan radikalizálódnak egyik vagy a másik irányba, és igazából ebben a lassú, de elkerülhetetlen szétcsúszásban rejlik a sorozat igazi ereje.
Az is nagyon üdvözölendő, hogy a készítők igyekeznek minél több oldalról bemutatni a helyzetet. Noha a sorozatban egyértelműen vannak negatív karakterek (és nemcsak Lindbergh és a németek), azonban az ő motivációjuk is megérthető valamilyen szinten, sőt néhány olyan figura is akad közöttük, aki végső soron jót akar, csak nagyon rossz eszközökkel szándékozik ezt elérni.
Hasonlóan árnyaltra sikeredett az egyre növekvő antiszemita felfogás bemutatása is. Persze előfordul pár igen durva fizikai atrocitás is, a helyzetek többségében inkább csak érezzük, ahogy az amerikaiak szép lassan elfordulnak a zsidóktól. És ez valahogy sokkal erősebb így, mintha premier plánba történnének a lincselések, hiszen megalapoz egy nagyon nyomasztó, nagyon fenyegető hangulatnak, ráadásul néhány esetben az is benne van a pakliban, hogy tényleg csak véletlen baleset vagy félreértés történt, nem pedig antiszemita megmozdulás, ahogy azt Levine-ék zsigerből gondolják.
Rázós menet
Az Összeesküvés Amerika ellen alapötletére és hangulatára egyáltalán nem lehet hát panasz, van azonban egy kis bökkenő, ez pedig nem más, mint a dramaturgia. Bevallom őszintén, én a sorozat alapjául szolgáló regényt nem olvastam, így nem tudom, hogy ez mennyire az alapanyag hiányossága, de a történet helyenként valami elképesztő módon „rángat”.
Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy több jelenetet is indokolatlanul hosszú ideig elhúznak a készítők, hogy aztán hatalmas ugrásokat tegyünk előre az időben, kihagyva egy csomó izgalmas vagy épp igen fontos eseményt. Csak hogy egy viszonylag spoilermentes példát mondjak: a Levine-család nagyobbik gyerekének, Sandynek, komoly álma megismerni az amerikai vidéket, mégis, amikor ez összejön neki, abból mi semmit sem látunk, csak utólag utalgat rá párszor.
Emiatt a „rángatás” miatt pedig maga a történet sem tud összeállni egyetlen koherens egésszé, inkább csak széttöredezik. És bár vannak nagyon erős jelenetei, amik rendes felvezetéssel hatalmasat tudnának ütni, a rossz dramaturgia miatt ezek inkább csak erőtlenül elvesznek. Illetve azt is érdemes megemlíteni, hogy a sorozat a hat rész ellenére igencsak elnyújtottnak érződik. Az egyenként majdnem 60 perces epizódokból nyugodtan lehetett volna vágni egy kicsit, hogy a végeredmény is fesztesebb legyen.
Időutazás a javából
Ami viszont már egyértelmű pozitívum, az a díszlet. Az Összeesküvés Amerika ellen alkotói szemlátomást nem spóroltak ezen, a végeredmény pedig magáért beszél. A sorozat egyszerűen hibátlanul idézi meg a ’40-es évek Amerikáját, legyen szó akár a ruhákról, akár a kocsikról, akár a filmhíradót vetítő mozitermekről, ahol természetesen mindenki kedvére dohányzik. Mindezt pedig remekül kiegészítik a gazdagon használt archív felvételek is, amik szinte visszarepítik az embert az időben.
A színészekre sem lehet semmi panasz, mindenki hozza a kötelezőt. Kifejezetten kiemelkedő alakítást nem tudnék mondani, de ez is inkább azt jelenti, hogy a minőség ezen a téren nagyon egyenletes és nagyon szilárd. Külön említést érdemelnek viszont a gyerekszínészek, akik szintén nagyon jól hozzák a szerepüket, pedig jutott nekik néhány rázósabb jelenet is.
Összeesküvés, de minek?
Végeredményben elmondható, hogy az Összeesküvés Amerika ellen egy erősen felemás sorozat lett. Alapötlete elég érdekes, a díszletei nagyon igényesek, és az is dicséretre méltó, hogy az alkotók nemcsak egy oldalról próbálnak benne bemutatni egy igen komplex problémát, azonban a dramaturgia és a hatalmas ugrások a történetben mindezeket az erényeket hajlamosak hazavágni.
