Ha nem is lehetetlen, de azért borzasztóan nehéz manapság egy teljesen új műfajt kitalálni, de a kilencvenes évek eleje még egy olyan vadnyugat volt, ahol bőven akadt felfedezetlen és meghódításra váró vidék. Vagy inkább vad kelet, hiszen a kilencvenes évek első felét – elsősorban az otthoni konzolok terén – az a Nintendo uralta, amely a NES-sel egy komplett piacot teremtett, és amit igazán annak utódjával, a SNES-sel tarolt le, többek között az olyan játékoknak köszönhetően, mint az idén 30. születésnapját ünneplő Mario Kart-sorozat.
GO-KART
A sorozat, amely igazából egy teljesen más franchise-nak köszönheti a létrejöttét: felmenője az az F-Zero, amely 1990 novemberében, a SNES-sel párhuzamosan jelent meg, és betöltötte az újdonsült platform versenyzős játékainak űrjét. Csakhogy az F-Zero még egy teljes egészében egyszemélyes játék volt, így kizárólag a gép ellen engedett rivalizálni, kizárva a platformon már az indulásakor is fontos osztott képernyős, vagy egy kijelzőn zajló közös játékot. Így már a megjelenését követően megkezdődtek a munkálatok egy olyan multiplayer-centrikus folytatáson, amely a családoknak, barátoknak készült, és hipergyors, futurisztikus versenyautók helyett inkább komótosabb járműveket használ. Így esett a választás a futurisztikus kasztnik helyett a kisebb kartokra, és a mindig látható, karakteres pilótákra. A fejlesztés első négy hónapjában ezek csak egyszerű, ideiglenes figurák voltak, míg Mario próbajelleggel be nem került az egyik vezetőülésbe. A teszt bevált, Mario alakja jól kivehető volt, és ez megadta az irányt az art dizájnnak és a színpalettának is, így alakult ki a fejlesztés sorsa – a játék ezzel a Mario-univerzum hivatalos játékává vált, amit maga Mijamoto Sigeru karolt fel.
Az elsősorban két főre hangszerelt játékmenet ugyanakkor kisebb áldozatokkal is járt: ilyen például a pályák mérete és kidolgozottsága, amik alapvetően egyszerű nyomvonallal rendelkeznek, melyet a tereptárgyak, illetve a pályát körbeölelő háttér hivatott megtölteni élettel. A Super Mario Kart ehhez az F-Zeróból ismerős Mode 7-t hívta segítségül: a SNES hétféle módot adott a fejlesztők kezébe, melyek meghatározták a használható háttér-layerek számát, a bitmélységet és a felbontást, ezek segítségével keltve egy akkoriban forradalminak számító 3D-s látvány imitációját. Habár mai szemmel nézve a Super Mario Kart felett már jócskán eljárt az idő – gyakorlatilag a pálya, és nem az irányított karakter mozog – de megjelenése idején maga volt a megtestesült jövő, és egy igazi mérföldkő a NES korlátai után. A kicsivel több mint egy tucat főből álló fejlesztőcsapat a technológia birtokában pedig sikerrel vette az akadályt. A népszerűsége csúcsán levő Mario-univerzumból kölcsönzött karakterek és helyszínek, a rendkívül egyszerű, mégis meglepő mélységgel rendelkező játékmenet okán a Super Mario Kart a platform egyik legnépszerűbb játékává vált, és mind a mai napig ez a legismertebb és legelismertebb Mario-spinoff.
ÚT A MILLIÓKHOZ
Nem véletlenül, a Mario Kart mára hatalmas franchise, amely generációról generációra tudott úgy megújulni, hogy alapvető játékmenete és annak játékélménye igazából 1992 óta változatlan. A Nintendo 64-es kiadás teljes, realisztikus 3D-s grafikát hozott, 4 fős támogatással; a handheldre megjelent Mario Kart DS a két képernyő kiaknázása mellett az online multiplayert is megismertette a sorozattal, ezzel végtelen szavatosságot biztosítva neki; a Mario Kart Wii ugyanakkor egy kisebb mellékszálként is elkönyvelhető, hiszen a mozgásérzékelésre kihegyezett irányítás hosszútávon közel sem volt annyira élvezetes, mint amilyen innovatívnak tűnt kezdetben. A múltat mindenesetre egyáltalán nem felejtette el azóta sem, a korábbi epizódokból kölcsönzött és felújított pályák minden egyes epizódot végigkísérnek, különösen a kontrollertörésre késztető Rainbow Road különböző iterációi.
A Mario Kart jelenleg épp a második aranykorát éli, hiszen a Mario Kart 8 a Nintendo GTA 5-je: az eredetileg 2014-ben, Wii U-ra megjelent epizód Switchcsen kapott igazán lángra, olyannyira, hogy ezen a platformon is hiába tapossa ötödik évét (és ő a csúcstartó az eladott Switch-játékok kategóriájában is), a támogatása mind a mai napig aktív. Februárban kezdődött az a fizetős program, amely 2023 végéig 48 új pályával bővíti az alapjáték amúgy is impozáns repertoárját, így egyelőre lecseréléséről, folytatásáról még csak szó sincs.
