Előző héten már bemutattuk az Ellie Dix játékaival foglalkozó The Dark Imp gyermek- és családbarát felhozatalának egy részét, most pedig jöjjön még néhány társas az angol kiadótól. Érdekességként mutatóban van itt még egy playmat nagyságú laptömb is, ami további rövid meneteket biztosít a lapka méretű, kétoldalas minijátékok mellé, de ezek inkább egy-egy üresjárat során jelentenek extra és villámgyors elfoglaltságot (pl. a setup alatt van mivel elfoglalni a gyerkőcöket, ahogy ezeket utazás és strandolás, esetleg az ebéd/vacsora előtt és után is be lehet vetni), semmi komolyra nem kell számítani.

A masszívabb élményt a dobozos címek jelentik, amik a BuzzleBoxok részeként is megtalálhatók, ezekben egyébként egy kisebb, fémdobozos, valamint egy nagyobb, több összetevővel rendelkező újdonság kerül. Ahogy azt előző cikkemben is jeleztem, legközelebb némi űrutazás várható, elvégre a novemberre datált harmadik gyűjtemény címe a már előre sokat eláruló Moons and Astronauts… hogy ebbe én mindenféle csápot és némi lovecrafti hangulatot is belelátok, az már csak a nagyon élénk fantáziám eredménye, mert hát ezek közül jó eséllyel egyikkel sem fogunk találkozni, amennyiben az eddigi játékokból indulunk ki. Hiszen a második csomag az édességek világába engedett betekintést, míg az első a kertekbe vezette el játékosait.

Don’t Count Your Chickens

  • Kiadó: The Dark Imp
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-30 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: ?/5
  • Ára: 15 font, nagyjából 5900 forint

A kertekbe, ahol a csirkeól éppen úgy elfér, mint néhány szárnyas. Ezúttal ugyanis csirkék, kakasok, valamint pulykák jelentik a legfőbb összetevőt, elvégre félszáznál is több kis fakocka jelképezi a baromfit. Az apró fémdobozban egyébiránt meglepően sok elem lapul, pláne a Top Cake után, amihez képest a Don’t Count Your Chickens már első ránézésre is összetettebb. Itt ugyanis a tippelés, a licittel összekötött kő-papír-olló, a gyűjtögetés és minimális taktika keveredik egy érdekes műfaji mixben, ami azért egészen hosszú ideig, szerintem legalább fél óra erejéig leköti majd a gyerekeket.

Merthogy a feladat a következő: középen lehelyezésre kerül három lefordított, betűvel megjelölt állatkártya, miközben a játékosokhoz és adott esetben középre is kerül egy-egy szabálylap, ami szintén lefordított állapotban kerül a játéktérre. Vannak még akciólapok, amiket a körökön belül a játékosok aktiválhatnak maguknak, ezzel felszedve és megcserélve a kockákat vagy a lapokat, aminek a körök elején lévő kis párbajjal (mindenki ökölbe szorított kézzel tart egy kockát, majd egyszerre megmutatják egymásnak, amit követően kiderül, ki tartja meg a sajátját) együtt az a célja, hogy bizonyos állatfajból minél többet szerezzenek a játék végéig.

Hogy melyikből? Nos, ez a legfőbb változó, elvégre a szabálylapok mindig megvariálják az arányokat. Az egyik azt mondja, hogy két játékos cserélje meg az egyik szárnyashoz tartozó kockáit, míg a másik meghatározza, hogy melyik baromfifajta hány pontot ér. És mivel ezek a lapok titokban vannak tartva, csak a megcserélésükkel vagy szintén akciókártyával elérhető meglesésükkel pillanthatunk be a kulisszák mögé. Amennyiben valaki jól taktikázik, jól használja az akciólapok nyújtotta lehetőségeket, jó eséllyel nyer, mert a játék végére a legtöbb pontot gyűjti össze. Alapvetően nem egy bonyolult játékról van szó, mégis, azt vettem észre, hogy nem annyira működik a mechanika, nem visz a flow, bár ez lehet a téma vagy az összetevők miatt is. A Top Cake és leginkább a Doughnut Dash kicsit magasra tette a lécet, emiatt az elvárásaim is mások voltak. Ezúttal sem a dizájn, sem a mechanika nem nyűgözött le annyira. És bár rossznak így sem mondanám a játékot, ez nem okozott olyan kellemes meglepetést, mint például fánkos vagy tortás társai.

Gnome Grown

  • Kiadó: The Dark Imp
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-60 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: ?/5
  • Ára: 35 font, nagyjából 13 700 forint

És akkor itt a másik nagy játék, a fánkgyárban ügyködő tolvajok társa, ami a csirkeszámolós mókához hasonlóan tele van tömve mindenféle földi jóval. Itt is vannak kis faimpek, talajlapkák, állat- és tárgylapkák, apró műanyag katicabogarak, sőt a játékostáblákon túl két másik közepes nagyságú táblát is találunk, amik közül az egyiken egy igazi kerti törpét mozgathatunk. Persze kimosás utáni méretben, ami egyébként baromi jól néz ki. Pont úgy, mint az ismételten dombornyomott, The Dark Imp feliratú doboz, a rengeteg kártya, valamint a néhány fakorong és -kocka, amik jelzőként szolgálnak. A komponensek számából is látszódik, hogy itt több mindenre is muszáj fókuszálni, ami nem tévedés, elvégre ahhoz, hogy alaposan és szépen berendezzük álmaink kertjét, bizony sok dologra oda kell figyelnünk.

Alapesetben van egy csomó kártyalap, amik közül a játékosok a legelső körben 3-3 darabot kapnak, és ezek mutatják, hogyan kéne a saját táblájukon berendezni a kertjüket. Minden esetben egy állatot, egy tárgyat és talaj-/területfaját látunk, amiket a különböző méretű, elkerített kis szegmensekre helyezhetünk le. Egy kártya egy szegmenst jelent, viszont a nagyobb lapkák ezeknek határain átlóghatnak, így egy darab lehelyezésével több kártyalap egyik megkövetelését is teljesíthetjük. A területek beosztása a mi feladatunk, ezzel kicsit Tetris-élménnyé varázsolva a kertészkedést, amit azonban további elemek dobnak fel. Például a katicák, amikkel többek között a játékosok sorrendjére lehet licitálni, utóbbi pedig rendkívül fontos, hiszen a közös játéktérre helyezett táblák közül az egyik csak adott számú akciót kínál, amiknél egyvalaki foglalhatja le azokat, márpedig kimondottan fontos lehet, hogy megvariáljuk a lapkák sorrendjét, esetleg újabb katicákat szerezzünk. Mindeközben a kerti törpe is halad előre, ami előbb-utóbb a játék végét eredményezi.

Ebben az esetben tehát a logikázáson felül (hogyan építsünk kertet a rendelkezésre álló alapanyagokból, hogyan használjuk ki a szegmensek méretét) a taktikázás is fontos, elvégre el kell érnünk, hogy lehetőleg mihamarabb lecsaphassunk a számunkra fontos lépéseket rejtő mezőkre, ehhez viszont katicákat kell gyűjteni. Az akciók összessége pedig egy érdekes mixet eredményez, ami bár a Don’t Count Your Chickensnél jobban tetszett, jobban is működik, azért a rendkívül egyszerű Doughnut Dash mellett még mindig csak másodhegedűs lehet (közvetlenül a nyomában pedig ott liheg a Top Cake), már csak annak vizualitása és olajozott játékmenete miatt is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a Gnome Grown rossz, elvégre már csak a katicák miatt is nyerő lehet (azért kisebb gyerekeknél a méretük miatt nagyon vigyázzunk velük), a kerti törpéről nem is beszélve, miközben a helykitöltős kertépítés is hálás feladat, amire a legtöbb gyerek jó eséllyel kapva kap.

Míg az első adaggal maradéktalanul elégedett voltam, különösen a Doughnut Dash fogott meg (elképesztő egyszerűsége ellenére), a második adagnál már rezeg a léc. Mivel azonban időrendi sorrendben lényegében visszafelé haladtunk, él a remény a fejlődéssel kapcsolatban, ami nem a feleslegesen túlbonyolított játékmenetet és az újrahasznosított játékelemeket jelenti, hanem az élmény és a hangulat megteremtését és erősítését. A letisztult dizájn és a kevesebb komponens néha több, ha egy kiegyensúlyozottabb és lényegretörő mechanika társul melléjük, márpedig a gyerekeknél kifejezetten fontos, hogy elsőre megfogjuk őket, a szabályoknál se veszítsük el az érdeklődésüket, illetve a színek és formák is megragadják a képzeletüket. Ezek egy része persze általánosságban él a The Dark Imp játékainál is, a kiadónak pedig sok remek játékot és még több vásárlót kívánunk, illetve kíváncsian várjuk, mit sikerül kihozni az űr és a Hold témájából.

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát