A Facade Games elképesztően mutatós, könyvnek tűnő játékokkal hódítja a dedukciós társasok kedvelőit, méghozzá történelmi témákat feldolgozva, amik mindig egy adott városhoz köthetők. Így került már színre Salem, Deadwood vagy éppen Tortuga is, a boszorkányok esetétől a kincsvadászatig, a Bristol 1350 pedig talán az eddigi legnyomasztóbb és legigényesebb darabja a szériának, természetesen ezúttal is a sikeres Kickstarter-gyűjtéstől jutva el a támogatókig és vásárlókig.

Bristol 1350

  • Partner/kiadó: Facade Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-9 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-40 perc
  • Korcsoport: 13+
  • Nehézség: 1,50/5
  • Ára: a kiadó honlapjáról 25 dollárba, nagyjából 7200 forintba kerül a sztenderd változat

Ami a Facade Games játékainál elsőre szembetűnő, az a remek külső, ami régi könyvek látszatát kelti, a komponensek pedig a mágneses zár mögött találhatók. Így aki könyvet szeretne bújni, lapok és nagyobb szövegmennyiség hiányában csalódni fog, aki azonban minőségi köntösbe bújtatott dedukciós játékra vágyik, annak minden vágya teljesül. A Salem, a Tortuga és a Deadwood után ugyanis elérkezett a pestisjárvány és Bristol ideje, ami a nehéz téma ellenére számos nagyszerű pillanatot tartogat. Mindehhez a kártyákon felül egy térképszerű playmat, három darab gyantából készült szekér, kilenc darab fabábu és hat egyedi kocka várja az érdeklődőket. A mat megy az asztalra, a startvonalra kerülnek a szekerek, a figurák véletlenszerűen elfoglalják a helyüket, illetve mindenki kap néhány kártyát, majd mehet is a menekülés.

Nem akarok itt meghalni!

Hiszen a játék koncepciója az, hogy a legnagyobb és leghalálosabb járvány közepette egyetlen esélyünk van kijutni a városból, de csak akkor, ha nem vagyunk fertőzöttek. Vagy akkor, ha senki nem tudja meg, hogy fertőzöttek vagyunk. Márpedig a kapott kártyák már mindenféle kórtünetet tartalmaznak, de csak egy bizonyos összérték után számítunk fertőzöttnek. A játékmenet lényege, hogy a hat kockával egyszerre kell dobni, majd a játékosok a saját körükben vagy két kockát dobhatnak újra, vagy kártyát húzhatnak, vagy pedig átmehetnek egy másik szekérbe, esetleg valakit kihajíthatnak maguk mellől. És igen, itt vannak a problémás elemek is, elvégre valaki azért is menekülhet/szemétkedhet, mert fél a többiektől és biztonságra vágyik, vagy akár azért is, mert már fertőzött, és a városból kijutva szabotálná a menekülést. Hiszen az nyer, aki úgy jut ki, hogy az első szekéren van, amin nem található fertőzött. Tehát valahol egy csapatnak kell együtt dolgoznia. De mivel a fertőzöttek célja az árulás és akadályozás, igen hamar fordulhat a kocka.

És fordul is, hiszen a színnel jelölt szekerek a kockadobás eredményének megfelelően haladnak, illetve az eredmények bizony a betegség-kártyák húzását is indokolhatják, ami emeli a játékosok összértékét. Ha valaki a hatot eléri, az onnantól fertőzött, ez pedig egy állandó feszültséget teremt a kártyahúzásokat követően, hiszen ki tudja, hogy utazótársaink éppen milyen fázisban vannak. Jó, zombikká nem alakulnak át, de na, a pestis már önmagában nyomasztó. És persze, tudjuk, hogy már akkor is csak az 5G chipet akarták belenyomni az emberekbe, elvégre az is egy influenza volt, csak akkor még mindezt nem lehetett az internetekre vinni. De tényleg igazán kellemetlen, mikor az ember egy olyan kártyát húz, amivel megpecsételődik a sorsa. Aztán meg vágjon jó arcot hozzá és fertőzze a többieket. Hát persze, hiszen erről szól a játék!

Szóval a Bristol 1350 egy részben szociális dedukciós játék, ami részben versenyzős is, így együtt pedig, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a legjobb a sorozat darabjai között. Már a dizájn és a színválasztás is fantasztikus, ahogy az illusztrációk is hozzák a középkori hangulatot a díszítésekkel és az akkori lexikonokból ismert ábrázolás- és írásmóddal. Jó ránézni minden elemre, kézbe venni azokat, legyen szó a kis szekerekről, magáról a játéktérről, a dobókockákról vagy a kártyákról. Van még itt haladó mód, aminél a karakterek saját képeségekkel rendelkeznek, van szóló mód, ami képzeletbeli társakat ad, és van Deluxe verzió is, aminél mindezt fémből készült elemek teszik még igényesebbé. Nem egy drága mulatság, de annál izgalmasabb és látványosabb, persze csak akkor, ha valakit nem zavar az, ha esetleg a többiekkel kell kiszúrnia. Mondanám, hogy ez nem egy véresen komoly játék, de na, a témája miatt azért csak komolyan vehető, sőt valahol frusztráló ez a menekülés, mely a látványos térképen szinte életre kel. Baromi igényes, nagyon is ajánlott darab!  

További sötét városok

A Facade Games-nek azonban nem ez az első ilyen produkciója, legyen szó a történelmi témáról, a dedukciós játékmenetről, vagy az igényes, könyves formátumról. A Dark Cities-sorozatban ugyanis az első a Salem 1692 volt a boszorkányperekről híres városban, kifejezetten kártyajátékként, inkább a vérfarkasos-gyilkosos mechanikával, majd ezután jött a 2017-es Tortuga 1667, valamint a 2018-as Deadwood 1876, ami a vadnyugatot élesztette fel az asztalon. Bár a Salem is jól nézett ki és ötletes volt a maga módján, mind a vádakkal, mind a karakterekkel, a Tortuga szerintem minden téren túlszárnyalta ezt, legyen szó a komponensekről vagy az ötletekről. Hiszen már ennél is egy playmat szolgáltatta a játékteret, amin a hajók között csónakokkal lehet közlekedni, betöltve bizonyos feladatokat (pl. kapitány vagy inas), miközben titokban mindenki valamelyik hatalmat szolgálja, így a saját malmára hajtva a vizet. A Deadwood westernje ezután kicsit csalódásnak bizonyult, mert bár a külső jól néz ki, a rablós, fegyverekkel dobókockázós játékmenetet nem éreztem annyira erősnek. Ilyen formán tehát a Dark Cities kicsit felemás érzetet kelt, legalábbis ez a szubjektív véleményem, miközben a tálalás minden esetben elsőrangú. A Bristol 1350 pedig a legnagyobb lépés a kiadó számára. 

Merthogy a téma komorsága ellenére egy egészen egyedi és nagyon látványos, a szemétkedések mellett is rendkívül élvezetes társast sikerült letenni az asztalra, méghozzá olyan témával, ami abszolút egyedülálló a piacon. Készült hozzá zenei aláfestés is, ami a Facade Games YouTube-csatornáján érhető el, de helyette sokkal inkább javaslom 2019 egyik legjobb videójátékának soundtrackjét, avagy az A Plague Tale: Innocence muzsikáját, ami abszolút illik a korhoz és a hangulathoz, hiszen azonos helyzetet dolgoz fel. A teljes Dark Cities-széria egy különleges vonala a társasjátékok világának, igazán egyedi dizájnnal és témaválasztással, de ebből maga a Bristol 1350 toronymagasan kiemelkedik. Reméljük, ez még nem a csúcs, és sikerül mindezt felülmúlni, akár már a kiadó következő játékával.  

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Facade Gamesnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát