Maximum ergonómia
…ugyanis mindkettő jelentősen kényelmesebbé vált. Az irányítás kissé konzolos lett, de nem kell felhördülni, mindössze arról van szó, hogy a kihajolást flintánk szemhez emelésével automatikusan végezzük, ha egy épület/fedezék sarkához bújunk: ilyen téren problémával már a sajtóverzióban sem találkoztam, remekül lőtték be ennek az érzékenységét.
Az újító szándék nanoruhánkon is érződik: a 2.0-s verzióból egyrészt eltűnt a Speed és Strength mód (ezek az alapmódba lettek összegyúrva), másrészt finomhangolták az Armor és Cloak funkciókat. Előbbi esetén immár valódi tankká válunk (mind páncélzatunk, mind sebességünk tekintetében), amíg bírja szusszal az aksi, utóbbi ugyanakkor immár nem merül le olyan gyorsan, lopakodás közben pedig ellenfeleink háta mögé kerülve lehetőségünk nyílik egy kattintással úgy kivégezni őket, hogy nem válunk láthatóvá – kellemes újítás, sokkal használhatóbbá vált így a mód. Göncünk emellett apróbb újításokat is tartogat: az éjjellátót hőkamera váltja, az idegenekkel való harc kezdetével pedig azok nanomintáinak begyűjtésével rögtönzött sufnituningot végezhetünk szerelésünkön – kisebb fogyasztás, hangtalan léptek, vagy épp erősebb páncél adja a repertoárt. Nem új keletű dolog, de így kétszer is meggondolja a játékos, hogy kikerülje-e az idegen harcosokat, vagy inkább kezdjen el velük kergetőzni az értékes anyagért. Végezetül ott van a fegyvertuning is: az egyes kiegészítőket (hangtompító, távcső, nagyobb tár stb.) immár nem rakosgathatjuk azonnal mordályunkra, csupán akkor válnak elérhetővé, ha egy velük felhúzott fegyver kerül a kezünk ügyébe.
Harmadszor felbőgő motor
Nos igen, a CryEngine 3. Ezen a téren, gondolom, senkit nem fog meglepetés érni, a Crytek ugyanis most is hozta a „kötelezőt” – a Crysis 2 brutálisan jól néz ki. Nem tudom, konzolon mire képes a motor, de PC-n a látvány frenetikus: a pusztuló város távoli, homályba vesző felhőkarcolói, a hátrahagyott autókkal tarkított, szemünk előtt összeomló felüljárók, a látványos robbanások, a remekül kidolgozott fegyver- és karaktermodellek csupán kiragadott példái az áll-leejtő – és végre változatos – grafikának, mely 2011-es szemmel nézve sokkal barátságosabb is, mint az alap Crysis volt a kiadásának idején. Saját vasamon (Core i5 750, 4 giga RAM, HD5770) DX9-es Full beállítás mellett még a legvadabb tűzharc közepén sem ment 35 fps alá a sajtóváltozat (pedig a végleges bolti verzióig még optimalizálnak a motoron), a skálázhatóság ismét elsőrangú, a Very High és a DX11 pedig ezúttal is bizton megzabálja az átlaggamer vasát. A helyzet persze nem tökéletes, a belső terek például még mindig igen sivárul festenek – hiába, a CryEngine mindig is a szabad ég alatt muzsikált jól, most sincs ez másképp, nem csoda, hogy az akció 90%-a az utcákon, a felhőkarcolók tövében zajlik.
Az MI-vel és a hangokkal szemben szintén vannak fenntartásaim. Előbbi, bár zömében elég jól muzsikál (remekül kihasználja a fedezékeket, igyekszik bekeríteni, és képes vaktában tüzet nyitni, ha tudja, hogy láthatatlanok vagyunk), néha előszeretettel támad bajtársaira, szövetségeseink fájdalmasan bedrótozottak, és útkeresésük sem tökéletes, termetesebb ellenfeleink pedig hajlamosak beakadni a legkisebb utcai törmelékbe is – bár ez utóbbi könnyen kijavulhat a megjelenésig. Nem úgy a hangok: a fegyverek zaját és a Cephek orgánumát egy rossz szó nem érheti (utoljára talán a HL2-ben találták el ilyen jól az idegenek hangzásvilágát), a színészi játék azonban igen hullámzóra, a zene pedig kifejezetten jellegtelenre sikeredett.
Kifejlett krízis
Nehéz lelkesedés nélkül írni egy játékról, ha az magasan felülmúlta az elvárásainkat, és majd’ minden téren remekel – a Crysis 2 pedig sikerrel hozta ki belőlem azt a fajta lelkesedést, amit játékkal kapcsolatban már nagyon régen éreztem. A grafika – magától értetődően – pazar. Az új helyszín mind változatosságában, mind hangulatában tökéletes. A történet tálalása simán hozza a Call of Dutykban tapasztalt minőséget; a hangeffektek pedig (a szinkront és zenét leszámítva) szintén eredménnyel veszik ki a részüket az elkeseredett városi harc hangulatának megalapozásából, így a Crysis 2-ben az is bizton megtalálja számításait, akit amúgy hidegen hagy a grafika – nem is ragozom tovább, kötelező vétel!
