Sorozatot nézünk mostanság a párommal, ha van egy kis felesleges szabadidőnk. De mit is? Nem akármilyen mai tucat szériát, amihez elég csak áttanulmányozni, a hogyan írjunk sorozatot nagykönyvet, amiből nem volt olyan nagy probléma, ha egy részt kihagytál, mert epizodikus története volt (egy rész egy történet), bár egy volt egy szál, ami az egészet egybekötötte és gondoskodott arról, hogy ne végtelenített szalag legyen, mint a Barátok közt. Olyan sorozatot nézünk, amiben volt valami kis apróság, ami az egész világot megfertőzte és mindenki ilyet akart. Mire kell gondolni? Ha azt mondom, hogy MacGyver és svájci bicska? Igen, abban az időben sokat nyaggattuk aput, anyut, hogy vegyen már nekünk is olyan bicskát, mint ami MacGyver-nek volt, mert azzal mindent megcsinált és sokszor az életét mentette meg. Tudnál olyan mai sorozatot mondani, ami legalább ekkora sikernek örvendett/örvend és volt benne legalább egy olyan tárgy, étel, kütyü, amit az egész világon mindenhol imádtak és ilyet akart mindenki? Egy 2 és fél literes Pepisbe fogadok, hogy nem. Nem vicc, tényleg pénzben is fogadnék azzal, aki tud hasonló mai sorozatot mondani. Jelen sorozatom is ilyen típusú. Biztos emlékeznek még sokan a 90-es évek végén bemutatott The Pretender című remekre, A kaméleon? Igen ez volt az a sorozat, ahol a PEZ cukorkát láttuk és tudtuk, hogy az milyen jó dolog, főleg azokból a kis adagolókból (még megvan egy Donald kacsás darab). Aki látta a sorozatot, tudja, miről beszélek, aki nem annak meg nem részletezem, inkább a lényegre térek.

Valahogy így kezdődött:
"There are pretenders among us, geniuses with the ability to become anyone they want to be . . . In 1963, a Corporation known as the Center, isolated a young pretender named Jarrod, and exploited his genius for their research. Until one day, their pretender
ran away . . . "
A sztori egy férfiról szólt, akit még 7-8 éves korában elraboltak. A fiú különleges képességgel bírt és bárkivel tudott azonosulni, így előre meg tudták jósolni, vagy rekonstruálni emberek viselkedését a központnál. Egy napon a kaméleon megszökött, ahogy az a főcímből is kiderül. Innen indít tehát a sorozat, adott tehát egy zseni, aki bárkivé válhat és a központ, aki vissza akarja kapni, hogy a kutatásait folytathassa. Szóval van egy zseni, aki a képességét felhasználva segít az embereken, közben pedig próbálja kideríteni, hogy kik voltak a szülei, tehát a múltját. Kezdetben a központtól két embert állítanak rá az ügyre, hogy a „kaméleonjukat” visszaszerezzék. Sydney (Patrick Bauchau), Jarod (Michael T. Weiss) – hogy is mondjam – nevelője, aki figyelte a kissrácot és Catherine Elaine Parker (Andrea Parker) egy csinos ügynök, aki nem is gondolja, hogy egészen szoros szálak fűzik Jarodhoz, egyébként ő is benne volt egy programban, de elég is ennyi, mert lelövöm az összes poént. Később majd egyre bonyolódnak a szálak és bővül a Jarod kutatócsapat is, sőt a központ egy saját kaméleont (nem pont ez a helyes szó, de nem lényeg) is ráállít az ügyre. Lesz tehát csavar bőven, de mindig csak annyi, amennyi épp elegendő ahhoz, hogy a különálló részeket összekapcsolja és később remek kis visszautalásokat kapjunk. Említést érdemel még az is, hogy időnként Jarod barátunk a központból lopott szimulációk alapján próbálja kideríteni, hogy ki is ő valójában. Minden részben egy újságcikk alapján választja ki, hogy legközelebb mivé is fog átalakulni. Legtöbbször rejtélyes haláleseteket derít majd ki és a halott családján segít valamilyen formában. Semmi extra, amolyan jó győz, gonosz veszít csak egy picit árnyaltabban. Egyszóval remek kis sorozat, ami kellőképpen segítette a kikapcsolódást arra a 40 percre. Nagyon röviden ennyi lenne az első évad, de leírom majd az összest, nehogy hiányérzetem támadjon. Elsősorban azok véleményére lennék kíváncsi, akik látták a sorozatot, már ha megtisztelnek vele.