- Eredeti cím: Godzilla

- Műfaj: Katasztrófa film, sci-fi, dráma(?)

- Rendező: Gareth Edwards

- Forgatókönyv: Max Borenstein

- Szereplők: Aaron Taylor-Johnson, Ken Watanabe, Elizabeth Olsen

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szörnyeteg, akit Godzillának hívtak. Japán szigeteinél kötött ki. Tombolt rombolt, reflektálva a II. Világháborúban elszenvedett atomcsapásokra. Klasszikus lett, szerették, s később jött több förmedvény. A szörnyek királya, ezután többször is megkapta a pozitív főszereplő titulust. Megharcolt sok szörnnyel, robottal, de valahogy elgagyult az egész széria. Már nem lehetett komolyan venni a sok próbálkozást. Hát szóltak a német rendezőnek, Roland „katasztrófafilmes” Emmerich-nek, hogy készítsen egy amerikai Godzillát. 98-ban már New Yorkot zargatta egy hatalmas gyík, akit sokan nem akartak elfogadni Godzillának. Nem is volt sok köze az eredeti szellemiségéhez. Ezután is születtek Godzilla filmek és rajzfilmek is, de túl sok figyelmet nem kaptak. Bár a 98-as filmet folytató rajzfilmsorozat, egészen színvonalas volt! Aztán jött Gareth Edwards, aki készített már egy szörny filmet, ami természetesen idehaza nem jelent meg. Rábízták, hogy készítsen egy új Godzilla filmet. Hangoztatták, hűek leszünk az eredeti japán filmhez, és egy új megközelítést használunk. Jöttek az előzetesek, amik több mint bíztatóak voltak. Elképesztően hangulatosak voltak, sötétek, és komolynak tűnt az egész koncepció. A film viszont megközelítőleg sem lett ilyen.

Joe Brody és felesége, japánban dolgoztak, egy atomerőműben. Egyik nap katasztrófa történik, elszabadul a pokol, Joe felesége pedig életét veszti. 15 évvel később, Joe fia katonai szolgálatból tér vissza a családjához. Apja azóta sem tudja túltenni magát a történteken. Megszállottan gyűjti a bizonyítékokat arról, hogy valójában nem baleset történt, hanem valamilyen kísérlet vagy támadás okozta az esemény. Ford az apján próbál segíteni, ezért elmennek a romokhoz, ahol nyoma sincs sugárzásnak, hanem egy kísérleti telepet találnak. Rövid időn belül pedig, egy hatalmas szörny szabadul el, ami a korábbi katasztrófát is okozta és azóta is ott szunnyadt.

Talán a rendezővel kellene kezdenünk. Gareth Edwars-nak ez a második filmje. Előző alkotása a Monsters (nem bonyolította túl) volt, amiben egy fiatal nő és egy társa próbál keresztül jutni az USA egy olyan elzárt területén, ahol a világűrből érkezett szörnyek elszaporodtak. Edwards kisköltségvetésű mozija, egy kellemes és lassú darab. Minimális mennyiségű szörnyes jelenettel, karakterdrámával előtérben. A viszonylag ismeretlen színészek, nagyon jól hozták a figurákat és a szörnyek feltűnése is igen emlékezetesre sikerült. Bár nem volt egy mestermű, de szórakoztató szösszenet volt. Ezért is voltam még inkább kíváncsi a Godzillára. Edwards, a Monsters-hez hasonló megközelítéssel adaptálta vászonra, a saját Godzilla történetét, csak… Hogy is fogalmazzak. Ez itt most nem működött jól.

Hatalmas hibája a filmnek, a karakterei és az őket játszó színészek. A főszerepben, Aaron Taylor-Johnson (Kick-Ass), egyszerűen förtelmes! Channing Tatum-ot megszégyenítő, bamba, élettelen, jellegtelen ábrázatát, a két órás játékidő alatt képtelen levetni. Ugyanazzal az arckifejezéssel fejezi ki a félelmét, aggodalmát, bánatát, elszántságát. Szörnyű! A karaktere pedig a tipikus katona, aki most jött vissza a frontról, de azért megmentem a világot, mert hát mégiscsak amerikai vagyok. Semmi egyediség, vagy minimális körítés, színezés, semmi! Márpedig a film 60-65%-ában ezt kell bámulnunk, mert ugye karakterdrámát készítettek a Godzillából. A szörnyek és maga Godzilla, csak katalizátor a nagy családegyesítő drámához, ami egy eléggé nagy baklövés. De erről picit később. Akik esetleg csak Bryan Cranston miatt akarták megnézni a filmet, azok el se kezdjék a filmet! Higgyétek el, jobban jártok. Elizabeth Olsen (igen, az ikrek kevésbé ismert hugicája), a kötelező jó nő, akinek egy gyerekszülés után is tökéletes alakja van. Halovány a karaktere és ő maga is, az Oldboy remake-ben „emlékezetesebb” volt.
Viszont a legnagyobb csalódás Ken Watanabe volt. Aki egy remek színész, a Levelek Ivo Dzsimáról című filmben parádézott, az Eredetben is kifogástalan volt, az Utolsó szamurájban szintén. Na de itt! Azt a k*rva mindenit! Ő játssza a tudóst, aki ismeri a lényeket, tanulmányozza őket, és ő az, aki szerint Godzillának mielőbb meg kell küzdenie a többi szörnnyel. Jól hangzik? Hát foglyuk rá. Mindez, hogy jön le a filmből? Ken Watanabe áll/ül egy helyben, ijedten néz a távolba és tátja a száját. Végig! Watanabe-Sama, maga mégis mit csinál? Kristen Stewart különórákra járt, vagy mi a Jóisten? Döbbenet, hogy mennyire alulmúlta saját magát ez az ember. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg ő!

Ami viszont a legjobban bántott az az, hogy a film készítői hülyének néztek minket! A pofánkba hazudtak az előzetesekkel. Azt akarták beadni, hogy ez egy nagyon komolyan vehető Godzilla film, mély, tartalmas és még soha ehhez fogható nem készült. Baromság! A film csak komolynak akarja beállítani magát, de nem sikerül neki. Egyrészt azért, mert végtelenül ostoba! Könyörgöm, mi az, hogy a katona atombombát akar dobni a MUTO-kra és Godzillára. Watanabe asszisztense és ő maga is mondja, hogy ezeket a lényeket az atomenergia táplálja. Erre jön a válasz: „Ezek sokkal fejlettebbek, mint a korábbiak, biztos, hogy ettől meghalnak.” Kikezdhetetlen érv ugye? Ember, te hülye vagy? Ha fejlettebb a bomba, akkor nem inkább jobban belaknak tőle? És tele van ilyen dumákkal és jelenetekkel a film. Ez lenne a nagy komolykodás? Hogy egy gyerek is körbe röhögi a filmet, annyi baromságot mondanak el, komoly hangvétellel? Hogy Godzilla és a szörnyek alig vannak benne a filmben, és helyette nézhetjük a semennyire megírt családi drámát, értelmes karakterek nélkül? Fölfoghatatlan, hogy nem látták, hogy az arányok, totál elcsúsztak méghozzá a legrosszabb irányba.

Igen savazom a filmet, mert van miért, de! Nekem ez a film még így is tetszett! Meg is mondom miért. A hangulat miatt. Hiába vannak bárgyú jelenetek, nevetséges szövegkönyv és annyi luk a sztoriban, hogy azon kényelmesen jár ki és be a nyári fuvallat. A film, lassan építkezik, adagolja a feszkót, sokáig húzza a lények megjelenését. A MUTO valahol a negyvenedik perc környékén teszi tiszteletét, Godzilla pedig egy óra körül. És ez a lassabb tempó, nekem tetszett. Kicsit a Cápára emlékeztetett, ott is sokáig nem láttuk az állatot, bár az egy sokkal jobb film. Nyilván azért, mert ott érdekesek a jellemek, jók a színészek és egyszerűen jobban összetartja az egészet a rendező. Itt viszont nem. De ismétlem, ez a feszültségnövelő, lassan kibontakozó megközelítés szerintem nagyon jó. Csak ezt a családot hagyták volna ki a fenébe! Azt is felhoznám a film védelmében, hogy legalább nem próbáltak meg, indokolatlanul viccesek lenni, meg debilek. (Khm… Transformers széria.)

Tehát van nekünk egy gagyi történetünk, semmilyen karaktereink. Na de milyenek a szörnyek? Wwwooooohhhhoooo! Kolosszálisak! Mindhárom szörny (spoiler? Nem, nem hiszem) félelmetes! A kinézetük elképesztően jó, a MUTO-k kicsit denevérszerűek, picit hasonlítanak a Cloverfield-es dögre, de nagyon emlékezetes jószágok. Sokan kifogásolták, a speciális képességüket. A MUTO-k ugyanis EMP-t eregetnek, és rögtön ráállt erre a témára mindenki, hogy ez mekkora baromság, és hogy egyáltalán hogy tud ilyet csinálni. Baromság? Tényleg? Egy filmben, amiben óriási szörnyek kajálnak atomot és romba döntenek városokat, fennakadunk azon, hogy elektromágnesen impulzust használ és ez nincs megmagyarázva? Ugyan már… Miért, az meg volt magyarázva, hogy Godzilla hogyan okádja a lézert, vagy mi a francot? Ezen mégsem sipákol senki… Ha már szóba került Godzilla. A címszereplő, bár keveset szerepel a filmben, egyszerűen lehengerlő! Egy-egy pillantásában több színészi vénát és életet fedeztem fel, mint a teljes szereplőgárdában. Amikor a vásznon van, egyszerűen uralja a jelenetet, és jó nézni. Az egész megjelenése, és ahogy sokáig húzzák az ember agyát azzal, hogy rejtegetik, felspannolja az embert. Aztán megjelenik és felkiáltunk: Végre! Megjött! És ordít róla, hogy ezzel a taggal nem érdemes szívózni! Ez az, ami a 98-as Godzillából totál hiányzott. Csak jött valami nagy szörny és pusztított. Egyébként Godzilla új (vagy hagyománytisztelő) kinézete nagyon tetszett. Kicsit pufókos, jól lakott kinézete van, de egyáltalán nem zavart. Jobb, mint a korábbi amerikai verzióban.

De mi baja is van Godzillának? Miért megy neki a két szörnynek? Az embereket oltalmazza, ő a megmentőnk? Szeret minket? Hát nem. Egyszerűen csak a természetet védi, mert ha elszaporodnak a MUTO-k, akkor tönkreteszik a Földet, a környezetet. Godzilla pedig, ahogy nekem lejött, valami szuper greenpeace aktivista. Egyszerűen csak eliminálja a nagy veszélyt jelentő egyedeket. Nem tartom kizártnak, ha lesz folytatás, akkor már az emberiség lesz az ellenség, mert mi vagyunk a legnagyobb betegsége a bolygónknak. Ahogy azt már Smith ügynök is megmondta. Főleg az atomenergia miatt. Amit ugye a másik két szörny is nyammogott. Micsoda gonosz dolog is az atom… Ezt az üzenetet próbálja leközölni a film felénk egyébként. Csak nagyon lecsupaszított módon, és kényelmetlenül egyértelműen, hogy a s*egghülyék is megértsék. (De szerintem sokaknak így sem lesz egyértelmű.) Ennyi erővel a South Parkos Mr. Mackey-t is betehették volna a sarokba, a következő felirattal: „Az atom rossz, értheeeem?” Baromság! Csak nem felelőtlenül kell használni.

A film látványvilága elképesztő. A harcok (bár alig vannak) látványosak, remekül néznek ki. Érezni a lények súlyát, ahogy egymásnak feszülnek, az elpusztuló épületek látványa lélegzetelállító. Látszik, hogy nem kevés lóvét tettek bele a filmbe, bár én is jobban örültem volna, ha több az akció és több a szörnyes jelenet. Ami még zavart, hogy sokszor direkt félbeszakítanak jeleneteket. Van egy rész, ahol Godzilla és a MUTO először összecsapnak. Néznek egymásra csúnyán, az ember már dörzsöli a tenyerét, vágás… és látunk néhány felvételt a híradóból, hogy csapkodják egymást. Megint vágás, másnap reggel, és nézhetjük a romokat és megint a hülye főszereplőt. Miért? Nem értem. A zene igazából nem volt mérvadó, az a furcsa óbégatás, ami hasonlít a 2001 Űrodüsszeiá-ra egész jó volt. De egyébként semmi extra. Ellenben a hangeffektek irgalmatlan jók! A MUTO-k hangja is istenes, de Godzilla morgása falrengető! Telitalálat!

Mit is mondhatnék? Ez a Godzilla igencsak felemás film lett. Igazából megértem azokat, akiknek egyáltalán nem jött be, mert tényleg egy nagy átverés ez a film. A felfokozott elvárásoknak, egyáltalán nem tudott megfelelni, és sokan biztosan nem ilyen cammogó ritmusú Godzillára vágynak. Én is csalódtam, hatalmasat, de pont ez a lassan kibontakozó, feszültséget lassan adagoló stílus, engem megfogott és a film végi ütközet (amit szintén sokszor megszakítanak az emberek hülyeségeivel) engem kárpótolt. Ostoba film, hazug, de én elvoltam vele. Tetszett, de ennél ezerszer jobb is lehetett volna! Sokkal jobb!

7/10