- Kiadó: Ubisoft

- Fejlesztő: Obsidian Entertainment

- Műfaj: RPG

Mostanában egy nagyobb projekt veszi el az időmet, így nincs időm igazán blogolásra. Pláne nem nagyobb lélegzetvételű cikkek megírására. Viszont a South Park játékról, mindenképpen meg szerettem volna emlékezni. Ezért egy rövidebb, tömörebb bemutatóra gondoltam. Ami nem megy bele minden részletbe, de mégy így is képet kapjon a játéról az az ember, aki nem tudja, hogy mivel is áll szemben, ha elindítja a Stick of Trurth című játékot.

A játék sztorija nincs túlbonyolítva, mi vagyunk az új fiú South Parkban, aki belekeveredik Cartman és Kyle játékába, ami az Igazság botja uralmáért folyik. Ahogy egyre több küldetést teljesítünk, egyre nagyobb hírnevünk lesz a városkában, és lassan fény derül különös múltunkra is. És természetesen rengeteg elborult kalandba keveredünk.

A Stick of Truth ízig, vérig South Park. Meredek poénok, polgárpukkasztás, pop kulturális utalások tömkelege. Úgyhogy csak azoknak ajánlható igazán, akik szeretik a South Park sorozatot. A beteg humorát, a hülye karaktereit. Akinek ez nem a zsánere, az a játékkal meg se próbáljon közelebb kerülni, mert itt is ugyanazt fogja kapni, mint a sorozatban, sokszor még durvább dolgokat is. Rengeteg karakterrel találkozhatunk, szinte mindenki visszatért, aki számít. Aki szereti a sorozatot, annak nagyon vicces lesz a játék. Például nekem is az volt. Viszont kell egy kicsit komolyabb angol nyelvi tudás hozzá. Nem is a játékmenethez, de a poénok megértéséhez mindenképp.

South Park egy bejárható nagy terület, de azért nem kell open world játékra számítani. A városban botorkálva vehetünk fel küldetéseket. Sztori és melléküldetés is van benne természetesen. Gyűjthetjük a chinpokomon figurákat, találkozhatunk a város lakóival. Ha elég nagy a népszerűségünk, barátnak jelölnek minket facebookon. Bizonyos mennyiségű barát elérésével, nyithatunk meg perkeket, amik passzív képességek. Nagyobb sebzés, jobban bírjuk a támadásokat, ügyesebben védekezünk ilyesmik.

A Stick of Truth egy szerepjáték. Tehát van benne fejlődés, kasztot választhatunk, ami aztán specializálódik. Rengeteg fegyvert és felszerelést találhatunk és vehetünk, amiket később fejleszthetünk is. Így akár lehet egy alapból is mérgező budi pumpánk, aminek a fejlesztési slot-jába, behúzhatunk, mondjuk villámtámadást is (mondtam, hogy vérbeli South Park megközelítésű a játék). Megnyithatunk sokféle támadást, potiont kell vennünk és használnunk, amik visszatöltik a manát, az életerőt, feltámasztják a csapattársainkat. Meglehetősen jól kigondolt alapokkal rendelkezik a játék, amire őszintén szólva nem is számítottam.

Körökre osztott harcrendszerrel operál a játék. Tehát egyszer támadhatunk a saját karakterünkkel, aztán vagy az ellenfél támad, vagy a csapattársunk, akit szintén mi irányítunk. Hogy ne csak unalmas kattintgatás legyen a játék. A legtöbb támadás ritmusjáték is egyben. Ha felvillan a fegyverünk, akkor újra le kell nyomni a megfelelő billentyűt, ezzel komolyabb sebzéseket oszthatunk. Illetve a támadásokat is nekünk kell kivédenünk, ha a karakterünk alatt, megjelenik a védekező ikon. Meglepően addiktív, és kell idő, mire hozzászokik az ember. A speciális támadásokkal voltak problémáim. Hiába volt leírva, hogy mit kell csinálni, sokszor úgy éreztem, hogy nem egyértelmű mit is akar tőlem a játék és kicsit túlbonyolított is véleményem szerint.

Negatívumként még felhoznék pár dolgot. Nekem nagyon hiányzott az, hogy nagyobb befolyásom legyen a sztorira. Mint egy komolyabb RPG-ben. A játék egy pontján van, egy nagyobbnak tűnő választási lehetőségünk, amiről aztán később kiderül, hogy igazából nincs akkora jelentősége. Párbeszédeknek is örültem volna, ahol én dönthetek, hogy miket mondok a többieknek. Ilyenre egyáltalán nincs lehetőségünk. A karakterünk egyszer szólal meg az egész játék során. Persze poént húznak fel erre is. Sokkal jobb lett volna, ha mondjuk, elküldhetem Cartmant melegebb éghajlatra, megkérdezni Kyle-tól, hogy hol a zsidó aranya vagy hasonlók. Úgy South Parkosan.

A Stick of Truth, igazából egy casual RPG. A fentebb írtak miatt is gondolom ezt, és a szerepjátékokhoz képest igencsak rövid játékidő miatt. Ha a Skyrim lenne 10-15 órás, sokan hőbörögnének, de ez a játékidő kitart, és végig leköti az embert. Könnyed, szórakoztató, vannak mélységei, ez tagadhatatlan, de igazából sokkal inkább egy poén az egész. Én egyáltalán nem bántam meg a rászánt időt. Később lehet, hogy még újra elő is fogom venni. Rajongóknak kötelező, a sorozatot utálók kerüljék. Aki nem tudja mi is a South Park, nézzen meg előtte jó pár részt. Felkészülés gyanánt.