Picit személyesebb hangvételű bejegyzés következik. Mivel mostanában, nem jutok el olyan aktuális filmekre, amik igazán érdekelnének (amire eltudnék, az meg nem érdekel). Ezért úgy gondoltam, hogy egy listával megemlékeznék azokról a játékokról, amik nagy hatással voltak rám. Nem feltétlenül a „leg-leg-leg-legkedvencebb” játékaimról lesz itt szó, hanem azokról, amik miatt elkezdtem foglalkozni egy szériával, egy zsánerrel, egy fejlesztőcsapattal. Egy Top 10 kedvenc játék listával jobban megszenvednék. Itt igazából elég gyorsan és egyértelműek ki tudtam választani a címeket. Szóval, íme, a listám:

10. Red Alert 2


Talán a legelső RTS, amivel valaha is játszottam! Nem is maga a játékmenet nyűgözött le, sokkal inkább a hangulat és az a furcsa világ, amibe elkalauzolt, a mára jobb létre szenderült Westwood Studios. Elvarázsoltak a fegyverek, a járművek az egységek, az élőszereplőkkel rögzített videók, amik mára már inkább megmosolyogtatóak, de akkor ezek lehengerlőek voltak. Órákat öltem bele ebbe a játékba annak ellenére, hogy vérlázítóan pocsékul játszottam vele. A mai napig a stratégiai játékok antitalentuma vagyok. Legkönnyebb fokozaton, egy skirmish meccsen is pillanatok alatt elseggelnek. Ez a játék viszont fontos sarok köve volt, játékos pályafutásomnak. „Ready Comrade!”



9. GTA 3


Ez volt az első olyan része a szériának, amit órákon át tudtam nyúzni és nem tudtam vele betelni! Persze játszottam a korábbi részekkel is, de be kell vallanom, pár percnél tovább sem a GTA, sem a GTA 2, és a London sem tudott lekötni. Itt végre volt egy igazi sztori, egy hatalmas bejárható, feldúlható város, és mindezt 3D-ben láthattuk. Nem felülnézetes volt, nem kis pacák szaladgáltak az utcákon, hanem „igazi” emberek. Akiket élvezet volt terrorizálni! Elképesztő volt mindezt látni és átélni. Mára persze ez a játék is, meglehetősen idejétmúlt lett és a folytatások árnyékában már labdába sem rúghat, de ez volt az áttörés, minden sandbox játék alapja!



8. Mortal Kombat


A véres klasszikus! Szeretném minden hőbörgő, „a játékok erőszakossá teszik gyermekeinket” című betanult baromságokat szajkózó ember figyelmét, most felhívni! Gyerekként találkoztam ezzel a játékkal, órákat töltöttünk a játék előtt az unokatestvéreimmel, miközben egymás karaktereit vertük véresre és mégsem öltünk még meg senkit! Bármilyen fura, szívmelengető élményeim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban. Olyan jó hangulatú összejövetelek voltak, amikor ezzel a játékkal játszottunk, hogy az leírhatatlan! A CheatLand-ből kiírtuk az összes mozgás kombinációt és kivégzést egy füzetbe, és sokszor csak ezeket gyakoroltuk. Egy élmény volt ez a játék! A második és harmadik rész szintén hasonlóan letaglózott, de akkor is ez volt az első verekedős játék, ami komolyan elkezdett foglalkoztatni! Imádtam!



7. Half-Life 2


Sohasem voltam kimondottan FPS rajongó, de ez volt az a játék, ami szó szerint feltörölte velem a padlót! Ami megmutatta, hogy egy FPS is lehet több, egy szimpla lövöldözésnél, ahol van egy komoly történet, remek karakterek, fejtörők. Egy FPS, ami egyszerre tud lenni adrenalin bomba, sci-fi, horror és ügyességi játék is. Ezután kezdtem odafigyelni a Valve-re és a Half-Life jelenségre. Ha nincs ez a játék, talán sohasem próbálom ki a Portal-t, a F.E.A.R-t, vagy a Halo-t. Amik szintén nagy hatással voltak rám később és boldogan gondolok vissza rájuk és természetesen a Half-Life 2-re is.



6. Prince of Persia – The Sands of Time


Ez volt az a rész, ami újraindította és új életet lehelt, a Prince sorozatba. Már az eredeti játék is egy úttörő próbálkozás volt, és a második résszel is sokat játszottam, de a The Sands of Time volt az, amire iszonyatosan rápörögtem. Nem a történet, vagy a harc miatt, hanem az akrobatika volt az, ami első körben letaglózott. Falon szaladgálás, platform részek, kiszögelésekről kiszögelésre ugrás, fejtörők. Olyan dinamikája volt a játéknak, amivel azelőtt nem is találkoztam. Ahogy haladtam előre, úgy fedeztem fel, a játék többi értékét, a meseszerű hangulat elvarázsolt, az idő visszapörgetés lenyűgözött. Rabjává váltam és az óta is, a széria nagy barátja vagyok (és most a Forgotten Sands-et, stílusosan el is felejtem), illetve ezután kezdtem odafigyelni a Montreali Ubisoft csapatra.



5. Devil May Cry 4


Talán fura lehet, de rengeteg mindent köszönhetek a DMC 4. felvonásának. Egyrészt, ez volt az első DMC, amivel játszottam. Még Xbox 360-on próbáltam ki egy ismerősnél, de nem sok kedvem volt hozzá, valahogy nem volt szimpatikus ez a japán stílus és kaszabolda. Mégis pillanatok alatt beszippantott a játék! Imádtam a pörgős játékmenetét, a stílusát, az elszállt átvezető videókat, mindent! A DMC 4 miatt kezdtem el nyitni, a keleti stílusú játékok felé, és miatta szerettem meg, a hack ’n’ slash műfajt. Ha nem lenne a DMC 4, nem játszottam volna se a Dante’s Inferno-val, sem sok más egyébbel. És nem ismertem volna meg, a műfaj királynőjét, a Bayonetta-t sem. Szóval, köszönöm szépen DMC 4!



4. Star Wars: Knights of the Old Republic


Éppen hogy, csak egy paraszthajszállal csúszott le a dobogó alsó fokáról, minden idők legjobb Star Wars játéka! A BioWare modernkori RPG-je, egy kisebb csodának számított megjelenésekor és ez az óta sem változott. Egy elképesztően jó történetet írtak, remek csapattársakat. És egy kissé idejétmúlt (szerintem legalábbis), de még mindig működő harcrendszerrel látták el a programot. Tették mindezt úgy, hogy a játékból sugárzik a Star Wars hangulat, pedig több ezer évvel a filmek előtt játszódik, a játék cselekménye. Mint óriási Star Wars rajongó, örömmel vetettem bele magam a játékba, bár nem jutottam vele sokáig, a gyenge angoltudásom miatt. Ezt később sikerült korrigálni, és mára már több mint 10 végigjátszásom van a játékban! Letaglózott a játék, először éreztem azt, hogy nem csak résztvevője, hanem formálója is vagyok, egyik kedvenc univerzumom kánonjának. Hiszen rajtam múlt, hogy megmentem-e a dicsőséges Galaktikus köztársaságot, vagy ellenük fordulok. Eldönthettem a legénységem sorsát, hogy Jedi vagy Sith leszek-e. Utánozhatatlan és megismételhetetlen élmény volt a KotOR.



3. Fahrenheit


Bronzérmes lett David Cage és a Quantic Dream formabontó csodája, a Fahrenheit (vagy Indigo Prophecy). A játék, valójában egy interaktív film, ami az egyik első komolyabb (és sikeres) kísérlet volt arra, hogy elmossa a határokat videojáték és film között. Iszonyatosan sztori orientált játékról van szó, rengeteg QTE elemmel, ahol folyamatosan figyelned kell, hogy karaktereiddel mi történik, nem lehet közben elbambulni, hülyülni, kajálni. A játék egy sorozatgyilkos utáni nyomozást mesél el. Legalábbis ez a kiindulópont, aztán egyre durvább szálakat hoznak be a történetbe, hogy végül kiderüljön, egy misztikus thrillerrel van dolgunk. A játékban két nyomozót, de még a gyilkost is mi irányítottuk, akivel leginkább lehet azonosulni! Igen, a gyilkossal! Nem mondom el miért, tessék nekiugrani a játéknak! Egyetlen problémám a játékkal a vége volt. A végjáték kidolgozatlan volt és összecsapott, és sajnos a sztori vége is valami elképesztő blődségbe fullad, de még így is egy zseniális játékról van szó, amin nem fog az idő, és ami miatt rajongólya vagyok, az ilyen típusú interaktív kalandjátékoknak.



2. Metal Gear Solid


Ezüstérmes lett Hideo Kojima életművének legfontosabb állomása. Bár nem ez volt az első Metal Gear játék, emiatt lett ismert a fentebb említett úriember, és máig legenda számba megy a játék, nem is alaptalanul! Adva van, egy remekül használható, lopakodós játékmenet, ami semmihez sem fogható, teljesen egyedi (kartondoboz fuck yeah!), és a mai napig zseniális! Mindehhez még hozzátartozik, a játéktörténelem talán legjobban megírt sztorija, aminek gazdag a háttere, elképesztően erősek a karakterei, szinte mindegyiküknek van valamilyen motivációja. A gonosztevők mind emlékezetes figurák, a harc velük semmihez sem fogható! És ott van az egyik legikonikusabb főhős, Solid Snake! A játékot három éve játszottam ki először, és nem rontott rajta sem a mára nevetségessé váló grafika, és a körülményes PC-s irányítás sem. Ebben a játékban egyszerűen minden a helyén van, és olyan sajátosságai vannak, amik semmilyen más játékban nem lehet találni, csak ebben a szériában!



1. Max Payne


Fekete bőrkabátban, egy 9mm-es Berettával és egy képregénnyel a kezében, lassítva lép fel a dobogóra az a játék, ami a legnagyobb hatással volt rám. Majd keserű és cinikus monológba kezd. Mindezt természetesen éjjel, hófúvásban. Imádtam ezt a játékot, a mai napig bármikor elő tudom venni és végig pörgetni! Ez volt az első játékom, amit már a bátyámmal közös gépen toltam végig! A finn Remedy tökéletes arányérzékkel készítette el a játékot. Film noir hangulat (itt találkoztam vele először), lassított jelenetek, amit a játékmenetben is használni kell (a Mátrixot csak évekkel később láttam), és John Woo szerű őrült lövöldözés (erre is csak jóval később jöttem rá). Letaglózva ültem a játék előtt, és mind a mai napig ledöbbenek a játék kidolgozottságán. A töltényhüvelyek kirepülnek a fegyverekből, a tár a földön marad, a környezet is rombolható (bár ez még kezdetleges volt itt, na de később!). A csapat a TPS műfaj alapjait fektette le. Nem volt ez előtt ennyire jól játszható, külső nézetes lövöldözős játék! Na és persze ott van a címszereplő Max Payne a bosszúálló zsaru. Akinél tökösebb, cinikusabb seggszétrúgót, még nem hordott hátán a föld. Azóta sincs kihívója, John McClan, Rambo, Jack Bauer, mindenki remegő térddel jelenthet Max Payne-nek! Ő az én legnagyobb hősöm és neki köszönhetően, a mai napig hatalmas TPS rajongó vagyok.



Ezek lennének a legmeghatározóbb játékaim. Ha érzek még affinitást, lehet, hogy fogok még Top 10-es listákat készíteni Vannak ötletem.