Hírek

Mindent a múltról, pixelekben. Vagyis leginkább az SNES életéről, de azt legalább lélegzetelállító módon!

Ez egy kapaszkodós regény lett, sőt, gyanítom, hogy egy sorozat első kötete – legalábbis a lezárást én nehezen tudnám másképp értelmezni.

Az Alkonyatot hardcore-ban toló Anita Blake és a farkasemberek-vámpírok után ezúttal az angyalokkal és démonokkal gyűlik meg egy másik nyomozó baja.

Az utóbbi időben nagyon mennek a novelláskötetek, legyen szó sci-firől vagy horrorról, de amíg a minőség rendben van, ez egyáltalán nem gond.

Az ember hamar megtanulja a könyvekből, szerepjátékokból és videójátékokból, hogy a boszorkányokkal nem érdemes ujjat húzni, különben bajok lesznek.

Az elveszett madarak Simon Jimenez bemutatkozó regénye, ennek ellenére nem kell félni tőle, hiszen a könyv egy rendkívüli utazásra hív.

Újabb hazai szerző rémtörténetei egyetlen kötetben, de ezúttal a klasszikus horror helyett a weird műfajt megcélozva.

Az SNK egyik legnagyobb büszkesége és a verekedős játékok egyik legrégebbi képviselője kapott egy definitív könyvkiadást a sorozat múltjáról.

Talán már volt róla szó, de szeretem a horrort és a novellákat. Pláne, ha egy hazai szerzőtől származnak, és kellően változatosak.

Mi van, ha kaidzsúk valóban léteznek és Godzilla sem kitaláció? Mi van, ha még gondoskodni is kell róluk?

Steven Saylor Dominus című könyve a Római Birodalom egyik legizgalmasabb időszakába, a császárság mindennapjaiba vezeti be az olvasót.

Hajnali fél három van éppen, és ma reggelre ígértem leadni ezt a cikket – nem szoktam ennyire elhúzni a leadást, és nem szoktam ahhoz sem, hogy egy novelláskötet ennyire durván beletaposson a jól körbefalazott kis világomba.

Nehéz lehet Stephen King fiaként érvényesülni, pláne a horror műfajban, amit Joe Hill is megcélzott. Ez a kötet pedig kezdeti szárnypróbálgatását tartalmazza.

Ha nemcsak a modern irodalom, de a klasszikus gótikus horror is érdekel, Poe, London és a többiek képesek megfagyasztani ereidben a vért.

Mi vár a kibervilágban, ahol mindenki annak adja ki magát, akinek akarja? Avagy a jéghideg online térben sem hallja senki a sikolyod?

Nagyon kényelmetlen olvasmány, nagyon erős üzenettel, és tele roppant durva párhuzamokkal. Nincs jó válasz, nincs feloldozás, csak a kérdés: biztos, hogy ezt akartuk, akarjuk?

Miközben a Chameleon Comix igazi klasszikusokat jelentet meg, magyar írok a hazai KJK-kínálatot erősítve építenek saját világot.

Legendákhoz csak óvatosan nyúlunk, tartja a népi bölcsesség, vagy éppen határozottan, bátran és akkor akár jó is kisülhet belőle. Vegyünk például egy kultregényt, ami egy egész műfajt fordított talpáról a tetejére, és 1984 óta az éjszakába nyúló, neonbíbor holo-oszlopként magasodik a sci-fi horizontján.

A kérdés először nem tűnt komolynak. Taxi vagy uber? Akkor viszont elég forróvá vált a hangulat, mikor a taxit választva hét sárga jármű repült a levegőbe.

Mi történik, ha a világegyetem egyik leggyilkosabb faját és vírusát keresztezzük? Nos, nem túl vidám napok várnak ránk.

Nagyon fura érzés az, amikor az először 1970-ben megjelent könyv pont akkor kerül a kezeim közé, amikor a Facebook bejelenti, hogy saját metaverzumot építene. Rendkívül hátborzongató volt ennek tudatában olvasni ezt a remekművet.

A Bűnös nővér célja, hogy az emberi gonoszságot vizsgálja, ugyanakkor Karen Dionne könyve sajnálatos módon nem lett elég gonosz.

V.E. Schwab eddig főleg YA regényekkel jelentkezett, most azonban egy jóval elvontabb és elgondolkodtatóbb írást tett le az asztalra.

Az Artemis és A marsi írója visszatért, hogy a haldokló Föld utolsó mentsvárának nagy kalandját és túlélőtúráját elmesélje.