(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok majd a következő hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Egy lángoló, robbanás előtt álló étkezde a pusztaság közepén; egy fiatal nő, aki lassan, szinte delíriumban sétál ki az épületből – így, ezekkel a képekkel kezdődik a kultfilm, melyet bemutatásakor senki sem nézett meg. Ennek okára később visszatérünk, most viszont a történet a lényeg, mely a sokat ígérő kezdő képsorok után természetesen visszaugrik a múltba, hogy bemutassa a hideglelős és véres utat, melyet Linda a végső robbanásig jár be. Hősnőnk egy idősotthont örököl anyjától, de nem üresen: a szépséges épületben vagy kéttucatnyi idős úr és hölgy lakik, és a lakók száma egy zivataros éjjelen eggyel növekszik, amikor egy jóképű fiatalember némileg mozgáskorlátozott anyját az otthonba fuvarozza. Az új lakó sok vizet nem zavar, de ezután haláleset kavarja fel Lindáék életét, mikor az egyik gondozott holttestét a fürdőkádból húzzák ki. A halál oka láthatóan nem idegenkezűség, a kiérkező orvos is ezt állapítja meg. Linda eközben elhunyt anyja naplóját olvassa, és legnagyobb rémületére felfedezi, hogy a múlt rémisztő eseményei azok, amik újra megtörténnek…
„VALAMI GONOSZ VAN EBBEN A HÁZBAN…”
Az ausztrál filmgyártás a hetvenes évekre magához tért a klinikai halál állapotából. Nagyon érdekes és nívós darabok kerültek ki tehetséges rendezők kezei közül, elég csak Peter Weir (Piknik a Függő Sziklánál), vagy az akció/trash vonalról Brian Trenchard-Smith (Hajts be, halj meg!) nevét említeni. A Next of Kin (a későbbiekben sajnos csak dokumentumfilmeket készítő) Tony Williams műve, és ha valahol igazán hangsúlyosan jelentkezik az auszik/új-zélandiak tehetsége, az ez a film. A Next of Kin olyan formai tökéletességet mutat fel (legalábbis az utolsó jelenetig, de annak külön története van), amely még azoknak a nézőknek is feltűnő lesz, akik csak és kizárólag a történetért néznek filmeket. A látvány pazar: ahogyan a kamera (néhol kézikamera) végigsiklik a ház felső emeletének folyosóján, az Hitchcockot idézi (Szédülés), de Gary Hansen munkájáról összességében is elmondható, hogy mindenből a maximumot hozza ki, legyen szó a Lindát játszó Jacki Kerin rémült, tágra nyílt szemeiről, vagy akár egy extrém közeliben mutatott kulcsról, amint az éppen megfordul a zárban. A zseniális operatőr sajnos szomorú sorsra jutott: asszisztensével együtt, néhány héttel a forgatás után helikopterbaleset áldozata lett.
„LÁTLAK!”
Nem, a Next of Kinben nem a történet a lényeg. A film egy párviadalban csúcsosodik ki, hihetetlen magasságokba tornászva a feszültséget. Teszi ezt Williams segítségével is – a rendező különös, de annál hatásosabb ötletekkel rukkol elő, köztük azzal, ami a film talán leghíresebb képe is lett: Linda, miközben arra vár, hogy a személy, aki percekkel korábban majdnem megölte, újfent megjelenjen, kockacukrokból várat épít (a jelenet egyáltalán nem szerepelt a forgatókönyvben). Az említett párviadal alatt, de az egész filmben is Klaus Schulze elektronikus zenéje szól, ami újabb kitűnő választás. Érdemes megfigyelni, ahogyan az újra ölni készülő, önkívületben vicsorgó gyilkos padlóhoz csapódó kalapácsa (a gyilkos eszköz) a dob ütemére érinti a földet.
Szinte hihetetlen, de premierjekor a filmet senki sem nézte meg a hazájában. Ausztrália ekkor Hollywood-lázban égett, a mozis piacot az import amerikai filmek uralták. Idővel azonban mégis kultuszfilmmé változott, a horrorrajongók felfedezték maguknak a Next of Kint, mindazt a tehetséget, ami a kamera előtt és mögött is napvilágra került. Ebben az esetben még a tökéletlenség is hozzájárul a tökéletességéhez: ahogy a végső jelenetben a túl lassan körbeforduló kamera lemarad a robbanásról, az még egyedibbé teszi Williams remekművét. Ez a produkció lényegében az ausztrál filmipar (közismert nevén ozploitation) egyik csúcspontja, így csak remélni tudom, hogy egyre több, a műfajért rajongó fogja felfedezni magának. Ezt segítheti a nemrégiben megjelent Blu-ray (az ausztrál Umbrella után immáron az angol Second Sight kiadásában), melyen kristálytiszta képpel, számos extra kíséretében tekinthető meg a film (még a legendás kimaradt jelenetek is elérhetők). A Next of Kint bőven tudom ajánlani azoknak is, akik alig, vagy még egyáltalán nem láttak filmet a távoli kontinensről – garantált szerelem, első látásra.
