Tesztek

Mind hallottunk vagy olvastunk legalább egy Grimm mesét, melyekben van egy visszatérő elem, a baljós sötét erdő. Ne térjünk le az útról, szórjunk morzsákat, hogy kitaláljunk. De mi van akkor, ha ez az egyetlen hely ahová menekülni lehet egy véres háború nyomai elől?

Nem könnyű egyetemistának lenni, főhősünk Shawn pedig éjjeli tolvajként próbálja meg kifizetni a diákhitelét – vagy valami olyasmit. Nagyon tömören ez is lehetne a játék összegzése, szerencsénkre viszont ennél sokkal több, jobb és viccesebb az egész.

Megint megszívtuk, mert hiába mondtuk, hogy csak mi létezünk, az idegenek mégis kérdés nélkül megszállták a Földet, azt sem mondták, hogy békés szándékkal jöttek, sőt még egy rakás embert meg is öltek. Most már csak rajtunk múlik a bolygó és az emberiség sorsa.

A Shining-sorozat 1991-es indulása óta tucatnyi programmal gazdagodott, ezek közül jó néhány Japánon kívül is megjelent. A Shining Resonance eredetileg PS3-ra készült el, hogy rögtön megszerezze a premier hetén az ötödik legjobban fogyó játék címét.

Egy hajdan szebb napokat is látott rendőrfőnök, akit bedarált a korrupt rendszer, és egy város, ahol a szirénázó rendőrautók sohasem pihennek; erről szólt a This is the Police. De mi van akkor, ha a főhős menekülne, viszont a múlt utoléri? Nos, azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy folytatás…

Két évvel a második rész megjelenése után, végre megérkezett a Banner Saga-trilógia utolsó felvonása, amely annak rendje és módja szerint lezárja a 2014-ben megkezdett történetet, és teszi mindezt továbbra is a szériához méltó minőségben.

Ki gondolta volna, hogy a Crash-trilógia felújított változata két kihívással is szembesít? Először is ott van maga a játék, illetve hogy valami újat mondjak az után, hogy a tavalyi PlayStation 4-es megjelenéskor Chocho már tesztelte az N. Sane Trilogyt.

Menetrend szerint érkezett meg a Far Cry 5 soron következő DLC-je, ami a vietnámi zöld pokol után vörösre váltva a Marsot mutatta be, méghozzá nem éppen kellemes pillanatok során, melyek alatt az alapjáték két karaktere vív ádáz harcot a mindent elözönlő arachnid fajjal.

Majdnem két évvel az alapjáték megjelenése, és kevesebb mint egy évvel az utolsó nagyobb frissítés, azaz a The Atlas Rises megjelenése után végre megérkezett a No Man’s Sky NEXT, hogy a botrányoktól nem éppen mentes programot alaposan kikúrálja, és a helyes irányba lökje.

Újra június van, újra MotoGp-játékot vehetünk a kezünkbe. Ha emlékeztek rá, akkor tavaly nagyon rá kellett pirítani a Milestone ezen részlegére, mert szinte egy üres porhüvelyt dobtak elénk, hogy na, majd jól eljátszogatunk vele. 2017-ben ez nem sikerült.

Aki kicsit is ismeri a Warhammer világát, tudja, hogy hősökből arrafelé tele van a padlás, és ha tele van, akkor a Total War: Warhammer II-ben is elfér még kettő. Szóval érkezett egy új kiegészítő, benne egy szépasszony meg egy gonosz, csúnya némber történetével…

Lovecrafti horrorjáték? Szex? Narratív játékmenet? Ha már ennyitől lázba jöttél, akkor a Lust for Darkness kellemes órákat okozhat neked – már amennyiben használhatjuk ezt a jelzőt, mert az elménknél jobban már csak a testrészek fognak csavarodni benne.

Lassan motoros magazinként is eladhatnánk a Gurut, mert idén szinte minden számra jutott pár kétkerekű. Ugye nem gondoltátok, hogy pont a motokrossz fog kimaradni? Három számozott MXGP után letesztelhettük, hogy milyen lett a Pro alcímet viselő újdonság.

Ki az, aki fiúgyermek létére sosem akart buszvezető lenni? Te? Akkor nyugodtan lapozz tovább: ez a cikk nem neked szól. Aki viszont tudja, mi a „faros Ikarusz” és a VanHool, az nyugodtan töltse el velem a következő tíz percet.

Tizennégy év pihenő után A hihetetlen család idén nyáron visszatért a mozikba, és az animációs filmmel párhuzamosan a Traveller’s Tales is összedobott egy játékot a témában, a tőlük megszokott minőségben.

Tavaly év végén talán mégsem volt olyan halva született ötlet Európába hozni az aktuális Gundam-játékot, legalábbis abból kiindulva, hogy a New Gundam Breaker is erre a sorsra jutott, sőt még 2018-ban várható a számítógépes, technikailag kiforrottabb változat.

Már két éve, hogy az Unravel jött, látott és belopta magát a játékosok szívébe, így a svéd Coldwood Interactive elérkezettnek látta az időt, hogy az idei EA Playen nemcsak hogy bejelentse a co-op móddal felvértezett folytatást, hanem még aznap meg is jelentesse.

Új játékkal jelentkezett a magyar NeocoreGames, akik a Van Helsing kalandjait bemutató trilógia után most negyvenezer évet utaztak előre az időben, hogy elhozhassák nekünk a sötét és kegyetlen jövőt, ahol nincsen más, csak vég nélküli háború.

Vallási megszállottak után politikai csatározásokkal támad a Ubisoft, legalábbis a Far Cry ötödik részével az alkotók úgy tűnik, minden kényesebb témába beletenyerelnek, elvégre a tömeggyilkos kultisták mellett Vietnám még mindig Amerika egyik érzékeny pontja.

Őslényparkot üzemeltetni nem tréfadolog. Ahogy dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum), a Jurassic Park káoszszakértője meg is jegyezte: a csodák és az ámulat percei hamar elillannak, „aztán majd jön a futás meg a sikítás”. Mindenesetre most a Frontier jóvoltából tehetünk egy újabb próbát.

Vegyél egy adag tétova finnt, egy valaha menőnek számító játéksorozatot, egy halom lelkes támogatót, valamint hat teljes évet. Ha az eredmény egy jó, de nem kiemelkedő versenyjáték lesz, akkor az máris csalódás, és ennél a szónál semmi sem írja le jobban, mit érzek.

A Street Fighter és a Mega Man csomagjai után azt gondolhatnánk, hogy a Capcom már csak a bevételre hajt, ám ez a bundle tényleg egy csoda.

Annyi körökre osztott stratégiai játék épül a WH40k-ra, hogy szinte érthetetlen, miért nem készült még belőle klasszikus 4X változat. Tucatnyi birodalom, rengeteg egység, bőséges történelem; minden adott hozzá, hogy csak még egyetlen kört játsszunk egész éjjel.

Az erőszakpornóba hajló és játékmenetről keveset eláruló előzetesek láttán sejthető volt, hogy az Agony mégsem lesz az a horror műfajt megváltó pokoljárás, amelynek az alkotói beállították, de erre az értelmezhetetlen borzadályra senki nem számított.