2021 végéhez közeledve újra elérkezett az elkerülhetetlen, a kegyetlen harc a dobogó első öt helyéért, avagy az év végi toplista. Ez nálam ismét a megjelenési naptár átnyálazását jelenti, hiszen egyetlen hónap alatt is rengeteg játékot termel az ipar, nemhogy egy év során, ráadásul idén sem panaszkodhattunk a szegényes kínálatra, még a rengeteg 2022-re csúsztatott címmel együtt sem. Arról nem is beszélve, hogy idén talán minden eddiginél kevesebb időm jutott játékra, vagyis pontosabban, a tesztenivalók mellett a saját projektekre, ami miatt az a kínos helyzet alakult ki, hogy gyakorlatilag pont azok a címek maradtak ki teljesen, vagy tudtam éppen csak beléjük kóstolni, melyek nagy eséllyel az Év Játéka listám dobogósai lettek volna. Például a korábbi részek alapján a Forza Horizon 5, és az előd ismeretében a Lost Judgment biztosan felkerült volna a listám legtetejére, ahogy nagy eséllyel indult volna többek között a NieR Replicant ver.1.22474487139..., a Scarlet Nexus, a Death's Door és a Tales of Arise is. A tavalyi évvel ellentétben idén tehát nem a bőség zavara jelent kihívást, hanem pont az ellenkezője. De tegyük is félre az ábrándokat és lássuk, milyen másodhegedűsöket sikerült összeverbuválnom.

5. Life is Strange: True Colors

Nem vagyok kifejezetten érzelmes/érzelgős ember, így valószínűleg bizonyos tekintetben nem én vagyok a Life is Strange-sorozat célközönsége, mivel ebből adódóan nem igazán érintenek meg drámái, emberi katasztrófái és érzelmi katarzisai. Ennek ellenére kedvelem a széria humorát, stílusát, karaktereit és fordulatait, bár a Life is Strange 2 vándorlós kísérleti koncepciója még az én gyomromat is eléggé megfeküdte. Szerencsére a Deck Nine a folytatásban visszatért a megszokott kisvárosi légkörhöz, a Life is Strange: True Colors esetében pedig az erre építő elemekkel és szereplőkkel egy roppant kellemes kis kaland kerekedett belőle, még ha talán nem is olyan szerteágazó és fordulatos, mint elődeinél.

4. Kena: Bridge of Spirits

Az Ember Lab alkotása, bár alapvetően nem tett le az asztalra semmi forradalmi újdonságot – de ez persze nem is kötelező elvárás –, mégis olyan bájos és varázslatos hangulatot és világot tárt elénk, amit lehetetlen volt nem megszeretni. A Kena: Bridge of Spirits túlvilági bája, és néhol egyszerűsége, néhol pedig pont összetettsége egy igazán magával ragadó kalandod rejt, amiben bőven akadnak epikus összecsapások, cuki lények, ötletes feladványok, szívszorító emberi történetek és felfedezések. Akinek eddig kimaradt, annak apróbb hibái ellenére mindenképpen csak ajánlani tudom.

3. Resident Evil Village

Az idei év egyik meghatározó jelensége talán nem is maga a Resident Evil-sorozat legújabb felvonása volt, hanem annak termetes vámpírasszonysága, bár nekem alapvetően inkább a játék nyerte el a tetszésemet. Az Ethan Winters viszontagságait folytató Resident Evil Village részemről abszolút hozta a szériától elvárt hangulatot, és valamelyest elérhetőbbre is sikerült elődjénél a sok esetben nyitottabb tereknek és világnak, valamint a több akciónak köszönhetően. Az eredmény pedig leginkább a The Evil Within két része közti váltást jutatta eszembe. Aki szereti a műfajt, annak mindenképp érdemes futnia egy kört ezzel a szokottnál talán kicsitvel több, de még mindig egészséges mértékű akcióval megszórt túlélőhorrorral, bár előtte mindenképp ajánlott a Resident Evil 7: biohazard pótlása. Ugyan a Resident Evil Village végén kapunk egy rövid összefoglalót az előzményekről, de az azért mégsem ugyanaz.

2. Persona 5 Strikers

Szerencsére a tavalyihoz hasonlóan idén is sikerült egy Persona-játékot is felpakolni az év végi listámra, még ha nem is a fő sorozat egy darabját. Persze a Persona 5 Strikers bizonyos tekintetben kicsit azért becsapós, mivel musou műfajából adódóan a játékmenet terén merőben eltér elődjétől, azonban mégsem egy egyszerű spin-off, hiszen története a Persona 5 cselekményét folytatja. Bár az Omega Force nagyszerűen átvette az alapmű stílusát, eleinte azért így is nehezen barátkoztam meg az új harcrendszerrel, de a végeredmény végül egy egészen kellemes visszatérés lett a közkedvelt világba és ismerős karakterekhez. A műfaji váltásból adódóan ráadásul a Persona 5 Strikers egy jóval elérhetőbb választás a nagyközönség számára, mivel bármennyire is zseniális, megértem, hogy van, aki nem tudja megemészteni a Persona 5 lassú tempóját. Ezzel a felvonással viszont talán születik pár új rajongó is, aki örömmel fedezi majd fel visszamenőlegesen a szériát.

1. Chicory: A Colorful Tale

A dobogó első fokát nálam végül egy igazi kis gyöngyszem érdemelte ki, a Chicory: A Colorful Tale. Az imádnivaló látvány persze nem az egyetlen érv mellette, sőt igazából az összkép az, ami teljesen elvarázsolt. Ugyan a festős-pacsmagolós játékmenet néha kicsit esetlennek érződik, de remek alapot ad a különböző platformer-kihívásoknak, fejtörőknek és összecsapásoknak, valamint magának a történetnek is. Sajátos humora és stílusa már az elején teljesen megnyert, ahogy a mentális egészségre épülő, és azt roppant kreatívan bemutató sztori is. Az egész élmény kicsit egy örök kedvencemet, a Night in the Woods-ot idézi.

Részemről ezek – és elméleti síkon a fentebb felsoroltak – lettek volna tehát 2021 kedvencei, de ahogy tavaly, biztosan idén is kihagytam pár címet. És mit várok 2022-től? Sajnos továbbra is azzal a "probémával" küzdök, hogy alapvetően minden játék érdekel – kivétel a sportjátékok – valamilyen szinten, de időm és lehetőségem nyilván csak ezek töredékére elég. Úgy érzem, jövőre is hasonlóan kevés "énidőm" lesz, de azért érdeklődve várom a TUNIC-hoz hasonló indie meglepetések mellett az olyan nagyágyúkat, mint például az Elden Ring, a Hogwarts Legacy, a Dying Light 2, a Bayonetta 3, a Splatoon 3, vagy épp a Stray.

2021 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!