Bár tény, hogy az elmúlt évtized során számtalan kiváló játékkal gazdagodtunk, új fejlesztők törtek ki a reflektorfénybe, az AAA-játékipar mellett megkerülhetetlen tényezővé váltak a néhány fővel operáló indie fejlesztők, híres szériák tértek vissza és új kedvencek indultak el, minden szenzációs vállalkozásra, kockázatos, ám végül sikeres ötletre jutott legalább egy hatalmas baki is, amely gyakran egész fejlesztőcsapatok, sorozatok sorsát pecsételte meg. Lássuk a tíz legdurvábbat, elsősorban a felkavart por és a következmények alapján.

10. Duke Nukem Forever és az ördögi alku története

Duke majdnem két évtizeden át készült kalandja valószínűleg automatikusan helyet foglalt magának az évtized összes botrányokkal/csalódásokkal teli listáján, azonban nem szabad megfeledkeznünk a játék egy ritkábban regélt, meglehetősen fájdalmas következményéről – ezzel indult meg ugyanis a 3D Realms és a Gearbox együttműködése, amely végül bírósági perrel végződött, a 3D Realms pedig elveszítette a jogokat ikonikus karakteréhez. Azóta, úgy tűnik, sikerült megtalálniuk a helyüket retró stílusú indie lövöldék kiadásával, a DNF bukása és következménye viszont kis híján maguk alá temette a csapatot.

9. Aliens: CM, avagy félrevezetett rajongók és egy elgépelt sor

Ha már Gearbox, a generáció során bizony nem egy epikus bukta kötődik Randy Pitchford csapatához. Az Aliens: Colonial Marines az ígéretek szerint a tökéletes A bolygó neve: Halál-adaptáció lett volna, veszedelmes ellenfelekkel, brutális AI-val, a filmek hangulatával – ebből a megjelenésre lett egy, az előzetesekhez képest veszedelmesen, szánalmasan lebutított fércmunka, melyben csalódott a teljes rajongói tábor. A dolog csak tovább bonyolódott, amikor felmerült,  hogy a fejlesztő a költségek egy nagy részét inkább a Borderlands-szérián végzett munkálatokba forgatta, majd a csapatot konkrétan beperelték a közönség megtévesztése miatt. És ha ez még nem lett volna elég olaj a tűzre, 2018-ban kiderült, hogy az idegenek szánalmasan ostoba mesterséges intelligenciájáért egy mezei félregépelés felelt az egyik konfigurációs fájlban, és mindössze egyetlen sor javításával, mindenféle programozói vagy moddolói tudás nélkül orvosolni lehetett a problémák egy igen jelentős részét.

8. Star Wars: Battlefront – A rajongók haragja

Az EA-n volt a világ szeme, amikor a Disney-től megkapta az aranybányát jelentő Star Wars-licencet, és innentől a kiadóra hárult, hogy a legendás franchise felvásárlása után megnyugtassa a rajongókat, miszerint az átrendezések ellenére továbbra is szenzációs SW-játékokra számíthatnak. Ehelyett egy szórakoztató, ám borzalmasan tartalomszegény Battlefrontot kaptunk, mely saját, több mint tíz évvel korábbi elődjéhez sem tudott felnőni, ám érkezett hozzá egy olyan komplex és költséges Season Pass, melynek tervezése valószínűleg legalább annyi energiát őrölt fel, mint a játéké. A folytatással az EA-nek sürgősen javítania kellett volna a csorbát, és bár eltörölték a Season Passt, kidolgoztak egy egyjátékos módot is, utóbbi nem aratott osztatlan sikert, a fizetős DLC-k helyére pedig talán az egész évtized legnagyobb port kavart mikrotranzakciós és loot box megoldásai érkeztek. A Battlefront azóta számos javításnak köszönhetően mérföldekkel szórakoztatóbb lett, ráadásul az EA-től kaptunk egy tisztán egyjátékos Fallen Ordert is – azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy volt egy pont, amikor rajongók serege könyörgött, hogy a Disney vonja vissza a licencet az EA kezeiből.

7. No Man’s Sky – az égbolt, amire végül senki nem volt kíváncsi

A No Man’s Sky a forradalom ígérete volt, egy olyan monumentális, ambiciózus játék, amelynek kis túlzásokkal át kellett volna formálnia a játékipart, mind az indie, mind az AAA vonalon. Rajongók serege csüngött Sean Murray szavain, őrjöngött minden alkalommal, amikor a játékot elhalasztották, söpört félre és támadott meg mindenkit, aki csak fel merte vetni, hogy a játék talán nem lesz olyan jó, mint ahogy azt ígérték – és kivétel nélkül mindegyikük csalódott, amikor 2016 augusztusában  végül megjelent. A No Man’s Sky a számos ígérethez képest leginkább egy kései alfa állapotra hasonlított, monoton érdektelenségbe fulladó játékmenettel, lényegében nemlétező multiplayerrel, és bugok egész seregével, melyeknek hála egyes játékosok még a kezdőbolygót sem tudták elhagyni. A Hello Games azóta is aktívan dolgozik a javítgatáson és fejlesztéseken, kitartó munkájuknak hála jelenleg a játék már tartalmazza azt, sőt többet is, mint amit eredetileg ígért – 2016-ban azonban sokakban egy világ tört össze, és nem hittük volna, hogy valaha lesz játék, ami ennyi tekintetben ekkorát bukhat.

6. Command and Conquer 4: Tiberian Twilight – a legendás széria alkonya

Kezdünk a lista második feléhez közeledni, az olyan címek területére, amelyek számára nem voltak mentő javítások, vicces csattanók, sőt fejlesztőcsapatok, sorozatok sorsát pecsételték meg. Utóbbit hajtotta végre sikeresen a Tiberian Twilight, amely a klasszikus Command and Conquer: Tiberium-széria fináléja lett. Erőltetett kaszt- és fejlődési rendszer, átgondolatlan kooperatív kampány, alapoktól átformált játékmenet (amely esetleg egy spinoffban még működhetett volna, a fő széria lezárásában azonban borzalmas döntésnek bizonyult), ráadásul folyamatos online kapcsolat igénye a játékhoz (az elsők között!). A Command and Conquer épp csak kezdett visszatérni a reflektorfénybe a Tiberium Wars és Red Alert 3 sikereinek köszönhetően, a Tiberian Twilight pedig egyetlen húzással sikeresen megölte. A bukás következtében az EA végül a free-to-play MMORTS Generals 2-től is megvonta a bizalmat, az egykori legendás sorozat pedig azóta csak gagyi böngészős és mobilos játékok formájában él tovább. A közeljövőben az eredeti fejlesztők keze alól fog érkezni az első két játék remake-je – remélhetőleg sikerül tíz év után életet lehelniük a sorozatba és helyrehozni a kárt.

5. Mass Effect 3 és Andromeda

Kis csalás, azonban nagyon úgy éreztem, hogy ez a két cím egy helyet érdemel,  együttes erővel sikerült ugyanis lelőniük a Mass Effect-szériát, és keményen megrengetni a Bioware addig sérthetetlen, félisteni státuszát. A ME3 még nem követett el „akkora” bűnöket, bár a két részen át felépített űropera fináléjaként hangulatában, játékmenetében és történetében is csalódásokat okozott, arról nem is beszélve, hogy az EA a DLC és Season Pass őrület hevében a játék egyik legemlékezetesebb karakterét, Javikot egy fizetős DLC mögé zárta. Az Andromeda ennél már sokkal durvább hibának bizonyult, az új trilógia beindítása helyett lényegében megpecsételte a széria sorsát, melyből a legtöbben már csak a mémek ezrein keresztül oltott borzalmas karaktermodellekre és animációs bugokra emlékeznek. (A listáról az Anthem csak azért maradt le, mert a fejlesztők elvileg gőzerővel dolgoznak a játék átdolgozásán és talán még megmenthetik.)

4. Dead Space 3 és a AAA túlélőhorror elleni merénylet

Sokáig tétováztam, hogy ide a Resident Evil 6 kerüljön-e, ugyanis ez a két játék érte el azt, hogy a mainstreamből az évtized elején kipusztoljon a túlélőhorror, méghozzá mindketten ugyanazzal a bűnnel – adrenalinpumpáló akcióra és kooperatív játékmenetre hegyezték ki az addigi lassú, hátborzongató szériákat, persze katasztrofális eredményekkel. Végül a Dead Space került ide, ugyanis míg a Resident Evil a Capcom döntéseinek és kitartásának köszönhetően az évtized végére magára talált és visszahúzta magát az élmezőnybe (ráadásul a hatodik rész eladások terén nem teljesített olyan tragikusan), az akkoriban a túlélőhorror királyaként emlegetett Dead Space ezen a ponton véget ért, a Visceral csapata pedig megindult a lejtőn, melynek révén előbb másodhegedűsök lettek a sikeresebb EA csapatok mellett, majd a kiadó 2017-ben teljes mértékben felszámolta őket. Mind a franchise, mind a fejlesztőcsapat sokkal többet érdemelt volna ilyen kiábrándító és csúfos lezárásnál.

3. A kis PlayStation konzolok

A Sony egy fantasztikus évtizedet zárhatott remek eladásokkal, felvásárolt stúdiókkal és sikeres konzolokkal, ám ha bukásokról van szó, nem szabad megfeledkeznünk két igen kellemetlen szégyenfoltról a kiadó portfóliójában. Az egyik a PlayStation Vita, amely ugyan egy remek kézikonzolként indult, azonban a gyenge (részben az okostelefonok hódításának köszönhető) eladások következtében a Sony a Nintendóval ellentétes irányba lépett, és ahelyett, hogy tűzön-vízen át támogatta volna a kütyüt, amíg az sikeressé nem válik, folyamatosan megvonta a támogatást a platformtól, mígnem végül le is álltak a gyártással, új kézikonzolról pedig azóta sincs hír. A másik a PlayStation Mini, amely megpróbálta meglovagolni a mini retró konzolok divatát, a kínálatából viszont olyannyira hiányoztak azok a címek, amelyek sokak számára meghatározták az első PlayStation konzolt, hogy a kezdeti érdeklődés ellenére csúnyán elbukott. Hogy a Mini bukása még fájdalmasabb legyen, néhány kísérletező kedvű rajongó később még nyomokat is talált, hogy eredetileg sokkal több ikonikus címet tartalmazott volna a konzol, ha nem szólnak közbe a jogi akadályok.

2. Nintendo Wii U

A Wii bár technológiailag labdába sem rúghatott a PS3 és a X360 mellett, mozgásérzékelős kontrollerének hála egy nagyon népszerű és sikeres konzol lett még azok számára is, akik különösebben nem érdeklődtek a videojátékok iránt. A Wii U-nak mindössze ezt a sikerhullámot kellett volna meglovagolnia, azonban egy elbaltázott marketingkampánynak köszönhetően sokan még azt sem ismerték fel, hogy egy rendes konzolról van szó a mezei kiegészítő helyett. A gyászos eladások hatására a nagyobb kiadók és fejlesztőcsapatok sorban vonták meg a támogatást a Wii U-tól, sokan pedig már-már attól féltek, a Nintendo a kudarcot követően le fog állni a nagykonzolok gyártásával – a kiotóiak azonban a Switch-nek hála szerencsére megfordították a szerencséjüket, a Wii U azonban a Virtual Boy mellett a cég talán legnagyobb bukása volt.

1. Fallout 76

A Bethesda a minden idők egyik legjobb játékának tartott Skyrimmel indította az évtizedet, amit az elvárásokat ugyan kissé alulmúló, de még mindig zseniális Fallout 4 követett. Majd az évtized végére egy olyan hirtelen lejtmenet következett a Fallout 76 formájában, amely nemcsak megjelenésekor okozott bizonyult orbitális buktának, de az azóta eltelt bő egy év során is folyamatosan kisebb-nagyobb botrányok zajlottak vele kapcsolatban. Bugok, tartalomszegény és unalmas játékmenet, instabil szerverek, a gyűjtői kiadással a rendelőknek kiküldött, vászon helyett nejlonból készült táskák, kiszivárgott felhasználói adatok, beerőltetett battle royale mód, indokolatlanul drága prémium előfizetés, mely egy bug révén ráadásul meg is károsította az előfizetőket. Ráadásul, míg számos hasonló volumenű bukta a fejlesztők kitartó munkájának hála kiköszörülte a csorbát, és szép lassan visszanyerte a rajongók bizalmát, a Fallout 76 minden egyes javítással, finomhangolással rosszabb lett, vagy még inkább minden jónak szánt lépésére jutott egy epikus botlás, és egyelőre kérdéses, hogy ezek után a Bethesda pontosan hogy fogja helyreállítani a renoméját.

Futottak még

A listára természetesen számos cím felkerülhetett volna még – olyanok, mint az Assassin’s Creed Unity, mely rengeteg hibája miatt ideiglenesen parkolópályára küldte a teljes szériát. Helyet kaphatott volna az Overkill’s The Walking Dead, mely hosszas készülődés után brutálisan bukott, és alig pár hónap után le is került a polcokról. A Crysis 3 és a Ryse: Son of Rome is igen elképesztő bukásnak bizonyult még az évtized első felévben, mert ugyan csődbe nem juttatták a Cryteket, együttes erejükkel sikeresen letaszították a korábbi AAA kategóriás pozíciójáról. Nem sokon múlt, hogy helyet kapjon rengeteg Steam-es shovelware játék, az Ouya konzol, a hosszas várakozás után nemrég megjelent, ám a jelen adatok szerint brutális bukásnak bizonyult Shenmue 3, vagy a Sonic Boom, mely remek ötletei és veterán fejlesztői ellenére tragikusabb jelenése lett a kék sünnek, mint a hírhedt 2006-os borzadály.

A Mighty No. 9 rengeteg csúszás, be nem tartott ígéret, rajongókat sértő előzetes után jelent meg, és a Mega Man szellemi örököse helyett egy feledhető, közepes játék lett. A Battleborne-nal a Gearbox bezsebelhette volna a legrosszabb időzítés és legrosszabb promó miatt legnagyobbat bukott játék díját, a Radical Heights és a LawBreakers páros pedig gyakorlatilag véget vetett CliffyB karrierjének. Külön kategóriát érdemelnének a félresikerült, túlbonyolított, esetenként szinte játszhatatlan Kinect és VR bukták, de a mobiljátékok is, amelyek kezdeti hatalmas hódításuk után alig pár évvel már olyan szégyenteljes bukásokat vonultattak fel, mint a Dungeon Keeper, és még mindig kérdéses, hogy vajon valaha visszaküzdhetik-e magukat komolyan vehető platformmá. Remélhetőleg mind a kiadók, mind a fejlesztők tanulni fognak a hibáikból – és ha tíz év múlva ismét összesítenem kell majd a legnagyobb bakikat, jóval nehezebb dolgom lesz, mikor tíz ilyen nagyságú mellé lépést kell összegyűjtenem.