Futottak még:
Vérzik a szívem, de sajnos a Doctor Strange-t is le kellett vennem a listáról. Pedig messze az egyik legkülönlegesebb Marvel portéka. Nem különösebben szeretem a varázslós dolgokat, de ez a spiritualista hozzáállás, az egész gondolatisága, annyira érdekes és érett, hogy már ezzel levett a lábamról. Tele van remek színészekkel, élükön az abszolút kedvencemmel, Benedict Cumberbatch-csel. Aki sokak szerint egy újabb Vasember, sőt ez is csak egy Sherlock szerep. Szerintem ez rohadtul nincs így. Eleinte ilyen a figura, de utána teljesen más karakter lesz belőle, ami totál távol áll már Sherlock és Tony figurájától. Fantasztikus a szerepben a brit úriember! Kicsit Rachel McAdams figuráját éreztem fölöslegesnek. Chiwetel Ejiofor is igen jó választás, a leendő főgonosznak, Tilda Swinton is jó mentor volt. Mads Mikkelsen kedvenc dán színészem karizmatikus főgonosz lehetett volna, ha hagynak neki időt jobban kibontakozni. Így csak egy fokkal érdekesebb, de tipikus Marvel főgonosz lett, akit egyébként egy bitang jó színész alakít. Ez az egyik legnagyobb baj a filmmel, eléggé kihasználatlannak éreztem Mads figuráját. Illetve a végén elviseltem volna, valami hosszabb, epikusabb harcot a Doki és Kaecilius között. Meg a film üzenetét és gondolatiságát, szerintem még lehetett volna körbejárni egy-két plusz beszélgetéssel. A látványa persze fantasztikus, Marvel cucchoz képest is elképesztő és baromi egyedi. Igazi LSD trip. Nagyon várom a második részt, és a Végtelen Háborút, amiben szintén feltűnik majd a jó Doktor.
Magyar film is került ide, méghozzá egy doksi, a Vakondok 4 - Végigjátszás. A számból gondolom rájöttetek, hogy ez már egy sokadik epizód. A korábbi részekben foglalkozott már a stáb a graffiti művészekkel, breakelőkkel. A demoscene, egy külön filmet kapott, de az underground zenei életet is körbe járták. Mindezt persze magyar vonatkozásban vizsgálták meg. Magyar underground művészekkel, deszkásokkal készítenek interjúkat stb. A 4. rész messze a kedvencem, mert ez a videojáték fejlesztésről szól. Méghozzá a szocializmusban. Rengeteg híres magyar játékfejlesztőt megkerestek. Aki kicsit is fogékony az ilyesmire, annak ez a film kincsesbánya lehet. Aki meg azt se tudja mi az a videojáték, vagy, hogy egyáltalán, hogy készülnek és milyen emberek állnak ezek mögött, azok is tegyenek vele egy próbát. Nagyon jó sztorikat mesélnek az interjú alanyok!
Az Életről már volt szó, konkrétan a meglepetések listáján, az első helyre tettem. Ne is ragajdunk le itt, hanem jöjjön egy animációs film, méghozzá a Resident Evil: Vendetta. Bezony, egy Resi film itt, hát úristen, a legrosszabb filmnek választottam az élőszerplőset, akkor ez most mi? A különbség annyi, hogy ez rohadt jó, az meg nem. Kb. ennyi. Meg ez tiszteletben tartja az alapanyagát (a Capcom felügyeli ezeket az animációs filmeket). Egy agyatlan, de végtelenül látványos és szórakoztató akció pittyputty! Már haramadik alkalommal tud kikapcsolni, valamit azért jól csinálnak na!
Maradjunk is az animációs film vonalon, a Csillagközi invázió: Mars Invázióval pontosan ugyanaz a helyzet, mint a Resivel. Sajnos csak ez a rész jelent meg itthon, pedig ez előtt van még egy animációs film, ami szerintem jobb is egy picit ennél. Arra is érdemes ránézni. Sokkal igazibb folytatások ezek, mint az élőszereplős borzalmak! A sztori a szokásos, rovarok+katonák+egy kis társadalom kritika (megközelítőleg sem annyi és olyan jó, mint a kultikus első filmben)= látványos vérengzés és fun!
Az Alapítót már elég régen kinéztem magamnak, talán még nyáron láttam az előzetsét. Arról szól, hogy a McDonalds hogy lesz az az óriás cég, amit ma látunk belőle. Remek hangulat, óriási alakítások Michael Keaton második reneszánszát éli a Birdman óta! Elképesztő sztori, hogy egy családi vállalkozást, hogy lehet felfuttatni és teljesn kiforgatni saját magából, amit igazából egy törekvő, dörzsölt és nagyon aljas figura hoz össze. Remek mozi!
Szerintem a Wonder Womant, nem kell magyaráznom. Értékes, nagyon jó üzenetet megfogalmazó film, a DCEU megmentője is lehetne, ha a Warner-nek lenne egy cseppnyi esze. Nincs. Szórakoztató, látványos, a főszereplő telitalálat! A főgonosz viszont eléggé Marvelesen semmilyenre sikerült. Meg úgy általában a gonosz karaktereket rettentesen kezeli a film. Ettől függetlenül szuper film!
Sajnos az Egy magányos tinédzser is lecsúszott a Top 10-ből, pedig nagyon szerettem. Adva van egy eléggé magának való tini csaj, akinek egyetlen barátnője van évek óta és hogy hogy nem pont főszereplőnk bátyjával gabalyodik össze. A testvérek között egyébként sem felhőtlen a viszony, ezt a helyzetet viszont úgy éli meg Nadine, hogy a bátyja direkt vele akar kiszúrni és az egyetlen barátját is elakarja venni tőle.
A film tökéletesen szlalomozik a dráma és a vígjáték stílusai között, ami alapból nem kis teljesítmény. Remekül mutatja be, hogy az identitást kereső fiatalok, mennyi hülyeségbe képesek beleszaladni. Mennyire nem tudják, hogy mit is akarnak és hogy mennyire el lehet tévedni, ha nincs melletted senki, akiben úgy érzed megbízhatnál. Igazából engem elég sok mindenben a Juno-ra emlékeztetett, bár ott meredekebb témával foglalkoztak bátrabban. De ez is csak egy kicsit marad el tőle. A két főszereplő meg hihetetlen jó választás volt, Woody Harrelsonra ugye bármit rálehet bízni. Itt egy nagyon furi tanárt alakít, szenzációsan. De az igazi kincs Hailee Steinfeld. Elképesztően nagy tehetség ez a csajszi, színészként is és pop előadóként is remek dolgokat hoz össze (és most a Különösen veszélyes című filmet felejtsük el). Nagyon remélem, hogy több filmben fog még feltűnni!
A 2016-os Oscar mezőnyben A préri urai is ott volt a legjobbak között és nem is véletlenül. Hozzánk moziba nem jutott el, csak az HBO adta le. A film gyakorlatilag egy modernkorba helyezett western. Egy testvérpár elkezd bankokat rabolni, hogy megmentsék a családi farmot. Lovak helyett kocsikkal mennek, vannak benne tökös cowboyok, meg tapasztalt öreg Texas Ranger (Jeff Bridges alakításában, hát ki más?). Elképesztően jó párbeszédek vannak a filmben, jól néz ki, a hangulata fenomenális, kevés az akció, de amikor van, az székhez szögező. Megmutatja, hogy texas a mai napig mennyire egy öntörvényű, furcsa hely. Van benne, testvérdráma, egy kis fekete humor. Egyébként egy meglhetősen ráérős tempóval halad a film és a végkicsengése sem feltétlenül az, amire az ember számítana. Nem való mindenkinek, pedig egy igazi gyöngyszem!
A Kaliforniai Álom volt tavaly az egyik olyan film, amit úgy vártam, mint a messiást, hogy végre megnézzem Blurayen, mivel moziban nem tudtam korábban. A filmet ugyanaz az arc rendezte, aki a Whiplasht! Ami számomra az egyik legnagyobb filmélményem volt evör! Itt már konkrétan musicalt készített. Nem vagyok oda a műfajért, de van 1-2 darab, amit szeretek. Szerencsére ezzel a mozival bővült ez a lista.
Egy gyönyörű és kedves film. Hogy mit tesznek meg az emberek az álmaikért, egymásért. Két karakteren keresztül muatják be, az egyikük azért jön Kaliforniába, hogy színésznő lehessen, a másik pedig egy jazz club-ot akar nyitni. Furán futnak össze, nem is kedvelik először egymást, de persze szerelem lesz a dologól. És itt térnék rá rögtön a film legerősebb pontjára, Ryan Gosling és Emma Stone annyira tökéletes pár ebben a filmben, hogy arra talán nincs is megfelelő szó! Vibrál köztük a levegő minden jelenetben (jártak is együtt korábban). Emma Stone még énekelni is egész jól tud, Gosling nem annyira, de nem gáz. Elképesztően jók a dalok a filmben, fantasztikusan néz ki. Semmi giccs nincs benne, ami egyébként a műfaj sajátja szokott lenni. Ízléses, tiszta, feel good mozi, de a végére azért marad egy kis keserűség az emberben a sztori végett. Bitang jó film!
A Suicide Squad kritikai szétbombázása után, David Ayer-nek tele lett a hócipője. Nem csak a negatív vélemények akasztották ki, hanem valószínűleg a stúdiórendszer is. A Warner ugye nem igazán engedett neki szabad kezet a film összerakásakor. Mit tehet ilyenkor egy tehetséges rendező, aki csak a saját vízióit akarja megvalósítani, anélkül, hogy a pénzemberek beleugatnának a dolgába. Hát a Netflix-hez fordul. Így született meg a Bright. A kritikusok természetesn a sárga földig alázták szerencsétlen filmet (mind bekaphatják), a nézők viszont szerették. Sőt, ennél a filmnél konkrétan nem néztek meg többször semmit a Netflixen és egy másik rekord is ezé a filmé. Konkrétan eddig ez a legdrágább Netflix film.
Na de miről szól? Los Angelesben járunk, egy fura párost követünk nyomon, kb egy napig. Ismerős? Az utolsó műszak (rendezte), Kiképzés (írta). Bezony ez is egy buddy movie, bár itt a két főszereplő között végig hirig van, nem igazi barátság, vagy tisztelet. Ja és az egyikük egy ork! Bitch what?! Jaja, ez egy modern korban játszódó fantasy. Los Angelesben járunk, ahol az orkok, tündék, varázslók, tündérek, meg minden más fura lény ugyanúgy grasszál az utcákon, mint az emberek! Az orkokat nem igazán szeretik, mert pár ezer évvel korábban egy sötét lény, vagy mi a fene megakarta hódítani a Földet és az orkok kivételével mindeknki a lény ellen volt. Amikor legyőzték, az orkok megvetett faj lettek. Ők így méginkább egymásra támaszkodnak, mint egy törzs. Ezért is utálják a főszereplő orkot a többiek, mert ő meg szeretne beilleszkedni, ő az első ork rendőr.
Végre valami egyedi ötlet, valami ami nem megszokott. A szokásos LA zsaru toposzokat, olyan jól borítják be ezzel a fantasy panírral, hogy az már önmagában elviszi a hátán a filmet. Nem talált pénzen vesznek össze a rendőrök, hanem varázspálcán. Az FBI-on belül van valami mágia hivatal. Persze lehetett volna jobban is belemászni bizonyos dolgokba, de helyette Ayer úgy döntött, hogy végigpörgeti a filmet. Folyamatosan megyünk, valami mindig történik. Jó dumákkal töltik ki a játékidő üresebb részeit. Ha nem is üvöltve röhögős poénokat szállítanak, de viccesek. Az akciók látványosak és eléggé véresek. Will Smith és Joel Edgerton párosa tökéletes! A szakadár tünde vezért Noomi Rapace (ő eléggé megtalálta a helyét, a Netflixen, a Hét nővérben ő a főszereplő) játssza. Igazából a saját kisugárzásaval tölt fel egy eléggé semmilyen főgonoszt. Mindenki tegyen egy próbát a filmmel, ne hallgassatok a kritikusokra, meg a meta adatokra!
Most akkor jöhet a Top 10+1 lista. Igen, úgy döntöttem, hogy most két első helyezett lesz. Egy ami tényelg 2017-ben került moziba, egy pedig, ami 2016-ban, de 17-ben jött ki lemezen.
10. Kincsem
Nem is emlékszem, hogy került-e már fel erre a listára magyar film. De a sereghajtó bizony magyar lett! És lehet nem is ő az egyetlen a listán! Szóval a 10. a Kincsem, ami egy igazi, nagy történelmi, magyar kalandfilm. Remek hangulattal, jó történettel, eszméletlen jó karakterekkel, akiket egytől egyig fantasztikus színészek keltenek életre. És végre igényesen is néz ki! Egy történelmi magyar film! Szerintem az Egri csillagok óta nem volt ilyen! A jelmezek, a díszletek, egyszerűen gyönyörűek! Annyira jó volt látni, hogy ilyet is tudunk csinálni! Simán felveszi a versnyet bármilyen másik hasonló európai, vagy amerikai filmmel. Tényleg nem tudnék rajta fogást találni! Talán az a külföldi karakter lógott ki egy kicsit a sztoriból a “likeolom” hülyeségével, de szerencsére nem erőltették! Minden magyar filmszerető hálás lehet az alkotóknak! Ez a film tényleg egy kincs!
9. A Galaxis Őrzői 2
A Marvel legelmebetegg csapata visszatért és… Hát pont ugyanolyan gyökerek, mint először. Viszont! Ami a legnagyobb fegyverténye a filmnek, James Gunn gondolt egy merészet és olyan érzelmi töltettel bikázta meg a második részt, amire szerintem senki sem számított. Nagyon sokat foglalkoznak benne a családi kötelékekkel (nem, nem a Halálos Irambanhoz hasonlóan). Apa-fia és testvérek közötti konfliktusok. És egy olyan finálét kapunk, hogy majdnem megkönnyeztem! Mindezek mellett nem feldkeztek meg a csapat dinamikáról sem, sem arról, hogy ez egy Marvel film. Így kapunk végtelenül elvetemült akciókat, és olyan poénokat, amiket biztos, hogy nem józan állapotban találtak ki Gunn-ék! Az új szereplők fenomenálisak Mantis és Ego is. A színészeik is remekelnek. Főleg Kurt Russel! Imádom ezt az embert!
És végre, végre megint kaptunk egy normális gonoszt! Aki nem pusztítani akar, meg nem feltétlen uralkodni, hanem van valmi fura víziója, amit el szeretne érni! Motivációja van, karaktere, érted, hogy mi a fene hajtja, hogy mit miért csinál! Köszönöm! Végre! Nagyon imádtam ezt a filmet! Sokkal több, mint az első része, pedig már arra is 10/10-et adtam.
8. John Wick: 2. Felvonás
Az első részre bátran mondtam, hogy az elmúlt bő 20 év legjobb akciófilmje. Mert végre az alkotóknak eszébe jutott az, hogy mitől is működik egy ilyen produkció. Hogy elhiszem a főszereplőről, hogy amit csinál, azt tényleg ő csinálja. Nem rejtjük idióta vágások és kameraréngatások mögé a csalásokat. Ott van a mi urunk Neo és szétkap mindenkit a rákba! De nem terminátor, ő is megsérül, neki is kell pihennie. Nem fél sokszor magát is és a műfajt is kinevetni! Ezért volt akkora mestermű az első rész! A második rész szinte pontosan ugyanilyen. Megint veszett jó akciók vannak benne, Keanu papa megint bitang jó. Nem felejtenek el kicsit megint viccet csinálni ebből az egész bérgyilkos világból. Az egyik célszemély pl. inkább öngyilkos lesz, mikor meglátja, Mr. Wick-et. De röhögtem!
Tovább bővítik a bérgyilkos mikrovilágot, nem véletlenül! Nem csak a John Wick 3 miatt teszik ezt, hamarosan jön a Continental sorozat, ami a bérgyilkosok hoteléről fog szólni! Érdekes lesz! Egy dolog miatt húztam a számat. Nem voltak most olyan emlékezetes gonoszaink, mint az első részben. Pedig elfértek volna. Nagyon várom a 3. felvonást!
7. Pókember: Hazatérés
És igen, végre! A kutyafáját! 13 év szerencsétlenkedés után, végre megint kaptunk egy normális Pókember filmet! Sőt, egy olyan Pókember filmet, aminek a főszereplője, eddig messze a legjobban hasonlít az eredeti alapanyagra. Pókember egy tini. Akinek tini gondjai vannak. De felnőtt akar lenni. Tiniként cselekszik, gondolkodik. Konkrétan az itteni Póki… Egy balf*sz! De egy szerethető, kezdő balfék! Akiben ott a tettvágy, szeretne jobb lenni és jókat tenni. Csak nem mindig jön ez össze, a rutin hiánya miatt. Annyira tetszett, hogy nem intéztek el 1-2 jelenettel azt, hogy Pókember itt-ott béna és egy óra után már ő a Csodálatos Pókember! Nem, ő majd lesz a Csodálatos Pókember! Most még csak Peter a pók ruhában!
Az egésznek van egy ifjúsági filmes bája, olyan, mint a 80-as évek tini vígjátékai. Konkrét utalás van a Meglógtam a Ferrarival-ra például! De több John Hughes filmre is kikacsint a film. Tom Holland pedig a legpókemberebb póki eddig. Nekem Tobey-val se volt bajom, sőt! De Tom fiú rápirított! Nagyon ügyes a srác! De gyakorlatilag minden színész kifogástalan! És úgy tűnik, remélem nem kiabálom el, hogy a Marvel kezd kilábalni a főgonosz betegségből! Itt is, mint a GotG 2-ben, kapunk egy értelmes főgonszt! A Keselyűt! Ő sem egy világpusztító, egy szörnyeteg. Egy mondata van a filmben, amivel bárki azonosulhat vele: “El kell tartanom a családomat!” Ennyi! És gyerekek Michael Keaton annyira élte ezt a szerepet! Jó látni, hogy ő is kezd visszajönni!
Továbbá a film mert kicsit újítani és tovább gondolni bizonyos dolgokat. Nem csak azzal kapcsolatban, hogy Pókember igazából csak egy esetlen gyerek aki szuperhős akar lenni. A ruhája például. Sosem értettem, hogy mitől lesz olyan menő szerkója a képregényekben, vagy a korábbi filmekben. Itt konkrétan Tony Stark ad neki egy, az ővéhez hasonló szerkót. Apróság, de mégis mekkora ötlet! Az is tetszett, hogy végre hagytuk Ben bácsit a fenébe, és Tony lett a mentor! Nem, nem így volt a képregényben, de ide ez jobban illik és meg is merték lépni. Fhak yeah! És a film végén, nem hülyéskedek, van egy olyan csavar! Addig eszembe se juttt a dolog, míg a film oda nem ért. Még röhögtem is, hogy mekkora lenne már, ha most az történne, hogy… És pontosan az történt! Hát kb. olyan fejem volt nekem is, mint szegény Parkernek!
Imádtam a Pókember: Hazatérést, szerintem a nyáladzásból azért leesett. A tavalyi szuperhős film felhozatalból messze ez a legjobb (tény, nem láttam az Igazság ligáját, meg a Thort se, de kizártnak tartom, hogy akárcsak megkarcolnák ezt,), de szerintem a Pókember filmek közül is ez eddig a legeslegjobb! Még több Pókembert!!!
6. Kút
Megint egy magyar film! Azt a hét meg a nyolcszázát! Erről a filmről minél kevesebbet tud az ember annál jobb! Van egy határmenti benzinkút, itt dolgozik egy idős fószer, akinek éppen betoppan a fia, akit évek óta nem is látott. Kis idő elteltével jön egy busz teli prostival, akiket Svájcba csempésznek. Kiderül, hogy az öregnek van valami biznisze az egyik verőlegénnyel, aki nagyon sietne már el az országból, de a jármű tönkre megy, így mindenkit a kúton ragad.
Egy igazi, vegytiszta thriller! Eszméletlen figurákkal, színészekkel. Olyan elmebeteg helyzetekkel, hogy még Tarantino és a McDonagh tesók is elismerően csettintenének! Tele fekete humorral és robbanásszerű erőszakkal! Szerintem a Kontroll óta nem született ennyire jó magyar film!
5. Ghost in the Shell
Hát de ez ez? Fúj, amerikai remake! White washing! Lesz*rom! Én majd megvesztem ezért a filmért! Elérte azt, amit az eredeti anime nálam sohasem tudott. Bevont a világába! Akarta, hogy megértsem mit akar elmesélni. Nem csak a magas lócáról osztotta az észt, mint ahogy tette azt az anime, túlművészkedve. Nem, én nem vagyok rajongója az eredeti animének. Szerintem túl rideg volt, a főszereplőt nem tudtam megkedvelni, túl sok mindenről akart szólni túl kevés játékidőben (az anime asszem éppenhogy 80 perc). De megértem, hogy miért kult film.
Az élőszereplős, amerikai verzió pedig volt olyan tökös, hogy mert változtatni! Nem, valóban nem a világot akarta bemutatni és filozófálni (bár szerintem a saját szelleme ott van a páncélban, de tény, hogy nem feltétlen azzal foglalkoznak). Helyette egy ember történetét mesélte el. A főszereplő Őrnagyét, akit így végre közel tudtak hozni hozzám és megértettem mi hajtja, sőt megszerettem! És minden megvan magyarázva, hogy miért fehér az őrnagy, miért nem ázsiai. Még az is egy külön történetszálat kap, hogy mi lett Batou szemeivel! Apróság, de ebből is látszik, hogy ez a film tiszteli az alapanyagát és szereti a rajongóit! Valóban nem egy szolgai másolata az eredeti sztorinak, sőt igazából teljesen újat találtak ki! De úgy, hogy mégis valamennyire rímel annak történetére. Sőt, az anime legepikusabb akciójeleneteit is a filmbe tudták illeszteni úgy, hogy egyáltalán nem lógott ki! Most nem azért, de ez szerintem olyan bitang meló lehetett, hogy tuti vért izzadtak vele hónapokig! A színészek mint telitalálatok, pedig Scarlett nénitől nagyon tartottam én is!
Sajnálom, hogy az úgynevezett “rajongók” mennyire nem akarják megérteni, hogy valójában mi is ez a film! Meg is bukott szerencsétlen Ghost in the Shell mindenütt. Érdemtelenül. Pedig ez pont nem az az ostoba Hollywoodi remake, amiktől mindenki fél. Ez pont az a kivétel, az az 1 az 1000-ből amikor egy gyöngyszem születik. Csak remélni tudom, hogy idővel magukhoz térnek az emberek. Egy igazi kis mestermű!
4. Éjszakai Ragadozók
Tom Ford rendezőről korábban sosem hallottam! Mint kiderült azárt, mert igazából nem is filmes, hanem a divatszakmában dolgozik. Néha napján azért készít egy filmet. Például ilyen mesterművet, mint az Éjszakai Ragadozók. Már a szereplőgárda önmagáért beszél: Jake Gyllenhaal, Amy Adams, Michael Shannon (Oscar jelölésig juttatta ez az alakítása konkrétan). De a legnagyobb meglepetés Aaron Taylor-Johnson (Kick-Ass, Ultron Kora, Godzilla). Életemben nem láttam még ezt az embert ennyira eszméletlenül jól alakítani! Lehet több negatív szerep kellene neki! De egyébként mindenki parádésan alakít!
A film egy vegytiszta thriller, a legeslegsokkolóbb fajtából! Adams és Gyllenhaal egy házaspárt alakítanak, akik már elváltak, nem is igazán tartják már a kapcsoaltot egymással. Aztán egy nap a nő kap tőle egy kéziratot, a hamarosan megjelenő regénye az és kifejezetten a volt feleségének ajánlja. Akönyv egy rendkívül erőszakos történetet mesél el, amitől a nő teljesen kikészül és nem érti, hogy miért küldte ezt el neki a volt férje. A néző számára viszont hamar összeáll, hogy ez a regény egy bosszú! Azt a lelki megrázkódtatást írja le benne, amit a férfi átélt amikor a felesége elhagyta. Azt akarja tudja meg ő is, hogy mit érzett.
Az Éjszakai Ragadozók 3 történet szálon mozog. Az egyik a múlt, ahol megtudjuk, hogy hogyan és miért szakított a pár. A jelen, amikor a nő már egy másik férfival van, de ott sem teljes igazán az élete és a könyv sztoriját is láthatjuk, a legkeményebb dolgok természetesen itt történnek! Zseniális az, ahogy a 3 eltérő idősíkot összekötik, sokszor csak egy apró, a háttérben megbúvó utalással. Egy autóval például, a kirakatban. És a filmnek annyira feszült sok jelenete, annyira kihozza a sodrából (a jó értelemben) az embert, hogy rengetegszer szorult ökölbe az én kezem is! De volt, hogy konkrétan megfeszült a gyomorom! Főleg az elején az elrablós rész… az konkrétan egy kínzással ér fel! Nem egy könnyű élmény végignézni, de nagyon egyedi és biztos, hogy életed végéig veled marad!
3. Logan
Bronzérmes lett a Fox/Marvel közös gyermeke a Logan. Ami végre merte úgy bemutatni a karaktert, amilyennek lennie kellett volna mindig is. Egy vérengző fenevadnak, aki darabokra tépi azt, aki sz*rakodik vele! Bezony, ez a film végre véres, brutális, kegyetlen és megalkuvást nem tűrő. Tette ezt úgy, hogy… felkészítette a főszereplőt a búcsúra. Olyan drámát írtak a Loganbe, amire szerintem sokan nem is számítottak és nem csak a végkicsengésre gondolok. A Logan hangulata végig keserű, gyászos, még a vidámabb pillanataiban is ott van az elmúlás gondolata. Hogy egy ember mit hagy hátra maga után, ha már nem lesz? Azért ezt egy Marvel filmtől ki a halál várta? Kicsit olyan volt, mintha egy véres, Clint Eastwood westernt néztem volna.
Ez a Logan már öreg. Haldoklik, a testébe ültetett adamantiumtól. A mutánsokat szinte kiírtották, Xavier proffot látja el addig, míg őt is utól nem éri a végzet. Ekkor toppan be Laura, aki nem más, mint Rozsomák klónja, csak éppen megkavarták a DNS-ét, így egy kislány lett belőle, de ő is legalább olyan halálos, mint “apu”. Azért azt hozzá kell tenni, hogy csak X-men filmhez képest merész és új dolgokkal próbálkoztak. Mert a Logan irgalmatlan pofátlan módon lopott, a The Last of Us című videojátékból. Egy középkorú(nak kinéző), tragikus múltú fickónak, amerikán át kell mennie, egy meglehetősen vad kislánnyal, hogy egy kolóniába vigye őt. A páros eleinte nem szívleli egymást, de aztán egy sajátos apa-lánya kapcsolat alakul ki közöttük és közben mindenféle veszély leselkedik rájuk, katonaság stb. Ez egy az egyben a The Last of Us! És nem csak nekem tűnt fel a sok párhuzam. Persze jótól lopni nem bűn, sőt a legjobbaktól konkrétan lopni KELL! Valószínűleg ennél közelebb úgy sem kerülülünk egy The Last of Us filmhez.
A szereplők, főleg Jackman és Stewart soha nem hozták még ennyire jól a figurájukat! És látszott rajtuk, hogy mennyire hálásak azért, hogy végre a régi szerepükhez kaptak egy új kihívást. A Laurat játszó kislány is elképesztő volt, hol egy gyilkológép volt, hol egy ártatlan gyerek, aki csak szabad akar lenni és mindkettőt kifogástalanul hozta! Nagyon ügyes! Igazából egy bajom volt csak a filmmel, spoiler lenne, szóval nem mennkék bele a részletekbe, de ahogy a végső ellenfelet likvidálják… Azt úgy mégis hogy?! De tényleg ennyi baj a filmmel. A vége pedig egyszerűen gyönyörű! Méltó búcsú mind a karakterektől, mind a színészektől. Egy igazságosabb világban ezért Jackmannek Osacar járna!
2. Star Wars VIII: Az Utolsó Jedik
Az ezüst érem árulkodó lehet, hogy én melyik bázishoz tartozok. Igen, én imádtam a 8. részt, sőt odáig is elmennék, hogy a Birodalom Visszavág, most először kapott méltó kistertvért! Mert ez a film végre mert más lenni! Vad és kiszámíthatatlan, olyan dolgokat hozott be, amiket Star Wars-ba nem volna illő, vagy sokak szerint nem lenne szabad. Hogy évtizedek óta létesző szabályok pilléreit rúgta ki a francba! Anno valami hasonlóért utálták a KotOR 2-őt is. Én amiatt tartom azt mindenidők legjobb SW játékának.
Persze itt nem arról van szó, mint a KotOR 2-ben. Nem a jó és a rossz tudatos összemosása a fő téma (bár itt-ott azt is érintettük). Az Utolsó Jedik célja az, hogy az évtizedes dogmákat végre lerázza. Amik igazából jól behatárolták eddig a Star Wars-t, szerethetővé tették, de mostanra meg is fojtották és nem engedték fejlődni. Fura mód, pont a film “gonosza”, mondja ki a film üzenetét, Kylo Ren. Hagyjuk veszni a múltat. És ez nem fellengzős dolog. Nem valami önfejű, csak azért se azt csinálom, amit a szüleim akarnak téma. Ez egy teljesen tudatos lépés az alkotók részéről és egyáltalán nem sértő. Tisztelik a múltjukat, tisztelik a régi filmeket. Szépek voltak, jók voltak, de elég! Menjünk másfelé! Iszonyatosan tökös dolog volt ezt meglépni. Főleg egy Star Wars-nál, hiszen ennek a szériának a rajongó bázisa a leghisztisebb csoport, ebben 100%-ig biztos vagyok. A megosztó nézői visszahngok is erről tanúskodnak! A rendező Rian Johnson ráadásul szándékosan olyan dolgokat is beletett a filmbe, ami egy bizonyos rajongó típust idegesíteni fog. Cukkolta a nézőit a film. Azokat a rajongókat vette célba, akik túl komolyan veszik magukat, akik a Star Wars timeline dátumait jobban fújják fejből, mint a rokonaik születésnapját. Én ezt támogatom, ettől a rajongói kaszttól a víz kiver… Lézerkard, hogy mást ne mondjak. De tele van még hasolnóan váratlan húzásokkal a film.
Nem, Rey nem egy hős megmentő, fontos felmenőkkel. Csak egy csaj fénykarddal aki tudja használni az Erőt. Nem, Snoke sem az új császár, nem kerültünk igazából közelebb hozzá, talán majd legközelebb. Különösebben nem is érdekel. Kylo sem egy Darth Vader pótlék hanem sokkal több annál. Egy veszélyes ember, akit elvakított saját múltja és amikor rájön, hogy ideje végre a sarkára állnia, akkor forr ki igazán! Kylo Rennél komplexebb és jobban megírt karakter jelenleg, nincs a Star Wars filmekben! PONT! Luke nem a bölcs öreg, hanem egy megkeseredett vénember, aki bebeszélte magának, hogy újra tudja teremteni a Jedi rendet és amikor a saját hülyesége miatt Ben Solo ellene fordult és lerombolt mindent, olyan szinten megtört, hogy inkább elbujdosott szégyenében.
A film persze nem hibátlan. Finn történetszálát konkrétan fölöslegesnek éreztem, a sztorija nem halad A-ból B-be. Persze ez is valamennyire tudatos volt, hiszen eddig minden SW filmben, minden szálnak ki kellett futnia valahová, csatlakoznia a nagy egészhez és együtt tovább gördülnie itt meg… Nem. Bevállalták azt, hogy vannak küldetések, amiket elbukunk és semmit nem ért az amit eddig tettünk. Ez egy jó gondolat, de szerinem nem így kellett volna összerakni, vagy nem ebbe a filmbe. És akkor nem ez lenne a leghosszabb Star Wars film sem. Talán több, mint két és fél óra! Illetve egy-két poén nálam nagyon nem működött. Ahogy kezdődik a film… Ott konkrétan nem hittem a fülemnek! Anyázós poén egy Star Wars-ban, később, meg Finn zacskója ereszt… Hö? Mindenképpen kitérnék a Luke eldobja a kardot dologra is. Ezt szinte mindenki poénnak veszi (ki jónak, ki rosszank), fura mert szerintem egyáltalán nem az. Nálunk a moziban például senki sem nevetett itt, hanem mindenki összeszorított s*gglyukkal nézte a jelenetet. És szerintem, ott már elkezdték építeni Luke keserűségét. Hogy a múltját jelképező fontos tárgyat, az apja fénykardját inkább eldobja, csak ne emlékeztessék rá, hogy mekkora pofára esése volt.
Egyébként Mark Hamill soha nem volt ilyen jó, mint ebben a filmben! Luke-ot különösebben sosem kedveltem, most sikerült először szimpatizálnom vele. Ez a szemétkedő (becsavarodott), összetört, vén, bukott jedi nagyon jól állt neki. Ahhoz képest fura, hogy mennyire telesírta az internetet, hogy ez nem az ő Luke-ja. Mégis elképesztően hozta a figurát. Arra szerintem fölösleges már kitérni, hogy mennyire jól néz ki, hogy milyen jó a zenéje. Ez alap. Viszont arra mindenképp, hogy szerintem ebben a filmben van a legjobb fénykardpárbaj, mindenben ami Star Wars! Az a tróntermes csata egyszerűen falrengető! Eszméletlen koreográfia, ahogy fel van vezetve, ahogy indul. Az a jelenet is tele van tökös ötletekkel, fantáziával. Kár, hogy megszakítják állandóan Finn és Phasma hülyeségével. Az államat kerestem a végén.
Biztos sokaknak egy káosz volt ez a film. De az a helyzet, hogy emögött a káosz mögött igenis rendszer van. Egy nagyon jól kigondolt és tudatos írás és rendezés. Az, hogy ennyi embernek nem tetszik… na bumm! Nincs is egyébként még egy ekkora franchise, ennyi rajongóval, mint a Star Wars. Én csak annyit tudok mondani Rian Johnsonnak, hogy köszönöm az élményt!
1. Bluray: Érkezés
Vártam, ezt a filmet. Elsősorban a rendező miatt. Denis Villeneuve-től előtte, bár nem sok filmet láttam, de abból kettő nagyon tetszett. A Fogságban és a Sicario. Meg láttam az Enemy-t. Háromszor láttam, talán értem, nem biztos… eh… Nem a szívem csücske.
Vártam a filmet a színészek miatt is. Mindegyikőjüket nagyon kedvelem.
Vártam a filmet, mert sci-fi. És nem olyan sci-fi amik mostanában divatban vannak. Amik hangosak és eszelen látványosak és zúzás meg hörrhörr! Hanem régivágású sci-fi. Ami elakar mesélni valamit. Szólni akar valamiről. Gondolatot akar ébreszteni. Hát ez a film ennél sokkal többet tett.
A legtöbb filmben, ha érkeznek az idegenek, rövid időn belül jön a népírtás. Vér, halál, de USA fhuck yeah, és win 95-ös vírussal hazavágjuk a hajóikat! Ehhez képest, az Érkezésben megjönnek a lények az űrhajóikkal, elfoglalják a helyüket a Föld bizonyos pontjain madj… Nem csinálnak semmit. Várják, hogy valaki kapcsolatba lépjen velük. És a film erről szól! A kapcsolatteremtésről és a kommunikációról. Emberek mennek az űrhajókhóz, fizikusok, tudósok, mindenféle szaki. Na de, hogy értessük meg magunkat olyan lényekkel, akik teljesen máshogy kommunikálnak, mint az emberek? Ehhez kellenek a nyelvészek, például a főszereplő Dr. Banks (Amy Adams, akárcsak az Éjszakai Ragadozókban itt is fergetegesen alakít és egyikért se jelölték Oscarra, pedig bármelyikért megkellett volna kapnia! agyrém!) aki rájön, hogy mindent az alapoktól kell kezdeni. Hogy egyáltalán mik azok a betűk, hogy jöhetnek egymás után, egyáltalán mit jelent az, hogy menni például. Már maga az, ahogy megfogta ezt a nyelvészeti részt tök érdekes és izgalmas, soha semelyik másik filmben nem láttam még ilyesmit.
De nem csak ebben az értelemben foglalkozik a film a kommunikációval. Mert mi van ma? Gépek segítségével beszélgetünk sokszor egymással, vagy sehogysem. Folyamatosan jönnek a kutatások, hogy az emberek mennyire elidegendenek egymástól, mert nem akarnak beszélni, vagy ha igen, akkor is félreértik egymást. Ilyen szempontból, tökéletes időpontban érkezett ez a film és remek az üzenete. Muszáj megértenünk, hogy a másik mit akar és magunkat megértetnünk velük. Persze sokan legyintenek, hogy ugyan már ez triviális dolog, de nem. Naponta átélem, hogy beszélek valamiről, szóban, vagy írásban és a “vonal” másik végén egyszerűen nem érti meg mit akarok. És nem azért mert más nyelven beszélek. Vagy mert hülye. Csak nem megy át az adás! Sőt, a filmben is ezt láthtatjuk! Itt van ez a mérhetetlen nagy baj, idegenek a bolygónkon és az emberek, inkább elszaparálják magukat egymástól, hogy még véletlenül se közös erővel jöjjünk rá, hogy mi lehet a baj! A rendező pedig szépen lassan, nagyon precízen építi fel a filmjét. Mindenre hagy időt, hogy aztán szépen lassan rájöjjünk, hogy igazából átejtettek minket.
Mert a film, bár sci-fi, nem csak az elmének szól. Ez a film a léleké és a szívé is. Egy ponton rájövünk, hogy az egész katalizátora, rettentően személyes. Olyan érzelmi hullámvasútra ültet fel minket a rendező (megfelelő érzemi intelligencia persze kell hozzá), amit sci-fitől még sohasem kaptam! Mindehhez tartozik egy olyan erős, olyan szívszorító csavar… Ha csak egy kicsit tovább tart a film lehet elsírom magam! Minden, ami mesterkélt és művi volt a Csillagok közöttben, az itt tökéletesen működött! Abban a filmben szinte minden érzelmes rész, megjátszott volt számomra és érőlködés. Na itt nem. Az Érkezés intimebb része műkdött! Míg Nolan filmje minden természetességet mellőzött.
És akkor arról még nem mondtam semmit, hogy elképesztően néz ki a film, olyan gyönyörűen van fényképezve! A design, ahogy a heptapodok kinéznek, az űrhajóik. Teljesen idegenek és furcsák az emberi szemnek! A zenéje a mai napig itt cseng a fülemben annyira szép! A hangulata magával ragadó. Pont olyan mint maga a film először nagy epikus, aztán apró személyes és végül kombinálják áh! Egy mestermű ez a film!
1. Mozi: Szárnyas Fejvadász 2049
És most már le sem tagadhatom, hogy Denis Villeneuve láncos kutyája vagyok! Igen, a két első helyezettemet ugyanaz az ember rendezte. Soha nem volt még ilyen. De olyan sem, hogy egy rendező 2 év alatt két olyan sci-fit tesz le az asztalra, amik az elmúlt 30 év legfontosabbjai a műfajnak és már most hivatkozási alapok. Vallomással tartozom, én az eredeti filmnek egyáltalán nem vagyok a rajongója. Tisztelem, értem mitől kult film, de sok bajom volt vele. Pontosan úgy vagyok vele, mint az eredeti Ghost in the Shell animével is.
Az első rész el volt ájulva a saját ötletétől és nagyszerűségétől és úgy adta elő magát, mint egy megfejteni való költemény. Hogy ájuljunk el attól, micsoda lírai tökéletesség ő és milyen okos szimbólumokkal van tele. Hogy ezt a világot és a szereplőket minimálisan is közel hozza, az már nem igazán érdekelte. Na itt változtatott a folytatás, a Szárnyas Fejvadász 2049. Ő is sokszor a képekkel mesél, de nem szeret bele saját magába, nem használ baglyokat meg galambokat, hogy megmutassa mennyivel emelkedetebb a saját közönségénél. A 2049 célja, hogy ezt a rideg és félelmetes cyberpunk jövőképet, minél közelebb hozza hozzánk, méghozzá egy normális főszereplőn keresztül, aki ráadásul nem is ember!
És tessék, sikerült neki! Teszi mindezt úgy, hogy végtelenül tiszteli elődjét és számtalan elemét felhasználja. Nem másolja le, nem használja újra! Hanem megnézi, hogy ő mit tud ehhez még hozzátenni. És nem csak hogy hozzátesz, hanem tovább gondolja és tökéletesíti azt! Minden amit kifogásoltam az eredetiben, az itt működik! Végre van egy nyomozó, aki bakker, tényleg nyomoz is! Nem csak ide-oda szaladgál két helyszín között és felpofoztatja magát. A Ryan Gosling által alakított fejvadász ráadásul olyan gyilkológép, hogy bárki packázik vele az pár másodperc alatt össze is van csomagolva! A szerelmiszál erős és érthető és átérezhető. Ami már azért is döbbenet, mert a pár egyik fele egy hologram! Egyébként Ryan Gosling valami félelmetesen jó formában van az utóbbi jó pár évben. Mindig jól áll neki ez a kissé szótlan, de határozott figura, de ezt most valami egészen új szintre vitte. Egy-egy pillantásában ott volt minden, ami akkor a figura fejében járhatott. És amikor tényleg kitör belőle az a bizonyos felismerés… Szerintem Gosling életében nem volt még ilyen jó! Óh, és Ford bácsi sem. Látszott rajta, hogy mennyivel motiváltabb és mennyire jobban éli ezt a filmet, mint az Ébredő Erőt!
A Szárnyas Fejvadász 2049 a képeivel és a hangulattal mesél. A fényes és óriási neonreklámok mellett ott vannak a hatalmas, fenséges épületek, minden csupa pompa, az emberiség micsoda fejlettséget ért el! De ha lejjebb tekintünk, mindenütt zsúfoltság, nyomor és mocsok! Gyakorlatialg semmire nem mentünk vele, hogy ilyen fejlettek lettünk. Megöltük a saját a szülőhelyünket. Sehol egy erdő, minden beton, és fém. Egy rothadó megalopolisz lett az egész bolygó. Még a zenéje is sokszor olyan, mintha a város zúgása folyamatosan jelen lenne. Minden azért létezik, hogy azt a bizonyos melankolikus és szomorú hangulatot előteremtse és a hatása alá vonja az embert! Egy olyan világot mutat be a film, ahol az ember olyan szinten elembertelenedett, hogy a teremtményei, a replikánsok, sokkal inkább emberek már, mint ők maguk. Mégis megvetéssel kezelik őket, hiszen mi voltunk itt előbb, ti csak eszközök vagytok! Gyakorlatilag ott tartunk, hogy a “gépeket” sokkal jobban foglalkoztatja saját létük kérdése, és az emberek meg csak úgy vannak és semmi nem érdekli már őket. Lesújtó egy jövőkép. Akárcsak az Érkezésnél ez is félelmetes gondolat és borzasztóan aktuális.
Pontosan ilyen a mai társadalom. Egy jól kinéző számítógépnek több egyénisége és lelke van, mint a Facebookon like-okra vadászó, páva hülyegyerekeknek, meg műanyag pláza p*csáknak. Mamutcégek irányítanak mindent és semmi nem számít, csak minél többet és többet mindenből. A Jared Leto (keveset szerepel, de amikor van, akkor a vér megfagy az emberben) által alakított főgonosz pedig egy valódi kórkép! Egy ember, aki annyira el van telve saját nagyságától, hogy már magára sem képes emberként gondolni. Úgy beszél magáról, mintha ő lenne maga az Isten. És tulajdonképpen tényleg. Hiszen életet teremt, a replikánsokat, de a célja csak a profit. Nem érdekli sem az emberiség, sem a replikánsok sorsa. Azonnal eldobja és eladja a “gyermekeit”. És éppen azon dolgozik, hogy tudná a gyermekeit méggyorsabban “szaporítani”.
Ráadásul a Szárnyas Fejvadász 2049 folyamatosan átveri a nézőjét. Elindít egy eseményt, egy történet szálat, szépen vezet minket, kézen fogva, aztán nekivezet minket a falnak. “Azt hitted az lesz? Hát nem.” Aztán felsegít, leporol minket és még legalább kéteszer eljátsza ezt. Egy elég komoly csavar is van a filmben, nem akkora horderejű, mint az Érkezésben, de ez is emlékezetes! A film egyébként borzasztóan lassú, nem egy akciófilm. Bár amikor akció van, az kegyetlenül dinamikus! Sokat kér a nézőjétől, biztos hogy rengetegen vannak akiknek nem fog tetszeni a ráérős tempó, de csak így működik a film. Ha hagyod hogy magá*****ippantson, ha együtt lélegzel a főszereplőkkel. Így fog működni a sok kis apró csavar is. Ha képtelen vagy ráhangolódni, akkor bukik az egész mutatvány.
Nem, a 2049 nem csak szórakoztatni akar, hanem üzenni is, de ha nem vagyunk fogékonyak rá, akkor hiába papol szegény. És hiába is papolt, akkora bukó lett ez a film, mint az ólajtó! Mert a ma emberének ez nem kell. Megvagyunk győződve róla, hogy mindent tudunk, hogy nem kell már befogadnunk semmit. Hiszen tökéletesek vagyunk és tévedhetetlenek. Nem kell már tanulnunk semmiről és senkiről, minden úgy van jól ahogy van, ha valaki mégis felemeli a hangját, az biztos hülye. Hiszen máshogy gondolokozik, mint én. De ha meg is mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor is inkább a saját szemét szúrná ki rengeteg ember, csak ne keljen szembenéznie a valósággal. Félelmetes, hogy mennyire elkapta ez a film a mai társadalom egyik legfőbb baját!
De az üzenetén túl is, ez egy rettenetesen erős darab. Ahogy már írtam zeneileg, vizuálisan, tökéletes. A hangulata elképesztőe! A történet nem bonyolult, követhető, de nehezen adja oda magát, pedig megéri küzdeni érte. Mert pont, mint az Érkezésnél, itt is kiderül, hogy az egésznek egy nagyon személyes mozgatórugója van! Ez a film is mer hatni az érzéseinkre, sőt kihasználja azokat. A film végége valószínűleg mi is olyan megtaposott állapotban leszünk, mint bizonyos szereplők! Tény, hogy ez a fajta szórakozás, nem való mindenkinek. Nem is baj, ha nem tetszik az embereknek. Az már sokkal inkább zavar, hogy a sok hangos hőbörgésből sokszor kitűnik, hogy azt se tudja mit is anyázik éppen… Hogy minimálisan sem fogta fel, hogy mit is látott. Csak annyit, hogy Ryan Gosling sétál, beszélget és néha leüt valakit és végig zúg a film. Ez szomorú… Pedig ez egy modern klasszikus. Ebből is ugyanolyan kultfilm lesz, mint elődjéből, de szerintem ez ezerszer jobb.
Ennyi lett volna. Hosszú lett. Még egy bejegyzéssel jövök és vége lesz a 2017-es Best of-nak.
