Összeszedjük az elmúlt évtized gyöngyszemeit, milyen jó lesz majd, gondoltam magamban, legalábbis pontosan addig így volt, míg el nem kezdtem összeírni a címeket, aztán közel negyvennél már nem volt őszinte a mosolyom. Ahogy akkor sem, mikor bár kiírtuk minden egyes alkalommal, hogy ezek személyes listák, sikerült mindenbe belekötni. Akkor sem, amikor a cikkírók által az ágyamban hagyott lófejekkel találkoztam. Mondták is, hogy ennek még meglesz a Böjtje… De a viccet félretéve. Tudom, az is mindig vita tárgya, mikor ér véget az évtized, de az általánosan elfogadott tömegvélemény és a listák megjelenése nem nagyon hagy kétséget, így ezen kár is lovagolni.
És igen, ezek továbbra is személyes listák, így az enyém is maximálisan az. Személyes. Leginkább azt vettem figyelembe, mi volt rám érzelmileg nagy hatással, minél könnyeztem, hol szorult össze a gyomrom és mikor keletkezett hatalmas gombóc a torkomban, vagy éppen mivel ütöttem el több száz órát. Mert azt hiszem, ezek a legfontosabb ismérvei az igazán jó és emlékezetes kalandoknak, virtuális szórakozásnak. Ezzel a koncepcióval pedig már nem is volt olyan nehéz összerakni a listát. Sőt, kifejezetten könnyen ment. Biztosan kihagytam valamit, biztosan nem fog egyezni a véleményem mindenkiével, de szerintem az alábbiak voltak az elmúlt évtized legjobbjai, amiknek hála teljes nyugalommal és a szívemben tovább élő gyermek lelkesedésével mondhatom: még mindig jó gamernek lenni!
20. Far Cry 3
- Kiadó: Ubisoft
- Fejlesztő: Ubisoft Montreal
- Megjelenés: 2012. 11. 30.
- Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360
Mondjuk úgy, hogy nem mindig voltam a Far Cry rajongója. Sőt olyan időszakokat is fel tudok idézni, mikor az egész Ubisoft-gépezet rettentően irritált. A második epizódban amúgy láttam a potenciált és a fantáziát, de az a borzalmasan repetitív játékmenet, amit sikerült az ezerszer büszkén elmutogatott bozóttűz-szimulátor alá bepakolni, nos, hamar elvette a kedvem. Ehhez képest a harmadik epizód igen nagy lépésnek bizonyult. A látványtól kezdve a hangokon és zenéken át a történetmesélésig minden stimmelt, ezt pedig a rendkívüli módon eltalál gonosz, Vaas karaktere, valamint a végig izgalmas sztori és nyitott világ tette még inkább szerethetővé. Így kell kinéznie, így kell működnie egy open world FPS-nek, amiben a gyűjtögetés sem nyűg, ahogy a rejtett kis relikviák és helyszínek megtalálása, az élővilág felfedezése is élmény. Imádtam, pedig a toronymászás mindig hidegen hagyott. De én még az ötödiket is szeretem. A negyediket nem annyira.
19. Alan Wake
- Kiadó: Microsoft Game Studios
- Fejlesztő: Remedy Entertainment
- Megjelenés: 2010. 05. 04.
- Platform: PC, X360
A játék, amit elsőre eluntam, nagyjából belealudtam az első félórában, majd egy második próbálkozásnál teljesen elvarázsolt és nem bírtam abbahagyni, míg a végére nem értem, hogy utána a DLC-ket is egymás után tudjam le. Igen, kicsit megkésett a szerelem, de csak bekövetkezett, amit azóta sem feledtem. Horrorírói alapvetés, a kortárs műfaji irodalom interaktív, virtuális feldolgozása, Stephen King és Koontz után szabadon, ami szinte mindenki listáján szerepelt. Nem véletlenül. Kár, hogy folytatása (még) nem készült, pedig a Remedy tudja, mitől döglik a légy, amit a Max Payne óta folyamatosan tapasztalhatunk. Ha pedig horror, az Until Dawn interaktív horrormeséje is nagyjából ide tartozik, csak az már nem fért a listára. De azt is imádtam.
18. Dead Rising 3
- Kiadó: Capcom Vancouver
- Fejlesztő: Microsoft Studios
- Megjelenés: 2013. 11. 22.
- Platform: PC, XOne
Nos, a Far Cryhoz hasonlóan a Dead Risingért sem mindig voltam oda. Teszteltem az elsőt, amit egyébként nagyon vártam az X360-nal egyetemben, de annyira irritált a szűkős időkeret az állandóan ketyegő órával, plusz annyira elavult elemekkel volt tele a játékmenet, hogy egyszerűen nem tudtam igazán élvezni – úgy, ahogy egy videojátékot kell. A második már javított az összképen, sőt, azt vigyorogva játszottam végig, imádtam minden percét, bár komolyan soha nem tudtam venni. És a harmadik epizód pont ezen változtatott annyiban, hogy kicsit realisztikusabb/komorabb lett a paródiajelleg ellenére. Kooperatív módban, egy jó baráttal játszottuk végig az Xbox One nyitócímeként, egyben tesztalanyként, a tesztet pedig roppantmód élveztem. Egyszerre volt átkozottul vicces a mókás eszközökkel és karakterekkel, roppant nyomasztó a horrorosabb zombikkal, továbbá a nyitott világ is nagyon bejött. Ide sorolom még a Dying Lightot is, ami szintén fantasztikus. Sőt, én még a negyedik Dead Risingot is élveztem. Plusz, ha már XOne-nyitócím, akkor a Ryse is egy fergeteges hangulatú ókori kaland volt, ami sajnos méltatlanul alulértékelt címként modernizálta a brawler műfajt.
17. Forza Horizon
- Kiadó: Microsoft Studios
- Fejlesztő: Playground Games
- Megjelenés: 2012. 10. 26.
- Platform: X360
Jó, a második résszel talán többet játszottam, de emellett sem tudom elvitatni az első epizód érdemeit. Merthogy a már bejáratott Forza-nevet, a Microsoft X-vonalának egyik zászlóshajóját az elképesztően ügyes Playground Games irányította át 2012-ben egészen más vizekre. Nyitott világú arcade versenyzés hihetetlen hangulattal, rengeteg lehetőséggel, borzalmasan változatos járműparkkal és olyan látványos gépelleni küzdelmekkel, amik versenyes játékban nem túl gyakoriak. Máshol tulajdonképpen nem is nagyon fordulnak elő. Ja, de, egy helyen, de arra még visszatérünk. Szóval szimuláció ide, Forza Motorsport oda, az én szívem a Horizon fesztiválé, melyhez mindig örömmel térek vissza.
16. Mortal Kombat
- Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
- Fejlesztő: NetherRealm Studios
- Megjelenés: 2011. 04. 21.
- Platform: PC, PS3, X360, PSV
Kevés játék volt rám akkora hatással a játéktermekben, mint a Mortal Kombat, aminek már az első része rengeteg 20-astól szabadított meg, a második epizódról meg nem is beszélve. Imádtam a Street Fightert, de a Mortal lett a brutalitás szinonimája és a verekedős játékok császára. Aztán a harmadiktól jött a lejtmenet, a 3D meg általában csak ártott a szériának, amiből újra és újra kiábrándultam. Egészen 2011-ig maradt így, amikor sikerült egy huszáros vágással visszatérni a kezdetekhez, a reboot/remake pedig mind a játékmenet, mind a látvány, mind a koncepció, mind a sztori terén hozott mindent, amit csak egy rajongó elképzelhetett, sőt még annál többet is. Korábban a második rész volt a kedvencem, a 2011-es változat ezt előzte meg teljes mellszélességgel. Brutális, csinos, tartalmas, halálos… MK a javából.
15. Shadows of the Damned
- Kiadó: Electronic Arts
- Fejlesztő: Grasshopper Manufacture
- Megjelenés: 2011. 06. 24.
- Platform: PS3, X360
Emlékszik még valaki Garcia Hotspur kalandjára a démonok urával, aki elrabolta a főhős dögös barátnőjét? Nem? Arra sem, hogy az Electronic Arts egy igen ritka pillanatában ilyen és ehhez hasonló játékokat adott ki az abszolút biztonsági játék helyett? Nos, talán nem véletlen, hogy a cég végül ráállt a sorozatgyártásra, mikor legjobb címei tűntek el a homályban. Suda51 alkotása ugyanis egyszerre szerelmeslevél a gamereknek és a horrorrajongóknak, ami egy abszolút elvont, imádnivaló akciójáték formájában valósult meg. Itt-ott picit elavult, de összességében példaértékű darab, ami összevissza kalandozik a videojátékos műfajok között, egyben pedig a horrorfilmes klasszikusok legjobb és legemlékezetesebb pillanatait idézi meg. És még erotikából is bőven kijutott. Garcia emellett igazi badass hős, aki motoron repesztve veszi fel a harcot mindenféle démonnal, mindenféle módon. Kihagyhatatlan.
14. Split/Second
- Kiadó: Disney Interactive Studios
- Fejlesztő: Black Rock Studio
- Megjelenés: 2010. 05. 21.
- Platform: PC, PS3, X360, PSP, iOS
Méltatlan befejezése ez egy stúdió történetének, amelynek egészen más módon kellett volna folytatódnia. Merthogy a Split/Second elképesztően stílusos formában vitte tovább a Burnout szellemiségét – egy tévéshow képében, melynél a minél nagyobb pusztítás számított, ahol csapdát állíthattál ellenfeleidnek, illetve ahol egész pályarészeket repíthettél a levegőbe, hogy a teljes versenyterület megváltozzon. Mindehhez nagyszerű külső, kimondottan komoly sebesség, valamint komolyzenei hatásokkal teli elektronikus zene társult, ami a zsáner valóban üde színfoltjává tette a programot. Ráadásul a befejezés alapján talonban volt még néhány ötlet egy folytatáshoz, amit jó eséllyel már soha nem kapunk meg. Szomorú. Ugyanúgy kiemelkedő, mint a majdnem azonos címen futó Őrült Stone film, csak míg az megkapta a kult-státuszt, addig a gyorsan bezárt Black Rock Studios fejlesztésére szinte már alig emlékszik valaki.
13. A Plague Tale: Innocence
- Kiadó: Focus Home Interactive
- Fejlesztő: Asobo Studio
- Megjelenés: 2019. 05. 14.
- Platform: PC, PS4, XOne
Néztem az előzeteseket, utánaolvastam a történetnek és koncepciónak, de egész egyszerűen nem tudtam, mi lesz ebből a sztoriból és a patkányok inváziójából, amit egy olyan stúdió készít, amely korábban teljesen radar alatt maradt. Aztán sikerült egy plusz példányt szereznem, mikor még javában futott a tesztelés is, egy szombat délután úgy gondoltam, belenézek, majd napokig előtte ragadtam, mert nem tudtam abbahagyni. Közben üzenetekkel bombáztam a tesztben elmerülő Zoo_Lee-t, akit végül meg is előztem a befejezéssel, mert tényleg teljesen elvarázsolt… nemcsak a játék, hanem összességében a testvérpár, a zene, a hangulat, a szinkron, az elképesztő látvány, plusz az a hatalmas érzelmi bomba, amit bevetnek a franciák. Hasonló páros sztori volt a 2018-as God of War, ami sajnos nem fért fel a listára, de azt is nagyon élveztem.
12. Spec Ops: The Line
- Kiadó: 2K Games
- Fejlesztő: Yager Development
- Megjelenés: 2012. 06. 29.
- Platform: PC, PS3, X360
Ahogy az Alan Wake, úgy ez a cím is szerepelt már sokak listáján, méghozzá megérdemelten. Eleve a helyszín és a látványvilág elég lett volna a lövöldözős játékmenettel, de a Yager legénysége nem elégedett meg ennyivel, a kicsit megtévesztő akciójátékos külső mögé pedig egy nagyon komoly mondanivalót épített be, ami idővel választásokkal és eltérő befejezésekkel tette a Spec Ops: The Line-t felejthetetlen élménnyé. Sokan bele sem szagoltak a multijába, pedig az is előremutatónak bizonyult, jómagam igen sokat szöszöltem a többjátékos opcióval. Hasonlóan imádtam a Mafia második részét is, amit bár sokan leszólnak, zenéjével, hangulatával és a külcsínnel egyaránt abszolút megfogott, a végén pedig összeszorult szívvel álltam fel a tévé elől.
11. Forgotton Anne
- Kiadó: Square Enix Collective
- Fejlesztő: ThroughLine Games
- Megjelenés: 2018. 05. 15.
- Platform: PC, PS4, XOne, NS, iOS, Android
A játék, aminél sikeresen benéztem az embargót, ezért pár nappal előbb jelent meg nálunk a teszt, mint bárhol máshol. Persze nem hivatalosan. De az értékelésem mellett talán nem is haragudtak annyira (legalábbis a fejlesztőknél), azonban a magas százalék abszolút megérdemeltnek mondható: lényegében indie fejlesztésről van szó, aminél a Ghibli filmjeinek látványvilága elevenedik meg egy elsőre könnyednek tűnő, de a végére nagyon is megrázó és fontos kérdéseket felvető kalandjáték formájában. Életszerű és szerethető karakterek, nagyon vicces párbeszédek, jófajta logikai és ügyességi részek, plusz a végigjátszás során számos alternatíva létezik, amik hatással vannak a későbbi fejleményekre, noha a legfontosabb végső döntést már mi hozzuk meg. És jó eséllyel a szemünk nem marad szárazon. Nem mellesleg imádtam még a Journey és Limbo párost is, amik szintén nagyon emlékezetes kalandnak bizonyultak, de a lista továbbra is véges, a Forgotton Anne pedig a csodás külső és belső miatt is nyerő választás.
10. Castlevania: Lords of Shadow
- Kiadó: Konami
- Fejlesztő: MercurySteam/Kojima Productions
- Megjelenés: 2010. 10. 08.
- Platform: PC, PS3, X360
Amikor megjelent, sokan azt mondták, milyen béna God of War-koppintás. Amikor végre kiadták, sokan azt sem tudták, hogy mi ez. Én pedig már a trailereket is libabőrös karral néztem végig, annyira hatásos és hangulatos volt az egész. A Castlevania-sorozat újraéledése 3D-ben, amire igazán még soha nem volt példa (nem, a korábbi 3D-s epizódok erre nem voltak képesek). Igen, a God of War (ahogy a DMC is) pontosan a Castlevaniából merített, így természetes, hogy voltak hasonlóságok, azonban a Lords of Shadow olyan mesteri módon frissítette a kánont, olyan minőségi alapanyaggá vált, amire egy újabb évtizeden keresztül lehetett volna építeni. Színészei, zenéje, látványvilága és helyszínei mind lehetővé tették, hogy szerepeljen ezen a listán, amit a végső csavar koronázott meg – az a cliffhanger és egyben visszautalás, ami minden Castlevania-fan szívét megdobogtatta és összeszorította. Aztán a MercurySteam végül nem építette a mítoszt, hanem a folytatással darabokra zúzta azt. Kár érte.
9. Super Meat Boy
- Kiadó: Team Meat
- Fejlesztő: Team Meat
- Megjelenés: 2010. 10. 20.
- Platform: PC, PS4, NS, X360, WiiU, PSV
A magazinos profilképem után talán nem volt kérdéses, hogy a Team Meat alkotása felkerül a listára. 2010-ben többek között ez a játék mutatta meg, hogy az indie fejlesztésekre érdemes odafigyelni. Könyörületet nem ismerő platformer, amely véres poénkodással üti el a szadizmus élét, illetve azzal, hogy lényegében egy pillanatig nem lehet komolyan venni, miközben húsfiú maga mögött vérnyomokat hagyva ide-oda placcsan a pengék és körfűrészek tengerében. Nagyon oda kell figyelni, de pixelpontos kihívásaival ott van a valaha készült legjobb és legőrültebb platformerek között, amiket színes és imádnivaló animációkkal díszít meg. A Shovel Knight és a Hotline Miami mellett a Super Meat Boy is kihagyhatatlan darab. De hol van már a folytatás?!
8. Warhammer 40,000: Space Marine
- Kiadó: THQ
- Fejlesztő: Relic Entertainment
- Megjelenés: 2011. 09. 09.
- Platform: PC, PS3, X360
Most biztosan van olyan, aki furán néz, hogy ez a játék mit keres itt. Na, ő eretnek! Aki ugyanis picit is ismeri és szereti a Warhammer 40K világát, az jó eséllyel nem feledte a Relic kitérőjét a TPS-ek világában, mielőtt a stúdió a THQ csődje (és az elkaszált folytatás) után vissza nem tért a már megszokott komfortzónába. A Space Marine a WH40K esszenciája a hatalmas épületekkel, csodaszép díszítésekkel, óriási páncélokkal, hősies űrgárdistákkal, illetve olyan hangulattal és zenével (!), hogy az valami elképesztő. Nem mellesleg a gyűjtői, kódex alakú kiadás is a rajongók vágyainak megfelelően készült el, így egy szavunk nem lehet arra sem. Igazán kéne már valami hasonló próbálkozás a sok stratégia és fantasy akció mellé.
7. NieR: Automata
- Kiadó: Square Enix
- Fejlesztő: PlatinumGames
- Megjelenés: 2017. 03. 10.
- Platform: PC, PS4, XOne
2017 játéka. Pont. Elsőre talán tipikus, bugyuta, japán akciójáték, de ennél jóval több, ami nem egy, hanem több „végigjátszás” során derül ki. Ez így kicsit kusza, de tényleg nem pontosak rá a megszokott definíciók. Ahogy a megkavart, mindenféle alzsánerből felépülő játékmenetre sem. Jó, alapvetően akció-RPG a drága, igen komoly mondanivalóval, szerethető karakterekkel, nagyon jó ötletekkel, gyönyörű zenével, artdizájn szempontjából elképesztő (igen, egy évtized legjobbjai listánál ezt a szót többször használom) megoldásokkal, többféle befejezéssel. Jó, az egyik, titkos véggel én sajnos nulláztam a mentéseimet, amit azóta is bánok, de ettől függetlenül tartom a véleményem. Aki pedig végigjátszotta és van szíve, az garantáltan könnyezett egy-egy jeleneténél. Ilyen mély érzelmekre kevés játék képes. Jut eszembe, a The Last Guardian is ide illik, azt is imádtam.
6. Dead Space 2
- Kiadó: Electronic Arts
- Fejlesztő: Visceral Games
- Megjelenés: 2011. 01. 28.
- Platform: PC, PS3, X360
A mélyűr kozmikus borzalmát az egyedüllét érzetével és a fény- és árnyékhatások játékával az első epizód hozta el, hogy aztán azt a Dead Space 2 tökéletesítse, majd a harmadik rész még mindig hangulatos, de jóval bugyutább akciójátékká degradálja. Szóval igen, bár az elsőt imádom azért, amit hozott és tett, a folytatás a kedvencem, ami talán még jobban beszippantott, még jobban rám hozta a frászt, miközben fejlődött és többet nyújtott. Kár, hogy a Visceralt végül beáldozta a később kockáztatásra képtelen EA, illetve, hogy egy ilyen ragyogó és zseniális franchise így végezte. De! Az Alien: Isolation legalább hozott valami hasonlót, ami szintén lista-kompatibilis, ahogy a Resident Evil 2 és Resi7 is.
5. Call of Duty: Black Ops 3
- Kiadó: Activision
- Fejlesztő: Treyarch
- Megjelenés: 2015. 11. 06.
- Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360
Tudom, tudom… ez a játék hozta be a képbe a színes és tarkabarka cuccokat, meg az ugrálást és repkedést, amúgy meg pfujj-pfujj… ami egyébként nem igaz, mert az Advanced Warfare volt a ludas, ahogy régen sem volt minden jobb. Mert oké, én is imádtam a CoD2 és a World at War multiját, a Black Ops első része nagyszerű kampánnyal bírt, míg a folytatása többjátékos opciójába is rengeteg órát beleöltem, de nálam a BO3 mindent vitt. A rongyosra játszott béta alatt született meg a kislányom, aztán a végleges verzió mellett vagy másfél-két évet eltöltöttem (már csak a béna Infinite Warfare-multi miatt is). Hogy miért? Mert szerintem az nem eredmény, ha beül vagy befekszik valaki egy sarokba, aztán ha valaki a célkeresztbe kerül, azt lelövi. Így lehet a borzalmas tervezésű Ghosts is jó, csak éppen nem beszélhetünk képességekről vagy játékélményről. A Treyarch viszont megelőzte korát és egy olyan mozgás- és skill-alapú játékmenetet tett le az asztalra, aminél egy pillanatra sem kell megállni, maximum egy gyors körbenézés erejéig, és aki képes rá, az folyamatos mozgásban apríthatja az ellenfeleket, míg rá nem lel egy azonos képességű játékosra. Elképesztő mechanika van a Black Ops 3 alatt, amit csak kevesen aknáztak ki, emellett a pályák és a karakterek is nagyon jók voltak. A Battlefield: Bad Company 2-vel és a Titanfall első részével (abban volt még ennyire fontos a mozgás, amit a második epizód kemperpályáival sikerült tönkretenni) játszottam még nagyon sokat, persze ott is a rush technikával, de a BO3 mindent vitt.
4. The Witcher 3: Wild Hunt
- Kiadó: Bandai Namco
- Fejlesztő: CD Projekt Red
- Megjelenés: 2015. 05. 19.
- Platform: PC, PS4, XOne, NS
„Azért egy Witcher 3 elfért volna” – szólt valaki egy személyes listánál, merthogy ugye a személyes listák mások igényei szerint, nem pedig az elkövető érzéseinek megfelelően készülnek. No, én most azért behelyeztem a legjobb 5-be, mert tény, hogy kevés egyjátékos kampányt és akció-RPG programot élveztem annyira, mint lengyel barátaink alkotását. Más kérdés, hogy erre már akkor fel voltam készülve, mikor wilsonnal a megjelenés előtti hónapokban kint voltunk a stúdiónál (én akkor még más színekben) – a szerelem már akkor fellángolt, hogy a megjelenéskor kiteljesedjen. Valóban élő nyitott világ, ahol mindig történik valami, igényes artdizájn, ötletes mellékes tartalom, amivel az üresjáratokat sikerült kitölteni, illetve remek fejlesztési lehetőségek. Imádom a zenéjét, a szinkronját, a sztoriját, a mechanikáját. Már-már Rosckstar-minőség, ami mellett nem lehet elmenni.
3. Dragon’s Dogma
- Kiadó: Capcom
- Fejlesztő: Capcom
- Megjelenés: 2012. 05. 25.
- Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360
Biztosan nem volt tökéletes játék, biztosan sokakat zavart a pawnok állandó kommentárja (amit amúgy ki lehetett kapcsolni), biztosan japános volt a stílus, de számomra a Dragon’s Dogma az első próbakörtől kezdve egy varázslat lett, amit a megjelenésekor háromszor (!) vittem végig, majd PC-n később még egyszer. A mesterséges intelligencia irányította segítők (egy saját és két más játékosoktól „bérelhető” pawn) kiváltották a multit, a jól ismert fantasy lények még soha nem voltak ennyire valóságosak és félelmetesek, a sötét sztori és hangulat, illetve a fergeteges artdizájn a fantasztikus zenével egyből rabul ejtett, a fejlesztések a látványos szettekkel pedig feltették az i-re a pontot. Nagy kár, hogy nem készült még folytatás, illetve az is, hogy a DD Online nem jött el Európába. Soha nem volt még ilyen élvezetes megkapaszkodni egy griffben, hogy aztán a levegőbe emelve üssem, míg élet van benne, ezzel kockáztatva a leesést. Élő, hatalmas világa a mai napig visszavár.
2. Grand Theft Auto 5
- Kiadó: Rockstar Games
- Fejlesztő: Rockstar North
- Megjelenés: 2013. 09. 17.
- Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360
Nem sokan tudják megcsinálni, hogy egyetlen játékkal három egymást követő esztendőben is sok helyen megszerezzék az év játéka címet, de a Rockstar erre is képes. Először PS3/X360 platformon, majd PC-n sikerült ezt elérni, később pedig jöhetett a PS4/XOne. Aprólékosan kidolgozott nyitott világ, szinte már élőnek tűnő környezet és közösség, remek küldetések, látványos pillanatok – a sandbox stíluson belül azóta is kevesen közelítették meg azt a minőséget, amit ezek a fejlesztők lassan hét esztendeje már összeraktak. Amikor leparkolsz egy tónál, hogy gyönyörködj a kilátásban, nézd a járókelőket, a motorház kihűlő pattogása közben pedig egy kutyát sétáltató lány arra jön nevetve, hogy micsoda szép verda… na, akkor elgondolkozol rajta, hogy ez még vajon videojáték, vagy már inkább egy alternatív valóság. Zseniális, ahogy a háromszereplős megoldás is. Ja, eddig lehagytam a Rocket League-et, ami pedig azt bizonyította, hogy egy igazán jó és addiktív sportjátékhoz nem kellenek dollármilliók, nem kell hozzá realitás.
1. Dark Souls
- Kiadó: Bandai Namco
- Fejlesztő: FromSoftware
- Megjelenés: 2011. 10. 07.
- Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360
Kevés olyan videojáték született az elmúlt évtizedben, ami annyit lett volna emlegetve, mind a FromSoftware üdvöskéje. És bár a harmadik részt szerettem a legjobban a kiegyensúlyozottabb mechanika és látványosabb külső miatt, illetve bár a Bloodborne kilóra megvett lovecrafti stílusával, mégis a Dark Souls mellett töltöttem el a legtöbb időt, többször is végigjátszva, egy-egy karaktert minimális soul levelön a maximális szintre fejlesztve. Ráadásul ennek volt talán a legsötétebb az atmoszférája, itt voltak a legbetegebb ellenfelek, legdurvább szörnyek, legjobb ötletek. Később is jutott mindenből, de az első epizód számomra a legemlékezetesebb, így nyugodt szívvel teszem az első helyre. És ha már majdnem mindenhol megemlítettem még mást is, akkor aranyos kistestvérként ide biggyesztem a Titan Soulst, mint kifejezetten a boss-harcokra kiélezett indie játékot, ami részben a soulslike műfajt erősíti. Mondtam már, hogy ez egy nagyszerű évtized volt?
Az évtizedet összefoglaló listáink még folytatódnak, tarts velünk a továbbiakban is!