Bevallom, megjelenésük pillanatában nem nagyon szoktam magam rávetni a játékokra. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy temérdek olyan cím van valamelyik könyvtáramban (legyen az Steam vagy PlayStation, ehhez pedig nemrég a Game Pass is csatlakozott), amihez még hozzá sem szagoltam, szóval úgy vagyok vele, hogy előbb azokat szeretném pótolni, máskülönben csak egyre nagyobb az a bizonyos kupac. Az indokok sorához idén csatlakozott az is, hogy relatíve későn tettem szert új hardverre, előző generációs masinán pedig nem akartam olyan alkotásokkal játszani, amik már a modernebb eszközökre lettek optimalizálva. Ezzel a hosszúra nyúlt felvezetővel arra akartam kilyukadni, hogy a 2022-es termés nagyja sajnos kimaradt az életemből, ennélfogva az alant olvasható lista (a második helyezettet leszámítva) teljes egészében a tesztalanyaim közül került ki. Öröm az ürömben viszont, hogy a nálam landolt programok szinte mindegyike (az egyetlen kivételről majd 26-án) nagyon tetszett, így ezek között már nem volt nehéz kialakítani egy sorrendet. Charlie_Firpo kollégáéhoz hasonlóan tehát az én listám szereplői is inkább a „Futottak még” kategóriába sorolhatóak, lássuk hát, hogy mivel múlattam az időt az elmúlt hónapokban.

5. The Eternal Cylinder

Kimondottan szeretem a szürrealizmust, legyen szó bármelyik médiumról. A kedvenc festményem is Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című triptichonja, a Zeno Clash fejlesztőinek különleges játékáról pedig már az első kedvcsináló láttán is a 15. századi művész munkássága jutott eszembe. Persze a The Eternal Cylinder csak néhány elemében (és abban is csak távolról) emlékeztet az említett kép formáira, de ez is elég volt ahhoz, hogy vizualitásával teljesen magával ragadjon, az pedig már csak hab a tortán, hogy az alkotás egyébként játékként is rendkívül jól megállja a helyét. A különböző mutációkkal való kísérletezés és problémamegoldás, a narrátor elmesélése által ügyesen kibontakozó (és meglepően jól kidolgozott) történet, na meg az idegen bolygót szisztematikusan legyaluló henger fenyegető jelenléte olyan magával ragadó élményt teremt, ami garantáltan emlékezetes marad mindenki számára, aki egy kicsit is fogékony az elvontabb dolgokra.

4. Ghost Song

Nem kevésbé elvont darab az Old Moon alkotása sem, ami egy idegen hold, a Lorian barátságtalan felszínét, és még annál is zordabb földalatti részét kínálja helyszínül, méghozzá egy 2D-s metroidvania képében. A Ghost Song a soulslike mechanikák révén nem egy könnyű darab (még a megbocsátóbb Explorer szinten sem), cserébe a sikerélmény szinte mindig garantált, köszönhetően az ügyesen adagolt új felszereléseknek és fegyvereknek. A történet és a világ bemutatása – szintén a FromSoftware alkotásait idézve – jobbára az egyébként remekül megírt, de sokszor rébuszokban beszélő NPC-k által történik, ami üde színt visz az egyébként magányos kalandozásba a változatos, ugyanakkor kíméletlen terepeken. Utunkat ráadásul zömében olyan ellenfelek szegélyezik, akik pillanatok alatt képesek másvilágra küldeni a saját identitását kereső főhőst, érdemes tehát mihamarabb kitanulni a játék alapvető mechanikáit, és a szembenállók minden mozdulatát. A nagyszerűen megválasztott grafikai stílus és a remekül sikerült zene együtt meglehetősen hívogató atmoszférát teremt, a valóban jutalmazó felfedezés és az érezhető fejlődés pedig garantálja, hogy a játék nem ereszt, míg fel nem fedtük a hold sötét titkait.

3. Grounded

Ugyan nincs túl nagy gyakorlatom a túlélőjátékokban (na meg olyan ismerőseim sem akadnak, akikkel könnyebb lenne a dolog), a The Forest viszont eléggé berántott anno, legfőképpen azért, mert rendelkezett történettel és végcéllal. Szinte biztos voltam benne, hogy ezt a receptet fogja követni az Obsidian is, hiszen mégis csak egy olyan csapatról beszélünk, mely a remekbeszabott forgatókönyveiről és sztorijairól híres. Nos, ha a Grounded nem is feltétlenül ezért lett jó, maga a tény, hogy keretbe van foglalva a talajmenti túlélősdi, nekem elég volt ahhoz, hogy nagy elánnal vessem bele magam a Drágám, a kölykök összementek! ihlette kalandba. Persze egyedül, hiszen, mint mondottam, nincs a baráti körben olyan, aki fogékony lenne a műfajra. Ettől függetlenül csak helyenként éreztem, hogy emiatt hátrányba kerülnék, köszönhetően annak, hogy a program nem egy hardcore darab, már ami a túlélés részt illeti. Figyelni csak az olyan alapvető dolgokra kell, mint az éhség és a szomjúság (na meg persze az életerő), cserébe az építkezés kimondottan sokrétű, a fejlődési rendszeren pedig alaposan megmutatkozik a csapat fő profilja. A Grounded legfőbb értéke azonban maga a hangulat, az Obsidian szakijainak ugyanis sikerült csupa érdekes dologgal teleszórni az egyébként meglepően nagy térképet, a különböző rovarok mozgása és viselkedése pedig páratlan. A pókoktól például a mai napig kiráz a hideg. Töméntelen tartalom és változatos kihívások jellemzik a stúdió mellékprojektjét, ami akár több száz órányi elfoglaltságot is tartogathat – már persze azoknak, akiknek van ennyi idejük.

2. Scorn

A lista kakukktojása landolt a második helyen, a Scorn visszataszító világába ugyanis önként és dalolva vetettem bele magam, mivel már elég régóta vártam a megjelenését. A testhorror műfaja ugyan annyira nem áll közel a szívemhez, H. R. Giger munkássága azonban már annál inkább, az Ebb Software sokat halasztott játékának pedig már az első kedvcsinálóin is tetten érhetőek voltak a festő egyedi stílusjegyei, éppen ezért azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A Scorn legnagyobb erőssége végül (a fent leírtak tükrében nem meglepő módon) épp a vizualitása lett, amire nincs jobb szó: páratlan. A játék biomechanikus folyosói és bizarr gépei a maguk módján lélegzetelállítónak hatnak, a remekül kivitelezett bevilágítással kiegészülve pedig egyszerűen képtelenség fogást találni az atmoszférán. Emellett a készítők a fejtörők kapcsán is megtalálták az arany középutat, így egyetlen puzzle során sem érezhetjük azt, hogy túl könnyű, vagy épp azt, hogy frusztrálóan nehéz. Kézzelfogható narratíva híján a látottak interpretálása szinte teljes egészében a játékosra van bízva, ami a történeti kapaszkodókra vágyó felhasználókat ugyan elijesztheti, de szerintem azok szinte teljes hiánya remekül illik a stúdió által megálmodott kietlen világhoz. Tényleges játékként a Scorn ugyan nehezen értékelhető alkotás (a harc például kimondottan gyengére sikeredett), és még csak nem is túl hosszú, de élmény szinten egy lenyűgöző darab, még ha érthető is, hogy miért lett olyan megosztó.

1. Pentiment

Amennyire implicit volt a Scorn története, annyira kézzelfogható a Pentiment sztorija, hiszen az Obsidian lényegében egy középkori kódex keretében tárta elénk a Tassing városában éldegélő nürnbergi művész, Andreas Maler kalandos életét. A Groundeddel ellentétben az év egyik meglepetésjátékában már erősen megmutatkozik az, amiben a szerepjátékos csapat a legjobb: mesterien megírt karakterek és párbeszédek segítségével mesélnek el egy fordulatokban gazdag, évtizedeken átívelő nyomozást, melynek felgöngyölítése csakis rajtunk áll, döntéseinknek ugyanis kardinális szerepe van az események alakulásában. Mindehhez egy egészen egyedi, a középkori ábrázolásmódot idéző vizualitás párosul, ami csak még tovább erősíti az érzést, miszerint egy igényesen illusztrált könyv oldalait lapozgatjuk, miközben azon vagyunk, hogy kiderítsük, ki állhat a gyilkosságok hátterében. Minden elemében kiforrott, igazi minőségi játék a Pentiment, ami nagy valószínűséggel akkor is felkerült volna a listára, ha minden idei alkotást sikerül kipróbálnom. Ezután csak még jobban várom a hosszú ideje készülő Avowed megjelenését.

És amivel idén a legtöbbet játszottam:

Destiny. Igaz, hogy erre csak a PlayStation Wrap-Up után jöttem rá, mert ha az emlékeimre hagyatkozom, akkor gondolkodás nélkül a Kingdom Come: Deliverance-t mondtam volna, de ezek szerint az tavaly volt. Még a The Division kapcsán jöttem rá, hogy hiába nincs lehetőségem ismerősökkel játszani, akkor is eléggé fogékony vagyok a looter-shooterekre, így, ha megkésve is, de végül belevetettem magam a Bungie 2014-es játékába, és végül nem is kellett csalódnom. Persze a második rész miatt a játék online szegmense szinte teljesen halott, de ez nem akadályozott meg abban, hogy végigszaladjak a történeten és a DLC-tartalmakon (a The Taken King minden szempontból remek toldalék), közben pedig élvezzem a stúdióra jellemző kiváló gunplay-t, és az innen-onnan kipotyogó zsákmányt. A különféle mordályok és képességek kipróbálása, a parázs összecsapások és a változatos bolygók gondoskodtak róla, hogy még az endgame tartalmak szinte teljes kihagyásával is 82 órát töltsek a játékban, ami ugyan ebben a műfajban édeskevésnek számít, de tekintve, hogy az év első felét jobbára a rövidebb címek pótlásának szenteltem, annyira azért nem rossz teljesítmény.

Várólista: 2023 Edition

A jövő évtől leginkább azt várom, hogy több megjelenő alkotást legyen lehetőségem kipróbálni, már csak azért is, mert akad majd pár kedvemre való darab. Kezdve rögtön a Dead Space felújításával, ami remélhetőleg meghozza az igazi áttörést a Motive számára. De emellett jó ideje szemezek a szovjet Bioshockként emlegetett Atomic Hearttal is, a S.T.A.L.K.E.R. 2. része pedig szintén a „most azonnal” kategóriába esik, tekintve, hogy az első epizód máig az első helyen áll a „Legjobb hangulat” listámon. Star Wars iránti rajongásom okán természetesen tűkön ülve várom a Survivor debütálását, és azt sem bánnám, ha láthatnánk némi játékmenetet a Dragon Age: Dreadwolfból – mondjuk egy megjelenési dátummal karöltve. Mivel a Bloodborne a kedvenc FromSoftware-játékom, az esztétikájában erősen arra hajazó Lies of P sem hagy hidegen, ahogy a Diablo 4 is elég jónak tűnik, hiába nem vagyok a széria rajongója. Na, de nem szeretnék minden várt megjelenést felsorolni, hiszen akkor sosem érek a cikk végére, következzék hát az a cím, ami a leginkább mozgatja a fantáziámat. Ez pedig nem más, mint a Starfield, én ugyanis mindig örömmel merülök el a Bethesda RPG-inek világában, függetlenül attól, hogy technikailag általában nincsenek a toppon a stúdió alkotásai. Valószínűleg a sci-fi kaland is elvesz majd úgy 150-200 órát az életemből, amit egyáltalán nem fogok bánni, amennyiben minőségi szórakozást nyújt a játék, a csapatra jellemző szabadság kíséretében.

2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!